Nyírvasvári

Megye, sőt országszerte egyre gyakoribb jelenség, hogy a városhoz közeli falvakból az általános iskolás tanulók szülei a városi iskolába íratják gyermeküket. Egyesek csak a felső tagozatban döntenek a bejárás mellett, mások már első osztálytól. Bizonyos speciális tagozatok esetén indokolt a városi iskola választása, máskor azonban felesleges. A községi intézményekben dolgozó pedagógusok ugyanolyan szakképesítéssel rendelkeznek, s mivel többnyire az adott település lakói, ismerik a gyermek családi hátterét, lehetőségeit, ami sok esetben előnyt jelent a mindennapi oktató-nevelő munkában. Nyírvasvári alapfokú oktatási intézményére is jellemző az „elvándorlás”.

Az iskola fiatal igazgatónője, aki idén szeptemberben kezdte második évét vezetőként, a jelenség megszüntetését tűzte ki legfőbb céljául. Természetesen tudja, sok munkával jár a változás, de mint az intézmény egykori tanulója szeretné, ha „újra olyan fényesen ragyogna az iskola csillaga”, mint saját gyermekkorában.

Az igazgatónőt Juhász Gábornénak hívják. Debrecenben született ezerkilencszázhetvenegyben, de Nyírvasváriban nőtt fel. Az általános iskola elvégzése után a Széchenyi István Közgazdasági Szakközépiskolában folytatta tanulmányait. A szaktárgyak a kedvencei közé tartoztak, pénzügyi pályára készült. A nagynénje unszolására azonban mégis a tanító szakma mellett döntött. (Többéves pedagógusi munkája után bizton állítja, helyes döntés volt, nem bánta meg.)

A nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola tanító szakán szerzett diplomát ezerkilencszázkilencvenháromban. Ugyanabban az esztendőben férjhez ment Juhász Gáborhoz, aki jelenleg megbízott jegyzőként dolgozik Nyírvasváriban. Házasságukból egy kislány született, Eszter. A diploma megszerzése után Juhász Gáborné a szomszédos település, Piricse általános iskolájában kapott munkát, ahol öt éven át dolgozott.

– Nagyon szép emlékeim vannak a Piricsén töltött évekről. Kiváló nevelőtestületben dolgozhattam, akiktől megtanultam a pontos munkát, a gyermekekkel való bánásmódot és az oktató munka mellett a nevelés fontosságát. Ők formáltak, alakítottak – emlékszik vissza a pályán töltött első évekre.

Időközben elvégezte a hittudományi főiskolát, második diplomáját ezerkilencszázkilencvenhétben vette kézbe. Egy évvel később állásajánlatot kapott szülőfaluja iskolájában, amelyet örömmel elfogadott. A millennium évében az akkori vezető lemondása miatt kinevezték igazgatóhelyettesnek, majd a 2000/2001-es tanévtől igazgatói megbízást kapott, amelyet a község képviselő-testülete idén – elismerve munkáját – meghosszabbított. A jövőben a nagy előd, a példakép, Papp Gyula, egykori intézményvezető munkáját tekinti követendőnek.

– Gyermekkoromban Papp Gyula igazgató úr vezette az iskolát. Az ő vezetői stílusa, a gyermekekkel való bánásmódja, oktató-nevelő munkája számomra a minta. Negyvenöt évig dolgozott az iskolában, több mint harminc éven át irányította az intézményt. Egyszerre ballagtunk, én a középiskolába mentem, ő pedig nyugdíjba – válaszol arra kérdésre, milyen számára az ideális pedagógus, az ideális vezető.

Kérésemre azonban konkrét elvárásokat is megfogalmaz.

– Az ideális pedagógus minta minden téren. Mind tudásban, mind magatartásban, mind az emberekkel való bánásmódjában. A jó vezető szigorú, de nem bánik szűkösen a dicsérő szavakkal sem, s ha hibázik, azt elismeri – vélekedik a fiatal kora ellenére meglehetősen bölcs igazgatónő.

Juhász Gáborné terveiben az iskola épületének korszerűsítése, az eszközkészlet fejlesztése mellett a tanulók és szüleik bizalmának megnyerése szerepel. Az intézményt fenntartó önkormányzattal együtt gondolkodva és dolgozva, a pályázati lehetőségeket kihasználva szeretné felújítani az iskola tetőszerkezetét, kicserélni a nyílászárókat, és új konyhát építeni. Az eszközkészlet bővítése is szerepel a tervekben, amelyek között legsürgetőbb a számítógéppark fejlesztése, s a könyvtár bővítése. Az igazgatónő továbbra is a gyermekközpontú pedagógiát, a környezeti nevelést tartja szem előtt, s vallja: ma a nevelés az oktató munka fontosságával vetekszik.

Szeretné a szülőket aktívan bevonni az iskola életébe, s arra törekszik, hogy bizalom legyen a nevelőtestület és a diákok, illetve a tanárok és szülők között. Természetesen ehhez elengedhetetlen egy jó tantestület, amely az igazgatónő szerint olyan, hogy minden tagja belülről érzi, mi a dolga. A gyermekek magatartásának javítását a következetes nevelésben látja, ezért ennek érdekében a jövőben szeretné bevezetni az iskolában az etika órát, amely pozitívan hatna a gyermekek fejlődésére.

Juhász Gáborné hiszi, a becsületes munka meghozza gyümölcsét, s hamarosan eljön az az idő, amikor a diákok szülei – bízva az iskola nevelőtestületében, elismerve az oktatás színvonalát – a helyi iskola mellett döntenek.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 12. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)