Elek Andrásné

Nyugdíjas főmunkatárs,

Nyíregyháza

szszb 25 km Elek Andrásné.jpgOrosházi születésű, szép nagycsaládban nevelkedett, a há­rom gyermek között ő a középső. A víz, a vízzel való kapcsolat mindig központi szerepet játszott életében. Édesapja a kútfúró mesterséget űzte akkoriban, otthon a családban gyakran beszélt munkájáról, amit a gyerekek ámulattal hallgattak. A kis Erzsike diákként úszott, lakóhelyéhez három km távolságban feküdt az „Alföld gyöngyeként” ismert üdülőhely, Gyopárosfürdő. Ott ismerkedett a sporttal, a vízzel. Családi kirándulásaikat is leggyakrabban vízpartra szervezték, ott érezték jól magukat, ott tudtak feltöltődni.

Az ötvenes évekre estek diákévei, az általános iskola befejezése után Békéscsabára került a Híd- és Vízműépítő Technikumba, ahol 1958-ban szerzett híd- és vízműépítő technikusi képesítést.

Tanulmányai befejezését követően elhatározta, hogy önálló, kereső nő lesz. Képesítésének nagy respektje volt akkoriban, kapkodtak a cégek a vízügyes szakemberekért. Abban az időben az iskola még elhelyezte a tanulókat, ő Nyíregyházára kérte magát, a Vízügyi Igazgatósághoz, mivel diáktársai – akik nyári üzemi gyakorlatukat a szabolcsi cégnél töltötték – igen jó tapasztalatokat szerzetek, de a Tisza és a Szamos közelsége is közrejátszott munkavállalásában.

1958. július 10-én került az igazgatósághoz az I-es Számú Nyíri Szakaszmérnökségre. Akkor még a NYÍRVÍZ-palotában volt a központ. Ott dolgozott 30 esztendeig különböző munkakörökben, volt gyakornok, műszaki ügyintéző, a belvízcsatornák fenntartási terveinek készítésében működött közre, később vízgazdálkodási ügyintézőként dolgozott, majd termelés-előkészítő beosztásba került. Ebben a munkakörben a meliorációs munkák, víztornyok, műtárgyépítések előkészítése volt a feladata. Ehhez a munkakörhöz megszerezte a vízgazdálkodási kalkulátor képesítést. 1988-ban került át a Személyzeti és Oktatási Osztályra oktatási és személyzeti előadói munkakörbe.

Könnyen beilleszkedett, hiszen segítőkész, emberséges kollégák vették körül. A Személyzeti és Oktatási Osztályon a dolgozók személyi ügyeivel, valamint posztgraduális képzésével, illetve gát, és csatornaőri, nehézgépkezelői tanfolyamok szervezésével foglalkozott. Fontosnak tartotta, hogy az emberek ragaszkodjanak munkahelyükhöz, érezzék, hogy ehhez a kollektívához tartoznak, ahol megbecsülik őket. Ezért is bábáskodott a nyugdíjas és az aranygyűrűs találkozók elindítása mellett.

Az eltelt 50 év alatt hét igazgató és nyolc osztályvezető irányítása mellett dolgozott. Néhányan már nem élnek, de emléküket tisztelettel őrzi szívében.

Minden munkakörben igyekezett a legjobb tudásával helytállni, ezt számos kitüntetéssel ismerték el. Ötször Kiváló Dolgozó, háromszor Igazgatói Dicsérettel. Több alkalommal kapott
„Árvízvédelemért”Dicsérő Elismerést és az 1970-es árvízkor Emlékérmet. 1979-ben az Országos Vízügyi Hivatal el­nöke „Elnöki Elismerés” kitüntetést ado­mányozott részére.

1993-ban – 35 éves szolgálat után  – megkapta a „Törzsgárda Aranygyűrűt”, és 2003-ban, az Igazgatóság fennállásának 50. évfordulóján „Ezüst Emlékérem” kitüntetésben részesült. Ez év májusában a Magyar Hidrológiai Társaság „Pro Aqua” kitüntetéssel jutalmazta munkáját. A főmunkatársi címet 1994-ben érdemelte ki.

Nyugdíjba vonulása után kapott felkérést a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Történeti Gyűjtemény kezelésére, amelyet azóta is nagy örömmel és lelkesedéssel végez. A dokumentumokban és eszközökben igen gazdag vízügyes történelmet bemutató gyűjteményt 1962-ben alapította az Igazgatóság. Amikor az igazgatási osztályon dolgozott Erzsike, ő volt a múzeumi összekötő, ekkor mélyült el érdeklődése a vízügyes történelem iránt.

A vízügyi szolgálatban eltöltött évek, a szakmai tapasztalat nagyban segítik munkáját. Volt elképzelése, hogy hogyan alakítsa a történeti gyűjteményt. Korszerűsítette a nyilvántartási rendszert, számítógépes programra dolgozta fel, így az összes tárgy, eszköz és írott anyag elérhető és visszakereshető, van kataszteri rendszerük is. Nyugdíjasként négyórás munkaidőben dolgozik, gyakran megy a megyei levéltárba, ahol szinte minden alkalommal belefeledkezik a kutatásba, és megfeledkezik az idő múlásáról. Jó kapcsolatot alakított ki a helyi múzeumokkal és az országban lévő vízügyi múzeumokkal.

Ha nem kutat és nem a gyűjteményt kezeli, szabad idejében szívesen olvas, vagy megnéz egy jó színi előadást, szeret hangversenyre járni, unokája Gergely a Cantemus vegyeskar tagja, ha teheti mindig meghallgatja koncertjüket.

Közel áll hozzá a lakberendezés, gyak­ran kérik ismerősei, barátai, tanácsát lakásfelújítási, lakberendezési kérdésekben. Úgy érzi, teljes életet él, vannak szerető hozzátartozói, jó barátai, elfoglaltsága, amit szeret, ami értelmet ad minden új napnak.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 25. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2008.)

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése