Elek Istvánné

Pénzügyi előadó,

Nyíregyháza

szszb 23 tk Elek Istvánné.jpgA szüleitől, a nagycsaládtól kapott szeretet hatja át Elek Istvánné, leánykori néven Bardi Klára életét, melyet ma ő ad tovább szeretteinek. Szüleinek, Bardi Istvánnak – iparosember – és édesanyjának, Gyetkó Ilonának nagyon hálás a sok minden jóért, az önzetlen szeretetért; azért, hogy felnevelték őt, nővérét, Erzsébetet és öccsét, Istvánt.

Bardi Klára 1951. november 13-án Laskondon született. Boldog gyermekévekre emlékszik vissza, az iskolában színjátszó körben tevékenykedett, népitáncolt, sportversenyeket szervezett.

Olyan család, nagyszülők, rokonok szeretetében nőtt fel, akik mindig tartották, ápolták a rokoni kapcsolatokat, és ápolják a mai napig. 1974-ben kötött házasságot a nyíribronyi, zenét kedvelő, zenekarban játszó Elek Istvánnal. Férje villamosbiztonság-technikai felülvizsgáló, melyet betéti társaság keretében végez. Házasságuk gyümölcseként született két gyermekük: 1975-ben Lívia, 1977-ben Zoltán. Lívia, aki könyvelőként dolgozik, jelenleg gyesen van. Férje grafikus. Két gyermekük született, Dominika ötéves, Nikoletta kétéves. Zoltán mérnök-informatikus, egy számítógépház vezetője. Felesége kozmetikus, Fannika kislányuk hároméves, húga Liza Flóra hathetes. A négy unoka nagymamája, nagypapája a családnak él. „Minden óhajukat teljesítem, sütök-főzök nekik, kirándulunk, sétálunk, vásárolunk együtt”– mondja Klárika.

A nyíregyházi Kereskedelmi és Vendéglátói Iskolában végzett. A baktalórántházi ÁFÉSZ-nél először boltvezető, később könyvelő volt, és elnyerte a Kiváló Dolgozó címet. Majd Nyíregyházára sodorta az élet, az itteni ÁFÉSZ bérszámfejtője lett, mindeközben könyvelőnek tanult. 1981-ben a Rakamazi Takarékszövetkezetnél kijárta a ranglétrát, szépen ívelt pályája, majd a Jósavárosban kirendeltségvezető-helyettes lett. Tovább fejlesztve tudását, elvégezte a hároméves takarékszövetkezeti ügyintézői tanfolyamot.

– Húsz éve, hogy az intézet pénzgazdálkodási osztályán dolgozom mint pénzügyi előadó – mondja magáról.

– Pontosan 1988. február 26-án álltam először itt munkába. Ha egy mondatban fogalmaznék, akkor azt mondanám, hogy az intézet gazdasági eseményeinek pénzügyi feldolgozásával és lebonyolításával foglalkozom. Sokrétű munkám egyik eleme, hogy a külső egységek elszámoltatója vagyok.

Tevékenységéhez tartozik az állandó beszerzési és kiküldetési előlegek felvételének előírása, utalványoztatása, majd érvényesítése. A kint lévő előlegek időben történő elszámolása a pénztár felé szintén fontos feladat. Ezek mögött mindig valamilyen gazdasági esemény van, melyet az előírásnak megfelelően ki kell dolgozni. Ezt követi az utalványoztatás, ellenjegyeztetés, és végül Elekné érvényesíti azt. Ezután már a pénztár fizetheti vagy utalhatja. Feladatai közé tartozik még a számlák, a bérletek iktatása, az illetményelőlegek dokumentálása, ez utóbbit még a Tákiszhoz is továbbítania kell. Emellett számfejti még a dolgozók munkába járásának költségtérítését, a kiküldetés elszámolásainál a napidíjakat, és számfejti mindazon kifizetést a dolgozók számára, amely beletartozik az éves 400 ezer forintos adómentes juttatásba. Elek Istvánné érvényesíti a kórház területén működő pénztárakat, napi szinten. 2007-től valutapénztárt is működtetnek, ezért ezt is meg kellett tanulnia még a tapasztalt szakembernek is. Izgalmas és érdekes a külföldi kiküldetések pénzügyi lebonyolítása, a napidíjak számfejtése, majd elszámolása, és mindez már Euróban történik.

Munkaszeretete töretlen, munkája igen összetett és sokrétű. Az átlagban havonta 250 személy ebédjegytérítésének a lebonyolítása is őhozzá tartozik, ezek megrendelése, bevételezése, kiadása a dolgozók számára, és természetesen a számfejtést is ő végzi, személyre szólóan. Minden munkát szívesen, lelkesen, pontosan elvégez, amivel osztályvezetője, Vida Katalin megbízza.

Szereti a munkáját, hiszen változatos, mozgalmas, tiszteli és nagyra becsüli vezetőit, munkatársait, örömmel tölti el, ha a munkavállalók időben jutnak hozzá pénzük megtérítéséhez. A kórház vezetőitől kapott kitüntetés, a Jósa András Emlékplakett nagyon boldoggá tette, megkoronázta egész eddigi munkáját, belső énjét. Közvetlen munkatársai is szoros kapcsolatot tartanak vele, kikérik a véleményét, hallgatnak a tanácsaira.

Egész élete példázza az odaadó alkalmazott minden jó tulajdonságát, hisz a rá bízott feladatokat pontosan, kimagaslóan teljesíti. Figyel a környezetében élő kollégákra, és rendkívül fontosnak tartja, hogy a mintegy ezer kórházi dolgozó anyagi ügyeit határidőn belül elintézze.

Ő a sorsnak tudja be, hogy mindig olyan közösségben tevékenykedhetett, ahol adtak a véleményére, megbecsülték őt, ám a krónikás számára ennyi véletlent nem produkál az élet. Az ő alkalmazkodó képessége, empátiája nélkül kevés lenne szerencsés csillagzat alatt születni…

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 23. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2007.)
Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése