Nyíregyháza

Ízléssel berendezett, elegáns irodában süppedünk a kényelmes fotelekbe. Innen egy kicsit másfajta kilátás nyílik a vidék-magyarországra, mint a munkanélküliek által látogatott szórakozóhelyekről. Nem a bőr, a plüss és a megmunkált fa harmóniája, hanem a gondolatok tisztasága adja ezt az érzetet. Siskáné élete ékes bizonyíték arra, hogy manapság sem kell uram-bátyám rokonság a magas beosztás elnyeréséhez.

A mátészalkai ügyvéd, dr. Nagy Zoltán és Szőllőskei Vilma könyvelő házasságából egyetlen gyermek, Beáta született 1963-ban. A felnőttek társaságában cseperedő gyermek nagyon hamar megfigyelhette apja praxisában a társadalom peremére csúszott emberek kilátástalan életét. Próbálgatták a szülők az orvosi pálya felé terelgetni, de a jóeszű diák nem akarta a fehér köpenyt választani. A matematika és a történelem gyújtotta fel a képzeletét, s a nyolcvanas évek közéleti, politikai változásai ösztönözték pályaválasztását. Akkor még kuriózumnak számított a közgazdasági diploma, de éppen ezen az egyetemen felvételiztették a jelentkezőket ebből a két tantárgyból. A döntés nem lehetett kétséges, és a felvételi sem: Beáta Budapesten kezdte el egyetemi tanulmányait. 1985-ben vehette át diplomáját, akkor, amikor a szocialista társadalmi formáció és az arra épülő gazdasági rendszer végnapjaihoz száguldott.

A társadalom és a gazdasági élet változásait már a napi politikában is nyomon követhette a frissdiplomás lány. Örült, hogy megtapasztalhatta a mélyvizet végzés után: a Compacknál a gazdasági igazgató közgazdasági titkára lett. Komoly, fontos beosztás volt ez, s igyekezett megfelelni a magas követelményeknek. Mígnem egy szép napon összekötötte a sorsát Siska Gáborral, aki egy amerikai-magyar koncessziós társaság értékesítési vezetője. Nyíregyházára költöztek, s a cég itteni kirendeltségén kapott állást. Rövidesen a Zöldértnél próbált szerencsét, de 6-8 hónap után a tejipari vállalathoz jött, 1988-ban.

 Nagy szerencsének tartja, hogy az első fél évben valamennyi részleget végigjárta. A felvásárlástól a késztermék előállításáig minden munkafolyamattal megismerkedett. Láthatta az emberek életét, közelebbről megtapasztalhatta gondjaikat.

Végül a közgazdasági osztályon kötött ki, mint előadó. Elemzéseket készített az eredmények, a költségek alakulásáról. Fél év múlva kinevezték pénzügyi osztályvezetőnek. Ez már csak azért is tetszett neki, mert pénzügy szakos közgazdászként végzett.

Közben sikerrel diplomázott a szakközgazdászi képzésen. 1993 januárjában nevezték ki igazgatónak, nem sokkal a harmincadik születésnapja előtt. Ilyen karrierről álmodhat igen sok fiatal diplomás. Valóban fényes és egyenes út vezetett idáig?

− Én nem tartozom a panaszkodók közé  − fejtegeti Siskáné.  − Valóban fiatalon értem el a fentieket. Hogy ez sok vagy kevés? Ki tudja. Arról is sok embertől hallottam, mennyire nehéz egy nőnek elfogadtatnia magát, mint vezetőnek.

Én ebben is szerencsés csillagzat alatt születtem. Soha nem tapasztaltam hátrányos megkülönböztetést, csak azért, mert a gyengébb nemhez tartozom. Igaz, közrejátszott ebben az is, hogy a cégünk felső vezetése zömmel egyszerre nyerte el a beosztását a részvénytársaság szervezése után.

Minden erőnkkel azon voltunk, hogy segítsük egymást, ne pedig mesterséges korlátokat állítsunk a másiknak. A gazdaság, a társadalom úgyis számos feladatot, időnként gátat rakott az utunkba. Együtt viszont elérhettük azt, hogy a tavalyi árbevételünk meghaladta a 4,5 milliárd forintot, a nyíregyházi és a mátészalkai üzemünkben 500-500 dolgozót foglalkoztatunk, folyamatosak a beruházásaink, új gyártmányokat fejlesztettünk ki ’95-ben is. Én inkább önmagammal szemben akartam bizonyítani  − kanyarodik vissza az eredeti gondolathoz −, hiszen egy hatvanéves úr volt az elődöm, és a partnerek alaposan elcsodálkoztak, mit keres egy ilyen fiatal, ráadásul nő ebben a beosztásban. De én úgy döntöttem, hogy a teljesítmény és ne az előítéletek határozzák meg egy ember tekintélyét, s ennek szellemében végzem a munkámat az első perctől fogva.

− Azt is komoly kihívásnak érzem, hogy a tröszt megszűnése után a cégünk megtartsa önállóságát, megóvja profilját.

Úgy kell felvennünk a versenyt a nyugati élelmiszergyártókkal, hogy azokat, illetve a mezőgazdaságot általában támogatják, nálunk viszont nem ez a helyzet. Azt tapasztaljuk, hogy a nyugati országokban is nagyvállalatoknál folyik a tömegméretű termelés. Komplex adatfeldolgozási rendszer kiépítésén munkálkodunk, s a változó körülmények közepette is meg akarjuk őrizni piaci pozíciónkat.

Kislánya, Fruzsina négy és fél éves, és sok időt szeretne magának az édesanyjától. Szabad idejükben a vízisportoknak hódolnak, kirándulnak.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1996.)