Nyírbátor

Pataki diáknak lenni már azért is érdemes, mert jártak oda jó néhányan, akik a magyar kultúra legjobbjai közé tartoznak, és ahogy Petróczki Ferenccel beszélgetek, megerősödik a véleményem, hogy a nagy múltú iskolaváros ma is dicsekedhet minőségi oktatásával. A tiszavidi kisfiút szülei Sárospatakra küldték tovább tanulni, ahol, sajátos pedagógiai kísérlet folyt.

Petróczki Ferenc angol nyelvből intenzív oktatásban vett részt, és a tanítóképző mellett angol szakos oklevelet is szerzett. Az otthoni erkölcsi szokások, és a református kollégium hagyományai kiegyensúlyozott fejlődéssel segítették kötelességtudásban, másokért való felelősségvállalásban pályáján a fiatal tanítót. Sárospatakról valóban felnőttként jött el, már nem egyedül, hiszen a diákszerelemből házasság köttetett Köteles Katalinnal, és ma két fiúkkal, az 1980-ban született Dénessel és a ’82-ben érkezett Ákossal teljes a család.

A fiatal házaspár Tiszaszalkán állt munkába, ahonnan egy alkalommal Nyírbátorba látogattak. Szerelem volt ez első látásra. Hiába hívták korábban Vásárosnaményba a művelődési osztályra, Nyírbátor hangulata vonzotta mindkettőjüket. Állást kerestek itt, és kaptak.

Az akkori 3-as iskola cigányrészlegében tanított öt évig Petróczki Ferenc. Elvégezte még a pedagógia szakot, és jó emlékeket őriz a gyerekekről. Izgalmas és eredményes munka volt ez, ha nem is nevezhető könnyűnek. Még a keresetre sem panaszkodott. A pályakorrekciójának más okai voltak. Ő mindig közösségben érezte jól magát, szerette a különböző klubmozgalmakat, és ennek feltétele, hogy tiszteletben tartja a többieknél előforduló másságot.

A nyolcvanas évek közepén azonban, a harmincadik évéhez közeledve − 1955-ben született -, úgy érezte, egész addigi értékrendje felborul, ha elviseli a rá nehezedő nyomást, amit leginkább kisszerűsége miatt tűrt nehezen. Akkor még nem lehetett tudni, hogy a kiskirályok korlátozatlansága meddig terjed, ezért olyan munkahelyet keresett, ahol nem gáncsolhatják. Ez a választása később, más szempontok miatt is szerencsésnek bizonyult.

Az Állami Biztosító üzleti vezetőt keresett. A városi fiókvezető nem függött sem a helyi párt, sem az állami vezetőktől, és maga mellé vette a tanulni is kész új munkatársát. Petróczki Ferencnek ez valóban sok új tanulnivalót hozott. Elvégezte a külkereskedelmi főiskolát, és olyan szakmai ismeretek elsajátítása várt rá, amelyek túlmutattak az ügynöki teendőkön, a gazdasági élet működésének az ismeretét kívánták. A sors úgy hozta, hogy rövidesen követhette nyugdíjba vonult főnökét a fiókvezetői székben. Így érkezett el az 1990-es év. A szakmában jó ajánlásokkal rendelkező szakember egy amerikai pályázattal egyéves amerikai ösztöndíjat kapott, fél évre a családját is kivihette volna. Ugyanakkor értesült arról, hogy polgármesternek választották. Döntenie kellett és maradt.

A polgármesterséget azonban nem véletlenül nyerte el. A nyolcvanas évek második felében már többféle pártkezdeményezés, méginkább egy szerveződő ellenzékiség volt megfigyelhető, amiket ő nagy figyelemmel kísért. A lakitelki találkozón megfogalmazottak, az MDF programja állt hozzá közel, és így ő alapította meg Nyírbátorban ennek a pártnak a helyi szervezetét.

Polgármestersége alatt három fontos feladat megoldására törekedett eddig, és tarja most is céljának. 1990 egy kis csalódást is jelentett számára. Kiderült, hogy a politikai kultúra nem tud felülemelkedni a korábbi korszak sorvasztó, kirekesztő hagyományán, sőt a módszereiben felfedezhető továbbra is a többes erkölcs. Ennek veszélye − úgy véli −, ma is fennáll, a demokrácia még tananyag. A másik a hivatali munkájának a megszervezése. Sokat kellett változtatnia a hivatali szemléleten, de szakmai gondja csak kevés emberrel volt.

Az újabb választáson elért sikere azt bizonyítja, hogy a város igazgatását sikerült úgy megszerveznie, hogy rá az ügyvitelen túl a városfejlesztés stratégiai döntései, azok kidolgozásai várnak. Ez ennek a munkának a legszebb része, a harmadik feladata, Nyírbátor jelen és jövőbeli arculatának a kidolgozása. Kötődni kell a múlthoz, a kulturális hagyományokhoz, de tudni kell, hogy a városiasodáshoz a gazdaságon és a jó infrastruktúrán keresztül lehet eljutni. Az iparszerkezeten változtatni kell, a határmentiségből kereskedelmi előnyt kellene teremteni.

Nyírbátor és a megye gazdasági helyzete gyors felzárkóztatási politikát kíván. Nem lehet a sáros utcákon európai rangú fesztivált rendezni, de csillogó rendezvények sem tudják enyhíteni a mindennapi megélhetés gondját.

Az ellentmondások itt még erősebbek, mint az ország más részeiben, de az emberekben meg van a szándék, hogy a szépet és a jót megtartsák, maguknak boldogulást keressenek. Az MDF helyi és megyei politikusaként a politika ezért jelent számára jövőt, amit most elméleti szinten tanul, és a gyakorlatban életformájává választott.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)