Nyírbátor

Ha olyan embert keresünk, akire mindenki – aki kapcsolatban állt vele vagy csak ismerte – őszinte megbecsüléssel és tisztelettel gondol, akkor a Kisvárdán, 1938. április 15-én született Jánvári Tiborhoz kell mennünk, Nyírbátorba. Édesanyja, Kántor Eszter, aki háztartásbeli volt, édesapjával, Jánvári Istvánnal, az egykori tűzoltó tiszttel együtt már az égi páholyból figyeli fia életét. Jánvári Tibor bátyja, László, 1977-ben követte a szülőket. István és Irén testvérei már nyugdíjasként boldogulnak családjaikkal. A család egyetlen, aktív dolgozó tagja Marika, aki Szegeden textiltechnikusként keresi a kenyerét.

Jánvári Tibort mindenben követő hű társa, Mátyás Ilona, ma már nyugdíjas magyar–orosz szakos pedagógus.

Az 1956-ban, Kisvárdán letett érettségi vizsgák után Jánvári Tibor művelődési előadóként dolgozott, majd 1958 és 1960 között a tanítóképző főiskolán tanult. A magyar–történelem szakos tanári diplomáját 1967-ben szerezte meg. A debreceni egyetemen 1972-ben kapta meg pedagógia szakos oklevelét.

Elméleti tudását a gyakorlatban számos helyen alkalmazta a megyében. Nyírpilisen kezdett 1960-ban, majd a teremi iskola igazgatójaként folytatta munkáját. 1965-ben a Nyírbátori Járási Tanács osztályvezetője lett. Ebben az időben komoly küzdelem folyt azért, hogy Nyírbátor visszakapja városi címét-rangját. A sokféle követelménynek megfelelve 1973-ban került sor az ismételt várossá nyilvánításra. Nyírbátor talán az egyetlen „kétszer született város” a modern kor történelmét tekintve városaink között.

A régi-új város lakossága 1988-ra elérte a 14 ezres lélekszámot, de ez a növekedés a vártnál kisebb mértékű volt. A lakónépességen belül a tanulóifjúság és a 25–30 év közötti korosztály száma megkétszereződött. Új szakmákban próbálhatták ki tudásukat a felnövekvő értelmiségi származású fiatalok is. A városban szinte minden évben adtak át valamilyen új ipari, kulturális, egészségügyi- szociális létesítményt, szolgáltató intézményt. 1987-ben a városnak újra lett önálló tűzoltósága. A folyamatosan zajló termelésszerkezet-váltás eredményei következtében a város egyre ismertebb lett megye és országszerte egyaránt. A mezőgazdasági termelés ebben az időszakban egyre inkább iparszerűvé vált.

A városi tanács kiemelkedő feladatként szerepeltette terveiben a lakásépítést, amiknek a megvalósítása során újabb és újabb lakónegyedek jöttek létre. A 80-as évek végéig több mint 2000 épült fel különféle konstrukcióban. Az infrastruktúra fejlődése azonban elmaradt ettől a fejlődési ütemtől.

Az életkörülmények komfortosabbá tétele végett hőközpontot, gázvezetéket, gázfogadót, telefonrendszert, vezetékes ivóvízhálózatot építettek ki, illetve bővítettek. A szennyvízgondokat, a belvíz elvezetését több lépcsőben oldották meg. Jelentősek voltak ebben az időszakban a közlekedésfejlesztési, a megfelelő városkép kialakítását célzó beruházások. Folyamatosan javultak az egészségügyi, az oktatási és a pihenési, művelődési feltételek is. Az ekkor elsőként, majd azóta folyamatosan megrendezett Zenei Napok és a Zenei Tábor rendezvényei mára a határokon túlnyúlókká váltak. Újra indult és azóta is népszerű a Bátor című havi lap.

A közös erővel, társadalmi összefogással a sportolási és az idegenforgalmi fejlesztéseket sem hagyhatjuk említés nélkül, mert ezek eredményeként Nyírbátor egyre inkább valódi, az idelátogatók által is elismert, hangulatos, emberi léptékű kisvárossá vált.

Az ismételt várossá nyilvánításkor élő, akkor még csecsemők, ma már 30 évesek akik felelősséggel és gonddal a vállukon a jelent és a jövőt építő városlakók.

Jánvári Tibort tanácselnök-helyettessé 1977-ben, elnökké 1980-ban választották. Ezt a felelősségteljes tisztséget 1990-ig töltötte be. Áldozatos munkáját a város vezetése 1988-ban „Pro Urbe” kitüntetéssel jutalmazta. Ezt követően tíz éven át iskolaigazgatóként tette legjobb tudása szerint a dolgát a Báthori István Általános Iskolában. A tanévek végén, évente kiadott, az eltelt 10 hónap történéseit, munkáját, eredményeit részletesen taglaló ízléses Évkönyv mindenkinek kedves emlékévé vált az idő múlásával.

Jánvári Tibor a jól megérdemelt pihenést 2000-ben kezdte meg. A Nyírbátor Városi Önkormányzat Képviselő-testülete az iskolában végzett munkáját Címzetes Igazgató cím odaítélésével ismerte el.

A címzetes igazgató úr azóta is bejár kedves iskolájába, az önkormányzat oktatási és kulturális bizottságának külső szakértője. Elnöke a „ Négyosztályos Báthori Gimnázium”, és a „Talentum” alapítványnak, a Múzeumbarátok Körének, az Iskolaszövetségnek. Feleségével együtt szívesen kirándulnak, színházba járnak, olvasnak szabadidejükben.

Jánvári Tibor életét, munkásságát elismerve Nyírbátor város díszpolgára lett 2003-ban, az ismételten várossá válás harmincadik évfordulóján.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 10. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)