Budapest

Előtérben a vidék lakosságának vasútja − ez a MÁV 1997 évi szlogenje. Újabb jelentős összeget fordítanak a záhonyi átrakókörzet fejlesztésére. Sínbuszokat állítanak forgalomba a szatmári szárnyvonalakon. Több új gazdasági intézkedést hoztak a vasút új vezetői. A vagonfosztogatók, a vonatdobálók ellen január elején megalakult a Vasútőr Kft. Ezekről a közérdekű témákról nyilatkozott a Kelet-Magyarország című megyei lapnak 1997 januárjában Sipos István, a MÁV Rt. vezérigazgatója, megyénk szülötte.

Zajlik az élet a MÁV-nál, hazánk legnagyobb vállalatánál. Lehet, hogy reneszánszát éli az éppen most 150 éves vasút. Az is lehet, hogy a megújulás egyik szervezője, levezénylője éppen Sipos István. Egy sajtótájékoztató után beszélgettünk vele, ezen az eseményen bemutatta a MÁV új vezérkarát. Kiderült, hogy a pénzügyek élére új vezetőt, pontosabban vezető asszonyt jelöltek ki, s a pályagazdálkodást, a pályafenntartást is új vezérigazgató-helyettes képviseli a legfelsőbb vezetésben.

Az ezredforduló végén, a másfél évszázad elmúltával az áremelések ellenére a vasúti személy- és áruszállítás még mindig olcsóbb mint a közúti. Túl drága mostanában a benzin, zsúfoltak a közutak, ennek is köszönhető, hogy az utóbbi időben nőtt a vonatra szállók száma. A vidéki vasutak, a kisvasutak helyzetét idén kiemelt témaként kezeli a MÁV.

Az Ikarusban elkezdték a gyártását annak a speciális sínbusznak, amelynek létrehozása és közlekedtetése többes haszonnal jár − jelentette be a sajtón keresztül az ország lakosságának Sipos István 1997 elején. Talán korszakalkotó volt ez a bejelentés. A sínbusz prototípusa már május végén elindul a próbaútra Mátészalka és Nyíregyháza között. Menetrendszerűen is itt fog közlekedni ez a vonat, igazodva a budapesti csatlakozásokhoz. Az idei év végétől pedig − a terv szerint − a Mátészalka-Ágerdőmajor, Mátészalka-Csenger és a Mátészalka-Zajta vonalakon is üzembe helyezik az új motorvonatokat. A vonatok gyártását a Környezetvédelmi Minisztérium anyagilag támogatja. Környezetbarát szerelvényekről van szó, súlyuk viszonylag könnyű, ezért az említett szárnyvonalakon lehetőség lesz a sebesség növelésére is. (Nem kell majd másfél órán át döcögni Nyíregyháza és Mátészalka között. Az ügy azért is érdekes, mert 150 évvel ezelőtt nagyjából hasonló távolságot szintén másfél óra alatt tett meg a vonat Budapest Nyugati és Vác között.) A közvélemény kedvezően fogadta, hogy a sínbuszok éppen megyénkben állnak a tömegközlekedés szolgálatába.

A Kelet-Nyugat tranzit miatt tovább növekszik a záhonyi átrakókörzet jelentősége − hangsúlyozta a megbízott vezérigazgató. Ezért idén a MÁV saját forrásból 300 millió forintot fordít a térség fejlesztésére. A következő néhány évben pedig – főleg hitelekből – egymilliárd forintos fejlesztésre számíthat a Záhony környéki vasút. A hét végi kamionstop kedvezően érintheti a kombinált szállítást. Vagyis az eddigiektől várhatóan több kamiont raknak majd speciális vasúti kocsikra, amelyek Záhony és Lemberg, illetve Záhony és Kijev közt közlekednek. Jó tudni, nem árt az utókornak ebben a könyvben is megörökíteni, hogy a kombinált szállítás szülőatyja éppen Sipos István. Pontosabban ő szorgoskodott legtöbbet azért, hogy ez a szállítási mód beinduljon. Sokat tárgyalt, sokat utazott azért, hogy a keleti végeken (az ő szűkebb hazájában) ne legyenek közlekedési dugók a közutakon, s hogy egyúttal bevételhez jusson a MÁV. Ő is sokat tárgyalt az ukrán illetékesekkel, hogy speciális vagonokat gyártsanak, mert a hagyományos vagonokra rakott kamionok nem férnek át a Kárpátok alagútjain. Elkészültek ezek a vagonok, megvolt a próbaút. Ő is támogatta azt az elképzelést, hogy Záhonyban 1997. január 22-én megalakuljon a Fuvaroztatók Klubja. A délvidéki újjáépítés és szállítás lassabb üteme, a gabonaexport csökkenése és más okok miatt a MÁV-nak tavaly nagyobb volt a vesztesége a tervezettnél. Idén sok intézkedést hoztak és hoznak a stabilizálódás érdekében.

Ebben a nehéz helyzetben vezérigazgató Sipos István, aki Kisvárdán született, szülei és testvérei most is itt élnek. Nős, két fia van, egyik sem választotta a vasutas hivatást. Záhonyban végigjárta a vasúti ranglétrát, mostani megbízása előtt vezérigazgató-helyettes volt. Ez utóbbi beosztásában sok-sok ország vasúti, közlekedési szakembereivel tárgyalt, öregbítette a magyar vasutasok jó hírét. Kínában és Vietnamban is járt szakmai úton, s nem csak az egzotikus ételek és italok ízére emlékezik. Szakmai tapasztalatokkal gazdagodva tért vissza a távoli országokból is. Szakmai tapasztalatainak, kitartásának is köszönheti, hogy bírja azt a megterhelést, amely mostanában úgy nehezedik rá, mint egy gőzmozdony…

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1997.)