Kovács Lajos

Polgármester

Nagyecsed

szszb_33_kovacs_lajos.jpg“Sors nyiss nekem tért” – jut eszembe kisiskolás korom, amikor Petőfit szavaltam a nemzeti ünnepen. A poétikus lendületű sorokból a “tér” szó csendült össze vendéglátóm nagyon is prózai fejtegetésével. “Nem voltak tereink” – mondja. A 2001-es első megválasztása utáni programalkótó terveire emlékezik. Egy sor dolog konkrét rendbehozatalra, mi több, létrehozásra várt a lápszéli kisvárosban. “Nem voltak szennyvízcsatornáink, szippantó autóval “oldottuk meg” a kérdést. Hiányzott a kábeltévé vezetéke… és még sorolhatnám. A közösségformáló, közösségteremtő, a városnak arcot adó terek nyomasztóan hiányoztak.”

A jó sorsa teret nyitott Kovács Lajosnak, hogy szülővárosa arculatát az új ezredév igényeihez, ízléséhez igazítsa. Nem csak a vendég számára, hanem azoknak is, sőt azoknak elsősorban, akikkel ezt az arculatot átszabták, újraalkották. A nagyecsedieknek, a nagyecsediekkel.

“Szalkán születtem, mert édesanyámat oda vitte be a mentő, amikor mindenórás volt, de a testvéremmel már nem ért be, amikor ő világra jött. Ma is itt élnek. Én ecsedi vagyok. Azt szoktam mondani, nem az számít, hol alszom, hanem az, hol és kiért dolgozom.”

A faiparban diplomát szerzett fiatalember pályája a mátészalkai bútorgyárban teljesedett ki a kilencvenes években, ahol egy évtized múltán már kereskedelmi igazgató volt. Szerette a munkáját, amellyel kapcsolatban kinyílt számára a világ, sikereit elismerés kísérte. Ide jött érte néhány mértékadónak számító ember Nagyecsedről, és hazahívta. “Idegen volt számomra az önkormányzati világ, de nem mondtam nemet” – emlékezik vissza a kezdetekre. “Kellett egy jó esztendő, amíg képbe kerültem” – mondja. “Felmértem, hogy a munkatársaim, az intézményi vezetők közül kik azok, akiknek a konstruktív együttműködésére számíthatok. Szembesülnöm kellett olyan felismerésekkel is, hogy akadt intézményi vezető, akinek a tehetsége nem igazolta vissza, hogy alkalmas arra a munkára, amit végez.”

Ennek a mondatnak a megfogalmazásánál éreztem úgy, hogy mennyire nagy segítség egy embernek saját maga számára a jó diplomáciai érzék. A továbbiak pedig meggyőztek arról, hogy az így összeállt munkatársi gárda már jó eredmény kilátásával vághatott neki az embert próbáló feladatoknak. Megtalálták a módját annak is, hogy a lakosságot megkérdezzék, nem maradt-e a látókörükön kívül valami, ami számukra fontos.

“Meglepő, de inkább azt mondanám, egyáltalán nem az, hogy mennyire hiányzott a temetőnk rendbetétele” – említ egyet a polgármester az ilyen módon előrébb sorolt prioritások közül. “Ma a környék legszebb temetőkertje és ravatalozója a miénk. A pályázatok évei, évtizede következett. Évente rendbe tettünk, leaszfaltoztunk két három utcát. A földutak egy lápszéli településen borzasztóan lehangolóak esős időben. Az utakhoz, a csatornázáshoz, és még sok minden máshoz sokáig teljes összegű támogatásokat nyertünk el. Azoknak az időknek vége, de manapság is van mit keresni.”

A templom felújítása, a múzeum rekonstrukciója és a gyűjtemény gazdagítása – mind-mind egy-egy újabb lépés a fentebb emlegetett “tér” tágításában, építésében.

A hely, ahol beszélgetünk az új városháza. Városhoz illő épület gondosan megtervezett környezettel. Jártam erre sokszor a mögöttünk hagyott években, és láttam előbújni a régi arcú településből ezt a létesítményt, valamint a többit is. Mint ó nádból a tavaszi friss nyársak… Az ember, akivel beszélgetek, tele energiával és optimizmussal, velem csodálkozva számolgatja az eltelt éveket, évtizedeket. Másfél emberöltő egy város választott első embere számára hosszú idő is, meg nem is. A ciklusonkénti megmérettetés  – győzelem esetén – igazolja a kitűzött célok helyességét, megvalósulásuk megnyugtató arányát. Történelmi léptékű változásokhoz nem elegendő kevesebb idő. Több kell, hiszen a művelődési központ még a régi állapotában várja a sorát, aztán a vannak még megvalósításra váró objektumok is. “Ebben a városban évente legalább három olyan bál van, ahol akár háromszáz bálozó is mulat” – avat be a helyi társasági élet egy nagyon fontos momentumába Kovács Lajos. “Egy sportcsarnokban jobban elférnénk” – mosolyodik el, és rögtön rámutat valamire, ami ugyancsak igazolja a létesítmény létjogosultságát. “Ez valójában egy akkora tornaterem lesz, amiben elfér egy kézilabda pálya. Szeretnénk egy jó kézilabda csapatot” – teszi hozzá. “A tervek megvannak, az iskola épülete mellett van is hozzá elegendő terület.” Térben is időben lendületesen elkalandozva ismertet meg munkájával, városa életével a polgármester.

A családi életéről szólva elmondja, 22 éves korában nősült, szíve választottja 21 volt az esküvő esztendejében. Ildikó Mátészalkán a Szociális Gyermekvédelmi Főigazgatóság helyi egységét vezeti. Patrik fiuk másodéves orvostanhallgató. “Megvan az anatómia szigorlata” – áll meg egy pillanatra az életrajzi adatok sorolása közben. A kisebbik gyermek Ádám  2007-ben született, és Szalkán a Református Általános Iskolába jár.

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Lisztománia

Tüttő József alkotása 50x30cm, olaj/MDF. “Lisztománia, üzenet a Liszt érzékenyeknek!!” Rossz vicc, kicsit megengedtem magamnak az áthallás mókáját. Tüttő József jó humorral sajátos komponálással terítette elénk nagy zeneköltőnk jellemzőit: az... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése