Kovács Lajos

Polgármester

Nagyecsed

“Sors nyiss nekem tért” – jut eszembe kisiskolás korom, amikor Petőfit szavaltam a nemzeti ünnepen. A poétikus lendületű sorokból a “tér” szó csendült össze vendéglátóm nagyon is prózai fejtegetésével. “Nem voltak tereink” – mondja. A 2001-es első megválasztása utáni programalkótó terveire emlékezik. Egy sor dolog konkrét rendbehozatalra, mi több, létrehozásra várt a lápszéli kisvárosban. “Nem voltak szennyvízcsatornáink, szippantó autóval “oldottuk meg” a kérdést. Hiányzott a kábeltévé vezetéke… és még sorolhatnám. A közösségformáló, közösségteremtő, a városnak arcot adó terek nyomasztóan hiányoztak.”

A jó sorsa teret nyitott Kovács Lajosnak, hogy szülővárosa arculatát az új ezredév igényeihez, ízléséhez igazítsa. Nem csak a vendég számára, hanem azoknak is, sőt azoknak elsősorban, akikkel ezt az arculatot átszabták, újraalkották. A nagyecsedieknek, a nagyecsediekkel.

“Szalkán születtem, mert édesanyámat oda vitte be a mentő, amikor mindenórás volt, de a testvéremmel már nem ért be, amikor ő világra jött. Ma is itt élnek. Én ecsedi vagyok. Azt szoktam mondani, nem az számít, hol alszom, hanem az, hol és kiért dolgozom.”

A faiparban diplomát szerzett fiatalember pályája a mátészalkai bútorgyárban teljesedett ki a kilencvenes években, ahol egy évtized múltán már kereskedelmi igazgató volt. Szerette a munkáját, amellyel kapcsolatban kinyílt számára a világ, sikereit elismerés kísérte. Ide jött érte néhány mértékadónak számító ember Nagyecsedről, és hazahívta. “Idegen volt számomra az önkormányzati világ, de nem mondtam nemet” – emlékezik vissza a kezdetekre. “Kellett egy jó esztendő, amíg képbe kerültem” – mondja. “Felmértem, hogy a munkatársaim, az intézményi vezetők közül kik azok, akiknek a konstruktív együttműködésére számíthatok. Szembesülnöm kellett olyan felismerésekkel is, hogy akadt intézményi vezető, akinek a tehetsége nem igazolta vissza, hogy alkalmas arra a munkára, amit végez.”

Ennek a mondatnak a megfogalmazásánál éreztem úgy, hogy mennyire nagy segítség egy embernek saját maga számára a jó diplomáciai érzék. A továbbiak pedig meggyőztek arról, hogy az így összeállt munkatársi gárda már jó eredmény kilátásával vághatott neki az embert próbáló feladatoknak. Megtalálták a módját annak is, hogy a lakosságot megkérdezzék, nem maradt-e a látókörükön kívül valami, ami számukra fontos.

“Meglepő, de inkább azt mondanám, egyáltalán nem az, hogy mennyire hiányzott a temetőnk rendbetétele” – említ egyet a polgármester az ilyen módon előrébb sorolt prioritások közül. “Ma a környék legszebb temetőkertje és ravatalozója a miénk. A pályázatok évei, évtizede következett. Évente rendbe tettünk, leaszfaltoztunk két három utcát. A földutak egy lápszéli településen borzasztóan lehangolóak esős időben. Az utakhoz, a csatornázáshoz, és még sok minden máshoz sokáig teljes összegű támogatásokat nyertünk el. Azoknak az időknek vége, de manapság is van mit keresni.”

A templom felújítása, a múzeum rekonstrukciója és a gyűjtemény gazdagítása – mind-mind egy-egy újabb lépés a fentebb emlegetett “tér” tágításában, építésében.

A hely, ahol beszélgetünk az új városháza. Városhoz illő épület gondosan megtervezett környezettel. Jártam erre sokszor a mögöttünk hagyott években, és láttam előbújni a régi arcú településből ezt a létesítményt, valamint a többit is. Mint ó nádból a tavaszi friss nyársak… Az ember, akivel beszélgetek, tele energiával és optimizmussal, velem csodálkozva számolgatja az eltelt éveket, évtizedeket. Másfél emberöltő egy város választott első embere számára hosszú idő is, meg nem is. A ciklusonkénti megmérettetés  – győzelem esetén – igazolja a kitűzött célok helyességét, megvalósulásuk megnyugtató arányát. Történelmi léptékű változásokhoz nem elegendő kevesebb idő. Több kell, hiszen a művelődési központ még a régi állapotában várja a sorát, aztán a vannak még megvalósításra váró objektumok is. “Ebben a városban évente legalább három olyan bál van, ahol akár háromszáz bálozó is mulat” – avat be a helyi társasági élet egy nagyon fontos momentumába Kovács Lajos. “Egy sportcsarnokban jobban elférnénk” – mosolyodik el, és rögtön rámutat valamire, ami ugyancsak igazolja a létesítmény létjogosultságát. “Ez valójában egy akkora tornaterem lesz, amiben elfér egy kézilabda pálya. Szeretnénk egy jó kézilabda csapatot” – teszi hozzá. “A tervek megvannak, az iskola épülete mellett van is hozzá elegendő terület.” Térben is időben lendületesen elkalandozva ismertet meg munkájával, városa életével a polgármester.

A családi életéről szólva elmondja, 22 éves korában nősült, szíve választottja 21 volt az esküvő esztendejében. Ildikó Mátészalkán a Szociális Gyermekvédelmi Főigazgatóság helyi egységét vezeti. Patrik fiuk másodéves orvostanhallgató. “Megvan az anatómia szigorlata” – áll meg egy pillanatra az életrajzi adatok sorolása közben. A kisebbik gyermek Ádám  2007-ben született, és Szalkán a Református Általános Iskolába jár.

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése