Kató Sándor

Műszaki igazgatóhelyettes,

Nyíregyháza

Kató Sándor szszb 27 tgy.jpgKató Sándor, a Felső-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság műszaki igazgatóhelyettese, másképpen fogalmazva főmérnöke, a megyei „vizes” szakma egyik ambiciózus, kiváló képviselője. Az e téren családi hagyományokkal rendelkező fiatal szakember pályája egyenes ívű: mindig is erre készült, és időben megtalálták a feladatok.

1971-ben Nyíregyházán született, de Tiszavasváriban nőtt fel. Édesapja a szakmunkásképzésben dolgozott szakoktatóként, majd az Alkaloida szennyvíztisztító telepén volt gépész, édesanyja pedig az akkori Tanácson a mezőgazdasági területtel foglalkozott. Nagypapája a Királyéri Vízgazdálkodási Társulat alapító elnöke, s nem messze lakott a Keleti-főcsatornától. Ilyen előzmények után csoda-e, hogy a helyi gimnázium helyett az ÉVISZ-t választotta Nyíregyházán?

A Vásárhelyi Pál Építőipari és Vízügyi Szakközépiskolában éppen a nyitás időszaka volt, már tanulhattak németet és ábrázoló geometriát is. Sőt, ők voltak az első olyan osztály, akik az érettségi után maradhattak plusz egy évet, így települési vízgazdálkodási technikusként hagyta el a számára kedves épületet és kollégiumi életet. Egy osztálykirándulás során megálltak Baján, a Pollack Mihály Műszaki Főiskola Vízgazdálkodási Intézete előtt, s a tanára azt mondta: „ide fogtok majd járni.” Végül egyedül ő végzett itt, de nem rögtön. Először a tiszavasvári Polgármesteri Hivatalban a települési közművekkel foglalkozott, majd beadta jelentkezését Bajára.

1994-ben vízépítési és környezetvédelmi szakirányon diplomázott, fiatal építőmérnökként pedig tett egy kis kitérőt. A gázprogramok idején fél évig földmérőként dolgozott, majd újra iskolapadba ült. A Pénzügyi és Számviteli Főiskolán kétéves képzés keretében közgazdasági szakokleveles mérnöki képesítést szerzett. Másodévtől már újra szülővárosában vállalt munkát: a TIVA-SZOLG Kft. helyi szolgáltató cégnél a város vízközműveinek működtetésében segédkezett, beleértve az ivóvízellátást, szennyvíztisztító telepet és a strandfürdőt. Ezt követően kötelező katonaidejének utolsó hónapjában figyelt fel egy hirdetésre: az akkori FETIVÍZIG víziközműves ügyintézőt keresett.

Mindkét diplomája és korábbi munkahelyei, valamint a Királyéri Vízgazdálkodási Társulatnál eltöltött szakmai gyakorlatai egyaránt előnyére váltak. Bodnár Gáspár, a mostani igazgató megörült az üzemeltetési és gyakorlati tapasztalattal egyaránt rendelkező lelkes fiatalnak. 1998. november elsején kezdett a cégnél és szó szerint a
„mély víz” várta: négy nap múlva már a jándi védvonalnál állt, az addigi idők egyik legnagyobb árvizénél. Tíz nap alatt sokat tanult a szakmából… Néhány hónap múlva a rendkívüli tavaszi belvíznél szerzett testközelből újabb tapasztalatokat, majd jöttek sorban a „nagy vizek” az addig mért legnagyobb vízszintek megdöntésével a Felső-Tiszán. Döntően a Tiszabercel központú védelmi szakaszon szolgált, 2002-től szakasz-védelemvezetőként, megélve a januári jeges áradást is. Egy 11 kilométeres jégtorlasz szinte mindent letarolt a gátak között, ma is emlékszik félelmetes hangjára.

Persze nemcsak a védelmi munkák megszervezésében jeleskedett. Ügyintézőből 2002-ben osztályvezető lett, majd három év múlva egy átszervezés során az egyik legnagyobb, 18 fős osztály lett az övé: a vízgazdálkodási szakterülettel, környezetvédelmi tevékenységekkel egyetemben.

2010 szeptemberében pedig saját, korábbi „helyére” kérte fel kedves igazgatója, azóta ő a második ember a fontos intézménynél. Közben sok minden történt. Részese volt víziközművesként a megyei, összességében közel húszmilliárdos fejlesztéseknek, tartotta a kapcsolatot az üzemeltető szervezetekkel, benne volt a nagy megyei, víz- és szennyvízprogramok elkészítésében. Szinte nincs olyan polgármester vagy szakmabeli a társszerveknél, akit ne ismert volna meg. Aktív részese a közmunkaprogramoknak, amelyeket a FETIKÖVÍZIG országosan is példaértékűen 16 esztendeje valósít meg. Számos vízügyi célú fejlesztésnél is közreműködött az elmúlt évtizedben, megélve az „előzményeket”, a pályázatok előkészítésének útvesztőit is. 2010-ben pedig árvíz- és belvízvédelmi szakmérnöki képzettséget is szerzett, jól kamatoztatva azt a hétköznapokban.

Kató Sándor azt mondja: nincs olyan területe a vízügyi munkájának, ami ne lenne szép. A védművek bejárását és a természetet éppúgy kedveli, mint az emberekkel való kapcsolattartást. Szívesen és önzetlenül segít a kollégáknak vagy azok gyermekeinek, barátainak egyaránt.

A fiatal szakember ma szabadidejét kertvárosi házának kertjében tölti, és ha ideje engedi, szívesen olvas, barkácsol. Azt mondja, mindig pozitív életszemlélete vitte előre. Vezetőként is állandóan a megoldást keresi, és tud örülni az apró eredményeknek is. Nagy vágya, hogy ezen az úton haladjon tovább szeretett szakmájában, közmegelégedésre.

(Északkeleti Almanach 27. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2011.)
Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése