Nyírvasvári

Tiszta rendezett utcák, színpompás virágos kertek s az út szélét ékesítő, ládákban elhelyezett virágok gondoskodnak arról, hogy már az első benyomása kellemes legyen a látogatónak, aki érkezhet bármely irányból Nyírvasváriba. A település főterén szobor emlékeztet, Vasvári Pál szülőfalujában járunk, s emlékmű árulkodik arról is, az itt élők valóban komolyan gondolták az államalapítás ezeréves évfordulójának méltó megünneplését. A szoborpark szomszédságában a gyönyörűen felújított hivatali épület polgármesteri szobája üres, a település első ember ugyanis még nem érkezett vissza az óvodából, ahol a gyermeknap alkalmából minden évben személyesen adja át az önkormányzat által vásárolt játékokat a legkisebbeknek. Közel az óvoda, útnak indulok.

Az egyik csoportszobában, csillogó szemű gyermekek gyűrűjében találom Vajdics Mihály polgármestert, aki búcsúzóul még megsimogatja az örömtől ragyogó gyermekarcokat.

– Szeretnék mindent megadni a nyírvasvári gyermekeknek, azt is, amit szüleik nem kaphattak meg – jegyzi meg, majd azonnal hozzáteszi – természetesen az anyagi javak mellett a lelki táplálék sem maradhat ki a nagy út előtt készített „hátizsákból”. Az adja meg az élet savát, borsát.

Néhány másodperc csend után már saját ifjú éveire emlékezik, miközben elindulunk a polgármesteri hivatal felé.

– Csodálatos gyermekkorom volt, álmomban mindig visszajárok. Egy hétgyermekes paraszti családnak a negyedik gyermekeként születtem 1951-ben Nyírpilisen. Szüleim becsületes, dolgos emberek voltak. Nem voltunk gazdagok, útravalóul a tízparancsolatot kaptam tőlük, amiért ma is hálás vagyok.

Az általános iskola elvégzése után a klasszikus emberi értékekkel felvértezve folytatta tanulmányait a nyíregyházi építőipari szakmunkásképző iskola kőműves szakán. Pályakezdő fiatalként a fővárosban próbált szerencsét, de a szülőföld, a család utáni vágyódás visszahívta. Részt vett az 1970-es árvíz újjáépítési munkáiban, majd Nyíregyházán, később a nyírbátori Növényolajgyárban dolgozott. Tudását később mesteri szintre emelte, majd 1983-ban végre a maga urává válhatott. Két keze munkája a megye számos településén látható. Nem volt mindig könnyű az út, de mély hite a legnehezebb élethelyzeteken is átsegítette.

– Ezt a keresztet – a nyakában viselt medálra mutat – édesanyám testvérétől kaptam. Mindig velem van. A kitartásra, küzdeni tudásra és az újrakezdéshez szükséges erőre figyelmeztet. Azt gondolom, ez hiányzik a mai fiatalok többségéből, pedig hasznos és nemes tulajdonságok ezek.

Időközben megérkezünk a polgármesteri hivatalba, és  kellemesen hűvös szobában folytatjuk a múlt idézését. A beszélgetés közben előkerül jó néhány verses kötet is, szerzőjük Vajdics Mihály.

– Már gyermekkoromban is számos verset írtam. Sokat gondolkodom azon, hogyan maradhatunk meg ebben az egyre gyorsuló, az egyént egyre inkább elhanyagoló világban embernek. A gondolataimat a versek közvetítik az emberek felé.

Úgy tűnik a kommunikációs csatorna bevált, az 1998-as helyhatósági választásokon is rímbe szedve juttatta el programját a falu lakóihoz, akik bizalmat szavaztak Vajdics Mihálynak. Számos beruházás árulkodik arról, hogy az elmúlt három év nem telt tétlenkedéssel. A közterületek tiszták, rendezettek, az önkormányzati intézmények kívül belül megújultak. A takaros épületek a közhasznú munkások keze munkáját dicsérik, így a megújult tűzoltószertár, a hat szolgálati lakás, a polgármesteri hivatal épülete, az iskola és a szoborpark. Az infrastruktúra a szennyvízhálózat kiépítésével lesz teljes, de pályázatot nyújtanak be egy kétszáz adagos konyha építésére és újabb, szociális jellegű bérlakások építésére is. A terveket még sorolhatnánk, elképzelésekben nincs hiány, a polgármester azonban a kevésbé kézzel fogható, de nagyon jól érzékelhető álomról beszél:

– Mosolygó embereket szeretnék látni Nyírvasváriban.

A falu első embere úgy rangsorolja a megoldandó feladatokat, hogy Nyírvasvári lakói jól érezzék magukat a településen. Számos kulturális rendezvénnyel, programmal igyekszik a község minden lakójának kellemes időtöltést biztosítani a faluvezetés, miközben munkahelyteremtő beruházásokkal a megélhetés megteremtéséhez is hozzájárulnak.

Közeledik a búcsú ideje, a beszélgetés végén a számára oly fontos családról is szól Vajdics Mihály. Feleségét, Tóth Erzsébetet, 1971-ben ismerte meg egy lakodalomban, két évre rá összeházasodtak, s felesége szülőfalujába, Nyírvasváriba költöztek. Két gyermekük született, az idén huszonhét éves Erzsébet, aki ügyvédként dolgozik Nyíregyházán, illetve a két évvel fiatalabb Zsuzsanna, aki ugyancsak a megyeszékhelyen dolgozik történelem– könyvtár szakos tanárként.

Indulás előtt még vetek egy pillantást a hivatal gyönyörű kertjére, s bejegyzem a noteszbe a millenniumi zászló átadó ünnepségének augusztusi időpontját, amelyre oly kedvesen invitál a polgármester.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 12. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)