Nyírcsászári

A felújított kultúrház nagyterme dugig megtelt emberekkel. A színfalak mögött a település polgármesteri hivatalának amatőr színjátszótársulata készülődött a premierre. Az önkormányzati tagokból és hivatali dolgozókból álló színtársulat toborzása azonban nem az egyetlen dolog, amiben megyei szinten élen járt Nyírcsászári első embere.

Fodor Zsolt, Nyírcsászári polgármestere Kecskemétről került a szatmári községbe házassága révén. Először a helyi általános iskolában helyezkedett el, s az oktató munka mellett felvállalta a község rendezvényeinek szervezését és bonyolítását.

Hozzá illő, és neki tetsző feladat volt ez, emlékszik vissza beszélgetésünk közben. Az örökké nyüzsgő, újítani akaró fiatalember (alig múlt harmincéves) ezerkilencszázkilencvennégyben az országgyűlési képviselő- és polgármester-választáson is elindult. Akkor nem sikerült, négy évvel később azonban újra megpróbálta, s akkor neki szavazott bizalmat Nyírcsászári lakossága.

Az elmúlt mintegy két és fél év nem hosszú idő, de nem is kevés. Kiváltképp, ha az azóta elért eredményeket soroljuk, az intézmények felújításától a már bizonyos jólétet feltételező szabadidőpark, falumúzeum létrehozásáig. Folytathatnánk a sikerek sorát, de kéri, hogy a kézzel fogható, szemmel látható dolgok helyett inkább a polgármesterség filozófiájáról beszélgessünk.

– Szerintem a polgármester feladata menedzselni a települést országos vagy akár nemzetközi szinten, megteremteni a község belső egyensúlyát, valamint tudatosan, tervszerűen fejleszteni a falut.

Fontos, hogy az ott élők az éntudattól eljussanak a közösségi tudatig. Ezt szolgálják a közösségi rendezvények s a civil szervezetek ugyancsak sok embert megmozgató programjai. Az elmúlt két év alatt alakult meg Nyírcsászáriban a polgárőrség, a Jövő Roma Alapítvány, a Remény Nyugdíjas Klub, a Gyermekekért Alapítvány, s az ország első, talán egyetlen önkormányzati színjátszó társulata a ZSOMI. Mindegyik szervezet jól működik, számos rendezvényt szerveznek, kiszolgálva ezzel a lakosság minden rétegének igényét. A siker nehezen mérhető, a község első embere azonban elmesél egy történetet, ami talán érzékelteti az emberek véleményét:

– Tavaly karácsonykor több levél érkezett a polgármesteri hivatalba, amelyekben a nyírcsászári polgárok a jókívánságok mellett megköszönik a faluért végzett munkát. Az ilyen gesztusok adnak igazán erőt a további munkához.

Az amatőr színjátszó társulat, amely a polgármester és munkatársai kezdeményezésére verbuválódott a hivatali dolgozókból, valamivel több, mint egyéves. Ez idő alatt több darabot mutattak be a lelkes császári közönségnek, de eljutottak a falu határain túlra is. Óriási sikert arattak produkciójukkal a megyei és országos versenyeken, s nem egy díjat hoztak el a mosonmagyaróvári Nemzetközi Amatőr Színjátszó Találkozóról. A társulat oszlopos tagja, Fodor Zsolt, így emlékszik vissza a kezdetekre.

– Meg akartuk mutatni, hogy képesek vagyunk „kiemelkedni” szűkebb környezetünkből, s az ország más vidékein élők is elismerik teljesítményünket. Elértük, hogy már beszélnek rólunk. A jó példamutatásnak induló vállalkozás kinőtte önmagát. Természetesen nem egyszerű feladat az említett szervezetek működtetése, a település gazdasági egyensúlyának megtartása. A szűkös költségvetést pályázati támogatással egészítik ki. A pályázáshoz kapcsolódó feladatokért a pályázati menedzser felel (ezt a státuszt a megyében elsők között Nyírcsászáriban hozták létre). A közeli s távoli tervekről érdeklődöm, mire ismét egy kiragadott példával felel:

– Folyamatban van a község történetének sajtó alá rendezése. Nyírcsászári nagy múltú település, nagyon fontos, hogy az emberek megismerjék saját történetüket, büszkék legyenek arra, hogy itt élnek. Bár magam kecskeméti vagyok, mégis kötődöm ehhez a megyéhez. Szeretek itt élni, a feladat és a kötelezettség tart itt, na meg a két fiam, Ádám és Ákos. Az én feladatom megteremteni azt az életszínvonalat, ami még vonzóbbá teheti ezt az ezerháromszáz fős települést. Ezt célt szolgálta a közelmúltban felújított és átadott művelődési ház, amely valóban a község kulturális központja, vagy említhetném azt a továbbképző tanfolyamot, ami hamarosan képesítést és munkát ad majd sok császári lakosnak. A gyógynövények termelését és gyűjtését, illetve elsődleges feldolgozását sajátíthatják el a munkanélküliek, akik a sikeres vizsga után szezonális, de biztos munkához jutnak. Az értékesítést még könnyebbé teszi a faluba telepített felvásárlótelep létesítése.

Az emberek elégedettségével párhuzamosan a polgármester szerint eljön az az idő is, amikor az itt élők egyre inkább foglalkoznak a környezetükkel, akár áldozatot is hoznak a közért, s a kiegyensúlyozottság újabb és újabb fejlődést indukál.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 11. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)