Nyírbátor

A Debrecen felől Nyírbátorba érkező utas az út bal oldalán egy zöld területtől övezett épületegyüttest lát. Igényesen kialakított parkot, amely nem egyszerűen növények együttese, hanem egyfajta oázis a sívóhomok országában, egyfajta oázis az emberek világában. Hogy miért? Mert lehetőséget ad a megkapaszkodásra, segít gyökeret verni, megerősödni az olykor zord világban. Növénynek és embernek. Növénynek a gondozott park, embernek az itt lévő intézmény.

Az Éltes Mátyás Általános Iskola, Speciális Szakiskola, Kollégium és Pedagógiai Szakszolgálat közel negyed százada áll a megye gyógypedagógiai ellátásának szolgálatában. Az országban elsőként, 1990-ben, vették fel Éltes Mátyás nevét. Példáját követve tűzték ki célul egy modern, európai szellemiségű intézmény kialakítását. Magát a gyógypedagógiát és az intézményt is egyfajta misztikus köd ölelte körül. Hogy ezen változtassanak, nyitottak. Nyitottak kaput, nyitottak szellemet. Kihelyezett megyei, illetve városi tanács ülésének adtak otthont. A városba látogató különböző csoportoknak biztosítottak ebédelési lehetőséget. Megragadták az alkalmat, hogy bemutassák nekik az itt folyó életet. Elsők között alkalmazták a Tolnainé-féle módszert és a Szabad Tanulás – „Frei arbeit” – tanulásszervezési modellt.

A kifelé nyitás hatékony eszközének bizonyult a testvérgyerekek diákotthoni elhelyezése azért is, mivel a bölcsődés-, óvodás-, általánosiskolás-korú, és a város intézményeibe kijáró gyerekek barátai, osztálytársai az otthonban gyakran megfordultak. Újszerű gondoskodási formával próbálkoztak, amikor részben pályázaton nyert pénzből, részben önerőből öt családi házat vásárolt részükre 1998-ban a megyei önkormányzat. Ezek a lakásotthonok központi gazdálkodással az intézet keretein belül működtek, de a reggeli és a vacsora normájával a gyerekek önállóan gazdálkodnak. A teljes önállóság most kerül bevezetésre. Más is mutatja, hogy a gyógypedagógia átalakulásának korát éljük. Azon törekvés, hogy a gyerekek ne zárt körülmények között éljenek, új módszereket hozott életre. Ne a gyereket vigyük az intézménybe, hanem a gyógypedagógust a családokhoz, az iskolákba. Ne legyen stresszes a hétfő és a péntek, a szülőktől, családtól való elszakadás félelme és az újra találkozás várásának szorongása. Hanem legyen meg az érzelmi biztonság is. Majd felső tagozattól már járhat a kollégiumba a gyerek. Dán mintájú szakiskolában fejlődhet a személyiség.

Ennek a szellemiségnek a frontharcosa, kollégáival együtt eltökélt híve Sum Ferenc, az intézmény Éltes Mátyás-díjas igazgatója. Mert ez a fránya homok nem csak az őt megkötő növényeket marasztalta, de egy rakamazi születésű fiatalembert is magához láncolt.

Az ifjút 1977-ben jó szerencséje és az a cél vezérelte, hogy gyermekekhez közel legyen. Édesanyjával jött Nyírbátorba, megnézni leendő munkahelyét. A kisegítő iskola és nevelőotthon gyermekfelügyelője lett. A folyosókon, a tantermekben is futóhomokot, a szél hordta kvarcot termékenyítető mag módjára burjánzott el a szeretet és a gondoskodás a sivár gyermeklelkekben, az önzetlen nevelők, pedagógusok munkája nyomán. Sum Ferenc méltán büszke, hogy a kezdetektől jelen lehetett.

A gyerekek iránti szeretet és kíváncsisága a pedagógus pálya iránti vonzalommal párosult. Csillapíthatatlan tudásszomja meghozta gyümölcsét: egy év múlva felvételt nyert a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára. Ezzel egyidőben képesítés nélküli nevelőtanár. Az agilis fiatal tanári diplomás otthonvezetői megbízást, majd 1984-ben kinevezést kap. Kihívást a gyermekek gondozási tevékenységének koordinálására, a szabadidős foglalkozás szervezésére, új szervezeti formák keresésére. Alig telik el egy fél évtized, már igazgatóhelyettesként az oktató-nevelő munka tartalmi irányítását végzi. Általános igazgatóhelyettes, amikor ötlete alapján kidolgozzák az „Együttélés a családdal” koncepciót.

Az ezerkilencszázkilencvenkettőtől igazgató munkája során az általa vezetett intézmény országos hírneve tovább nő. Mára már a gyógypedagógia egyik hazai fellegvára. Pedagógusi, vezetői munkája mellett még publikál a Gyógypedagógiai Szemle, a Köznevelés, a Pedagógiai Műhely hasábjain is.

Ars poeticáját feleségével igyekszik családja körében is megvalósítani. A nagyfiú Debrecenben készül az érettségire, a közgazdász pálya felé kacsintgat. Lánya szintén Debrecenbe jár gimnáziumba, most elsős. Kitűnő tanuló, három tárgyból dicséretes. Matematikából a Megyei Közalapítvány ösztöndíjasa. Pszichológus akar lenni. Az ötödikes öcs szintén kitűnően szerepel a matekversenyeken. Neki mindene a foci. A napfogyatkozáskor született másfél éves Csaba ugyanúgy helyet kér a tűznél, mint idősebb testvérei. S talán kicsit hízelgőbben is dicséri az apa által bográcsba varázsolt étel ízét.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 12. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)