Dajka István

Műszaki igazgatóhelyettes,

Nyíregyháza

A 2007. évben a magunk elé tűzött célokat elértük – foglalja össze a Felső-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság negyedéves belső tájékoztató lapjában egy cikk végén az értékelését Bodnár Gáspár igazgató. A kiadványt az intézmény vezetőjének a műszaki igazgatóhelyettessel közös titkársága foteljében ülve forgatom, míg utóbbira várok. Az elismerés vendéglátóm munkájára is kiterjed. És amint felpillantok, előttem áll Dajka István. Nyílt tekintetű, kedves mosolyú ember. Barátságosan invitál szobájába. A kifogástalan eleganciájú, gondosan nyírt bajszú férfi hivatali szobája gazdájához illő. Még akkor is, ha hozzáteszem, az egyik falat tetőtől talpig beborítja az igazgatósághoz tartozó terület vízrajzi térképe. A szokatlan tapéta kapcsán villan át az agyamon, hogy nézhet ki ez az ember, ha éppen a gáton dagasztja a sarat…

– Porcsalmai vagyok – ad betekintést életrajzába beszélgetésünk elején. Nem volna vízügyes, ha a születése időpontjához, 1968. november ötödikéhez, nem tenné hozzá: közvetlenül a nagy hetvenes árvíz előtt. Az Éviszben végeztem Nyíregyházán, és mivel a természettudományok nagyon megragadtak, meteorológusnak készültem. Még Németh Lajostól, a Híradó meteorológusától is tanácsot kértünk, milyen úton-módon lehet ilyen szakra kerülni.

Nem került messze a kitűzött céltól, hiszen a vízjárás nagyobbrészt az időjárásból következik. A BME Építőmérnöki Karán vízépítőmérnöki szakon szerzett diplomát, és mivel a nyári gyakorlatokat „hazai” vizek partján teljesítette, nem volt véletlen a hazatérés.

– Már diploma előtt kerestek Szalkáról, hogy volna itt számomra hely – réved egy kicsit a távolba tekintete. Az utolsó szavakat lassan, szinte szótagolva mondja, aztán megáll a beszédben.

– Mintha a Szózatból idézne – egészítem ki.

– Igen – hatódik meg egy pillanatra.

– Nem volt szándékos a szóhasználat, de úgy érzem, tényleg ez az én helyem ebben a világban.

1993. szeptember elsején a folyamos szemlékkel vette kezdetét Dajka István karrierje a Fetikövizignél. Aztán a központban ismerkedett az osztályok munkájával, a kollégák, a vezetők gondolkodásmódjával. Nem váratott sokáig magára az éles bevetés sem. Ugyanezen év karácsonyán a Túron – ahogy ő minősíti – egy erős harmadfokban gyakorolhatta a buzgár, a fakadóvíz, és a szivárgás elhárítását. 95-ben már szakaszmérnökségvezető-helyettesként Kisarban várt rá a második nagy erőpróba, ahol védelemvezetőként állt helyt. 2001-ben szintén az olcsvaapáti-szatmárcsekei tiszai védvonalon irányítja a drámai jeleneteket sem nélkülöző, de ott sikeres árvízvédekezést. Közbevetem, hogy beszélgetésünk szakaszolható, és időnként kölcsönös élménybeszámolóvá válik. A nagy árvízek sokáig megmaradnak az emberek tudatában, és közösen megélt élménnyé válnak. Egy kicsit büszke vagyok, hogy együtt tudjuk felidézni a vészterhes időket.

– A 98-as novemberi árnál láttam először akkora vizet a Tiszában, amely magasabb volt a gátkoronánál – idézi azt, amit csak ott és akkor lehetett átélni. Magasabb volt, mint hetvenben az évszázad árvízénél. Láttam embereket nagyon kimerülni, nagyon félni, és a sorsunkat hajszálon múlni. Fakadt a víz és az indulat. Azt mondták az emberek, beledobnak a vízbe, mert ők a mentett oldalon nyomkodták a vízfolyásokra a homokzsákot, én meg belül kerestem a csizmám sarkával az ürgelukat. Aztán mikor látták, hogy eláll a víz, akkor megláttam a szemükben az elismerést, a megnyugvást.

Hát igen, az élmény… Milyen dermesztő lehet látni, amikor a lábunknál az első gallyacskát átlibbenti a hullám a már alig magasítható töltésen. És milyen örömteli, felszabadító lehet hallani a bagoly huhogását, az ébredő madarak erősödő zsivaját reggel, amikor a felkelő nap sugara végigfut a tükörsima vízen, és megtorpan az éjjel épített és – főleg – megmaradt gátmagasításon. Lenyűgöző, ahogy Dajka István felidézi az újabb és újabb „eseményeket”. Most, hogy a többit már csak átlapozom jegyzetfüzetemben, látom, külön kiadványt érdemelnének. Különösen, ha abban a szuggesztív előadásmódban írná le őket, ahogy előadja. De folytassuk szárazabb tényekkel.

– 2001-ben Bodnár Gáspár, az akkori főmérnök árvízvédelmi osztályvezetőnek hívott, 2004-ben pedig én magam lettem az utóda – fog át fél évtizedet. Az Unió Víz keretirányelvéről beszél, ami már 2000 óta kötelező ránk nézve, vízgyűjtő gazdálkodási tervekről, víztestenkénti vízgazdálkodási problémákról… Más fogalmak, más koordinátarendszer, de erről is ugyanolyan rutinnal és hozzáértéssel beszél, mint Illés Jóska bácsi, a volt kisari gátőr, aki 2001-ben a tiszabecsi vízállásból megjósolta a gátszakadást. Mostanában jól viselkednek a folyóink – foglalja össze az utóbbi egy-két év történetét ismét oldottabb szavakkal.

Dajka István ’97-ben házasodott meg, mátészalkai lánynak kötötte be a fejét. Két fogadott gyermeküket nevelik.

– Több mesét olvasok nekik, mint szakirodalmat – mondja. Szabad idejükben a hegyekbe, erdőkbe járnak kirándulni.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 24. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2008.)

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése