Dajka István

Műszaki igazgatóhelyettes,

Nyíregyháza

szszb 24 és Dajka István családjával.jpgA 2007. évben a magunk elé tűzött célokat elértük – foglalja össze a Felső-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság negyedéves belső tájékoztató lapjában egy cikk végén az értékelését Bodnár Gáspár igazgató. A kiadványt az intézmény vezetőjének a műszaki igazgatóhelyettessel közös titkársága foteljében ülve forgatom, míg utóbbira várok. Az elismerés vendéglátóm munkájára is kiterjed. És amint felpillantok, előttem áll Dajka István. Nyílt tekintetű, kedves mosolyú ember. Barátságosan invitál szobájába. A kifogástalan eleganciájú, gondosan nyírt bajszú férfi hivatali szobája gazdájához illő. Még akkor is, ha hozzáteszem, az egyik falat tetőtől talpig beborítja az igazgatósághoz tartozó terület vízrajzi térképe. A szokatlan tapéta kapcsán villan át az agyamon, hogy nézhet ki ez az ember, ha éppen a gáton dagasztja a sarat…

– Porcsalmai vagyok – ad betekintést életrajzába beszélgetésünk elején. Nem volna vízügyes, ha a születése időpontjához, 1968. november ötödikéhez, nem tenné hozzá: közvetlenül a nagy hetvenes árvíz előtt. Az Éviszben végeztem Nyíregyházán, és mivel a természettudományok nagyon megragadtak, meteorológusnak készültem. Még Németh Lajostól, a Híradó meteorológusától is tanácsot kértünk, milyen úton-módon lehet ilyen szakra kerülni.

Nem került messze a kitűzött céltól, hiszen a vízjárás nagyobbrészt az időjárásból következik. A BME Építőmérnöki Karán vízépítőmérnöki szakon szerzett diplomát, és mivel a nyári gyakorlatokat „hazai” vizek partján teljesítette, nem volt véletlen a hazatérés.

– Már diploma előtt kerestek Szalkáról, hogy volna itt számomra hely – réved egy kicsit a távolba tekintete. Az utolsó szavakat lassan, szinte szótagolva mondja, aztán megáll a beszédben.

– Mintha a Szózatból idézne – egészítem ki.

– Igen – hatódik meg egy pillanatra.

– Nem volt szándékos a szóhasználat, de úgy érzem, tényleg ez az én helyem ebben a világban.

1993. szeptember elsején a folyamos szemlékkel vette kezdetét Dajka István karrierje a Fetikövizignél. Aztán a központban ismerkedett az osztályok munkájával, a kollégák, a vezetők gondolkodásmódjával. Nem váratott sokáig magára az éles bevetés sem. Ugyanezen év karácsonyán a Túron – ahogy ő minősíti – egy erős harmadfokban gyakorolhatta a buzgár, a fakadóvíz, és a szivárgás elhárítását. 95-ben már szakaszmérnökségvezető-helyettesként Kisarban várt rá a második nagy erőpróba, ahol védelemvezetőként állt helyt. 2001-ben szintén az olcsvaapáti-szatmárcsekei tiszai védvonalon irányítja a drámai jeleneteket sem nélkülöző, de ott sikeres árvízvédekezést. Közbevetem, hogy beszélgetésünk szakaszolható, és időnként kölcsönös élménybeszámolóvá válik. A nagy árvízek sokáig megmaradnak az emberek tudatában, és közösen megélt élménnyé válnak. Egy kicsit büszke vagyok, hogy együtt tudjuk felidézni a vészterhes időket.

– A 98-as novemberi árnál láttam először akkora vizet a Tiszában, amely magasabb volt a gátkoronánál – idézi azt, amit csak ott és akkor lehetett átélni. Magasabb volt, mint hetvenben az évszázad árvízénél. Láttam embereket nagyon kimerülni, nagyon félni, és a sorsunkat hajszálon múlni. Fakadt a víz és az indulat. Azt mondták az emberek, beledobnak a vízbe, mert ők a mentett oldalon nyomkodták a vízfolyásokra a homokzsákot, én meg belül kerestem a csizmám sarkával az ürgelukat. Aztán mikor látták, hogy eláll a víz, akkor megláttam a szemükben az elismerést, a megnyugvást.

Hát igen, az élmény… Milyen dermesztő lehet látni, amikor a lábunknál az első gallyacskát átlibbenti a hullám a már alig magasítható töltésen. És milyen örömteli, felszabadító lehet hallani a bagoly huhogását, az ébredő madarak erősödő zsivaját reggel, amikor a felkelő nap sugara végigfut a tükörsima vízen, és megtorpan az éjjel épített és – főleg – megmaradt gátmagasításon. Lenyűgöző, ahogy Dajka István felidézi az újabb és újabb „eseményeket”. Most, hogy a többit már csak átlapozom jegyzetfüzetemben, látom, külön kiadványt érdemelnének. Különösen, ha abban a szuggesztív előadásmódban írná le őket, ahogy előadja. De folytassuk szárazabb tényekkel.

– 2001-ben Bodnár Gáspár, az akkori főmérnök árvízvédelmi osztályvezetőnek hívott, 2004-ben pedig én magam lettem az utóda – fog át fél évtizedet. Az Unió Víz keretirányelvéről beszél, ami már 2000 óta kötelező ránk nézve, vízgyűjtő gazdálkodási tervekről, víztestenkénti vízgazdálkodási problémákról… Más fogalmak, más koordinátarendszer, de erről is ugyanolyan rutinnal és hozzáértéssel beszél, mint Illés Jóska bácsi, a volt kisari gátőr, aki 2001-ben a tiszabecsi vízállásból megjósolta a gátszakadást. Mostanában jól viselkednek a folyóink – foglalja össze az utóbbi egy-két év történetét ismét oldottabb szavakkal.

Dajka István ’97-ben házasodott meg, mátészalkai lánynak kötötte be a fejét. Két fogadott gyermeküket nevelik.

– Több mesét olvasok nekik, mint szakirodalmat – mondja. Szabad idejükben a hegyekbe, erdőkbe járnak kirándulni.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 24. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2008.)
Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése