Cserbakőy Leventéné

Iskolaigazgató,

Nyírvasvári

szszb_21-180_cserbakoy_leventene.jpgA csöppnyi Szamos-parti kis faluban, Szamosangyaloson az egymás mellett megbúvó házak nemigen fogadtak be idegent. Nem is akartak a határ mellé költözni, aki viszont ott látta meg a napvilágot, a végtelen természet fenségessége rabul ejtette. A szelíd, ám olykor vad Szamos hol pihenést nyújtott, hol félelmet keltett. Az itt felcseperedő leányka, Oláh Ilona igen kevés idegennel találkozott a faluban. Így nem véletlen, hogy az iskola jelentette számára legelőször a felnőtt társadalommal való találkozást. Olyannyira megkedvelte ezt a terepet, és szívébe zárta a tanítónőt, hogy el sem tudott képzelni más pályát magának. Nyaranta és szabad idejében oly sokszor lejátszotta a tanítási órákat a babáival: csakhogy akkor már ő állt a képzeletbeli katedrán. Az életre, a hivatásra készült.

Szülei, Székely Róza Etelka háztartásbeli anyuka és Oláh Ferenc kertészkedéssel, földműveléssel foglalkozó apuka rábízták a döntést mindenben. Bár az édesanyja szigorúan nevelte, de egyúttal látta, hogy lánya talpraesett, ügyes, eszes és szorgalmas, ha ő úgy látja, hogy a mátészalkai gimnáziumban többet tanulhat, akkor elengedte. Okos szülői szeretettel irányította az életét. Testvére, Tibor Nyírparasznyán él, ma már nyugdíjas. Férje, Cserbakőy Levente népművelés–könyvtár szakos pedagógus, a nevét a napilapokból, hetilapokból sok ezren ismerik megyénkben is, ma úgy mondják, hogy közíró. Házasságuk harmincadik évében ma is ugyanolyan szeretettel, megbecsüléssel közelítenek egymáshoz, mint a kezdet kezdetén. A nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán biológia–földrajz szakos diplomát szerzett. Mint mondja, talán nincs is a pedagógiának olyan zegzuga, amelyben ne próbálta volna ki önmagát. Tanított képesítés nélkül is, majd alsó és felső tagozaton, összevont osztályban, napköziben, volt kollégiumi nevelőtanár Berkeszen, egy időben még óvodásokkal is foglalkozott. 1994-ben került Nyírvasváriba beosztott pedagógusnak. 2002-ben megbízták, majd utána a helyi önkormányzat kinevezte a Vasvári Pál Általános Iskola igazgatójának.

A tanári pályán töltött harminchat év csöppet sem látszik az arcán. Hiába nézem és keresem Icuka arcán a fáradtság, a beletörődés, a túlélés, a félelem másutt és más emberekben szembetűnő nyomait, egy vidám, mosolygós, tettre kész asszonnyal lapozzuk fel a saját élete képzeletbeli naplóját. Ő azt mondja magáról, hogy még a régi vágású pedagógusok közé tartozik, akik a nevelés és oktatás ügyére esküdtek fel. Ő még nem a különböző programok bűvöletében gondolkodik, és azok eredményeitől várja a csodát, az a célja, hogy a rendszeretetre, a tisztességre, a felelősségteljes magatartásra, a teljesítmény tiszteletére nevelt gyermekek hagyják el az intézményt a ballagás után. Azt szeretné, ha az itt tanuló gyerekek is példaképet látnának a tanáraikban, mint ő annak idején.

Cserbakőyné meggyőződése, hogy a pedagógus a személyiségével nevel, nincs az a gép, az az informatikai program, amely a gyermeki személyiséget jobban fejlesztené, mint a tanár azt teheti. Ezt a gondolkodásmódot osztják a társai, a kollégái is. Mindemellett természetes, hogy a nyírvasvári iskolában is internet segíti a gyermekek tájékozódását, a világhálón érkező adatdömping nekik is felbecsülhetetlen segítség. Az intézmény vezetése jól tudja, hogy a 150-160 gyermek oktatását akkor tehetik még eredményesebbé, ha pályázatok sorát nyújtják be a megyei és országos főhatóságokhoz.

Szeretnének jó kapcsolatokat kialakítani a szülőkkel, de a társadalmi változásokat erősen megérzi ez a kapcsolatrendszer. Nemritkán tapasztalják a nevelők, hogy a családban megoldható gondokat igyekeznek áthárítani az iskolára. Még a legszemélyesebb otthoni problémákra is az intézménytől várnak megoldást. Náluk is gyakori, hogy az érdeklődő kérdéseket hallva azok megválaszolása helyett a tévé, a videó elé ültetik a gyereket, vagy az önként ül a számítógép elé. Icuka sajnos már nem csodálkozik azon, hogy a gyerekek nem tudnak játszani, durvák, agresszívek a másikkal.

Ilyen társadalmi körülmények és közfelfogás közepette még ma is valóságos felüdülésnek érzi az igazgatónő a pedagóguspályát. Az benne a szép, hogy amikor belép az osztályterembe, és becsukódik az ajtó, a tanár egyéniségén múlik, hogy mit ad át a világ tudáshalmazából a gyerekeknek. Ha azt érzi a pedagógus az óra végén, hogy a tanulók gyarapodtak ismeretekben, tisztességben, emberségben, akkor jóleső érzéssel hagyhatja el a tantermet.

Egész kis arborétumot épített az igazgatónő a kertjében – teszi hozzá dr. Boldizsár Imre jegyző. Valóban, az alkotás, a teremtés öröme élteti Cserbakőynét, hisz a semmiből, sok év munkájával hozta létre és csinosítja folyamatosan a családi házuk kertjét. Férjével együtt nekik ez a nyugalom szigete, amely a dolgos hétköznapokban a folyamatos feltöltődést jelenti.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 21. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2006.)
Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése