Nyíregyháza-Sóstó

Meleg családi fészek és összetartó munkahelyi kollektíva jelenti László Gézáné született Bocz Irénnek azt a biztos, nyugodt hátteret, amely erőt, energiát ad neki a sóstói Tókuckó fejlesztéséhez, a mindennapi küzdelmek eredményes megvívásához. Otthonról hozta, egy hatgyermekes őri famíliából ezeket az értékeket.

Ma is hálával és szeretettel emlegeti édesanyját, lánykori nevén néhai Kiss Margitot, aki anyai megérzésének köszönhetően a tudás, a tanulás fontosságát hangsúlyozta felnövekvő gyermekeinek. Édesapja, a szintén elhunyt Bocz János kőműves, igen felvilágosult szellemiséget képviselt a családban. A gyermekek közül a legidősebb Margit, aki egész életében a nyírtéti óvodában dolgozik, jó ideje vezetőként. János mezőgazdasági gépszerelő, gazdálkodik a környező földeken. Irénke a harmadik, Árpád és Károly öccsei mindketten víz-, gáz- és központifűtés-szerelők és egy vállalkozásban dolgoznak. Judit élelmiszer-ipari főiskolát végzett, ma ő is vállalkozó.

Ritkaságszámba megy, és nagy elismeréssel beszélnek róla az őriek, hogy a nagycsalád minden gyermekét minimum érettségihez, de inkább diplomához segítette. A már családos gyermekek évente 6-8 alkalommal összejönnek, anyák napjától a halottak napjáig, a hagyományos ünnepekig megadják a tisztelet az élő és már eltávozott családtagjaiknak. Lászlóné férje közel négy évtizede jegyezte el magát az államigazgatással, hosszú évek óta ő vezeti a nyíregyházi polgármesteri hivatal pénzügyi osztályát. Házasságukból két gyermek született, Rita alkalmazott grafikus a Móricz Zsigmond Színháznál és művészettörténetet tanít a művészeti szakközépiskolában. Géza informatikai mérnök, vállalkozó ő is. Felesége Fodor Anita közgazdász.

Irénke Mátészalkán érettségizett az Esze Tamás Gimnáziumban 1970-ben, majd a Nyíregyházi Tanárképző Főiskolán tanítói diplomát vett át. Állást és szolgálati lakást kínáltak az őri születésű lánynak, aki már férjével együtt érkezett vissza a szatmári térségbe. Több településen tanított, meghatározó élményként emeli ki a mátészalkai 5-ös iskola katedráján töltött éveket. 1984-ben azonban – férjét követve – Nyíregyházára költözik és a 20-as, Kórház utcai iskolában kezd tanítani.

Öt év múlva az akkor Sóstói Kultúrpark szabadidőparkjának programjait szervezi, megteremtve egy katedrán kívüli, valódi pedagóguslét alapjait. 1990 és ’92 között László Gézáné szervezte a művésztelepet. Olyan emberekkel találkozott, akik segítségével szélesebb ablakon át tekinthetett a világra. A folyamatos profilbővítéssel, az intézmény technikai körülményeinek javításával teltek az évek. Elérték, hogy 1989 őszén tizenkilenc szobában szállásolhatták el az ukrán, majd a lengyel bevásárló turistákat, éjszakánként (75!) forintért. A bevételből cserélték a függönyt, modernizálták a berendezéseket. Mintegy előkészítették a testvérvárosi kapcsolatokat. Eszperantó találkozótól orvoskongresszusig sokféle rendezvénynek adtak otthont.

A Tókuckó ezerkilencszázkilencvenháromban önálló lett és az első igazgatónak, hat pályázó közül, László Gézánét választották. Mint mondja, azóta is megmaradtak az alapfeladatok, a nyári napközis tábor – négyszer kéthetes turnusokban nyaralnak itt a gyerekek. A szigligeti gyermeküdültetés június közepétől augusztus közepéig, heti váltásban, turnusonként százhúsz gyermeknek és kísérőjének jelent kikapcsolódást. A nemzetközi éremművészeti telep már negyedszázados múltra tekint vissza, és 5–6 héten át találkoznak itt e művészeti ág legjobbjai.

Egyre jelentősebb szerepet tulajdonít a közvélemény a Tókuckónak. Évtizedekkel ezelőtt azok a szülők adták be ide néhány hétre a gyerekeiket, akiknek nem jutott pénz nyaralásra.

A tábornak viszont jó híre kelt, hisz a sóstói tó mellett a sportolásra, népi játékokra, vadaspark-látogatásra és számos más élményre tehettek szert a résztvevők. Az a tény, hogy családi rendezvények helyszínéül választják a Tókuckót, mutatja, hogy a felnőttek körében is elismerést kelt a varázslatos környezet mellett a személyre szóló kiszolgálás és az összehasonlíthatatlanul szolidabb árak. Ma már erdei iskolától és óvodától sportnapig, vallási napoktól vetélkedőkig igen zsúfolt valamennyi, a gyermekek számára jól hasznosítható szünidei nap.

Évszakonként megrendezik az aktualitásokhoz igazodva a Mikulástúrát, a madárkarácsonyt, a medveleső túrát, a föld, a víz napját, ősszel, pedig a Szent Márton-napi megemlékezést. Az őszi betakarítás megünneplésétől a szellemek elűzéséig, a tűzugrástól a Szent Márton lovagjának megválasztásáig esemény- és élménydömpingben lehet része az ide érkezőknek. A Tókuckós Gyerekekért Alapítvány pedig a jó szándékú támogatóknak ad alkalmat a nemes célokra történő adakozáshoz.

Irénke, két végén égetve a gyertyát, szervez, irányít, pályázik, hogy legféltettebb kincsei, a Tókuckós gyerekek otthonuknak érezzék az intézményt.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 18. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)