Nyírtura

Kevés iskola dicsekedhet azzal, ami a nyírturai Móra Ferenc Általános Iskola és Napközi Otthonos Óvodában természetes: ezerkilencszázkilencvenhét óta használják az internetet, ráadásul ingyen, az óvodások is angolul tanulhatnak. Az elsősök, másodikosok és harmadikosok szakköri formában tanulhatják, negyediktől tananyagként szerepel az idegen nyelv. A modern kor vívmányai mellett hangsúlyt kap a hagyományok tisztelete: búbos kemencében sütnek lángost, tűzzománcégető- és fazekaskemence segíti a kis iparművészeket, korongozással is foglalkozhatnak. Mindezzel az a célja az igazgatónak, hogy a megyeszékhelytől tíz kilométerre fekvő iskolába szívesen járjanak a gyerekek. Kialakult ugyanis az a réteg, amelynek tagjai előszeretettel hordják be gyermekeiket naponta valamelyik városi iskolába. Mint Kovács Csaba Zoltán utal rá: az országos tanulmányi versenyek élmezőnyében is helyet foglaltak már a nyírturai gyerekek. Nem véletlenül választották szlogenjüknek Móra Ferenc ismert mondását: „Szeretet az élet” – ez a mottója az intézmény pedagógiai programjának is.

A pedagóguspályának hegemóniája volt a Kovács családban. Édesapja, Kovács Kálmán, szintén tanári diplomával a zsebében lett igazgató, majd vezette a művelődési osztályt, tevékenykedett megyei szakfelügyelőként. 2000 januárjában vonult nyugdíjba. Édesanyja, Kristóf Margit, élelmezésvezetőként már nyugdíjas. Testvére, Zita is tanár, Tatabányán él a szintén pedagógus férjével. A felesége, Szabó Erika, óvodapedagógus, a szemközti óvodában foglalkozik a gyerekekkel. Két gyermekük született, Levente másodikos a Vasvári Pál Gimnáziumban, és bizonyára nem véletlenül szeretne a tanárképző főiskolára jelentkezni. Ádám hetedik osztályos.

Kovács Csaba Zoltán a vásárosnaményi II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban érettségizett ezerkilencszázhetvenhétben. Most már szerencséjének mondja, hogy nem vették fel a Budapesti Műszaki Egyetemre, mert egy év múlva matematika–fizika szakos, de előfelvételis hallgatója lett a tanárképző főiskolának. Ezerkilencszáznyolcvanháromban vette át a diplomáját. Sényőre került tanítani, jó kollektívába. A gyerekeket mindig is szerette. Márokpapiban szolgálati lakásban nőtt fel, és az iskolaudvar zsibongása természetes volt a számára. Már főiskolás és kezdő tanár korától évente vitte táborozni az iskolásokat. Annyira tetszett neki a természetjárás, a táborok világa, hogy az egész nyara ezzel telt. Felfigyeltek átlagon felüli közösségi munkájára az úttörőszervezetben is, és ezerkilencszáznyolcvanhattól Nyíregyházán őt nevezték ki városi úttörőtitkárnak, majd ezerkilencszáznyolcvannyolctól megyei úttörőtitkár lett. A rendszerváltozás idején visszament Sényőre tanítani, de a gyermekközösségek iránt érzett felelőssége nem hagyta nyugodni. Létrehozták a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Gyermekszervezetek Társulását, amelynek ügyvezető elnökévé őt választották meg. Nem kevesebb mint tizenötezer iskolás tartozik a kilencvenkét szervezethez.

–Azt tapasztaltuk, hogy a gyermekszervezet munkája régóta nem kötődött semmilyen politikai tevékenységhez – fogalmazott Kovács Csaba. Már ezerkilencszáznyolcvanháromban kimondta az úttörőszövetség, hogy nem a párt gyermekszervezetéről van szó. Érződött ugyan a változás szele, de úgy gondoljuk, hogy a szülőkben és a gyermekekben megvolt az igény a szabadidő értelmes eltöltésére, a közösségi elfoglaltságokra, a sport- és a kulturális versenyekre. Éppen ezért ezerkilencszázkilencvenkettőben csatlakoztunk a Magyar Úttörők Országos Szövetségéhez. Most már nem követelünk egyenruhát, a formaságoknak sincs jelentősége, a tagság maga dönt a tagdíj mértékről. Ingyenes programjaink pedig igazi vonzerőt gyakorolnak az ifjúságra, amelynek a korábbi szervezettség helyett jobb híján a diszkó az egyetlen szórakozása.

Pályázat útján szereznek pénzt, hiszen semmifajta állami támogatásra nem számíthatnak. Igen népszerűek a levelezős játékok a gyerekek körében. A nyomkereső tábor például mindössze kétezer forintba kerül, és egyhetes program. Nagy gondot fordítanak a gyermekvezetőkre. Az a tapasztalat, hogy a társadalom tolerálja az erőfeszítéseiket. A szülők pedig kifejezetten örömmel fogadják azoknak a pedagógusoknak a törekvését, akik változatlanul szeretnének az iskolán kívül is hasznos elfoglaltságot szervezni a gyermekeiknek.

Bizonyára kereshetne több pénzt ezzel a diplomával az igazgató úr a gazdasági életben, de ő, úgymond, az anyatejjel szívta magába az iskola semmihez sem fogható illatát, a gyermekzsivajt, a közösségért mindenre kész pedagógus eszméjét. Ebben a szellemben nevelték a szülei, nem véletlenül választotta a testvére is a katedrát. S talán a sors rendelése, hogy a nagyobbik fiuk szintén ezt a pályát látja vonzónak.

Nagyon jó, hogy az elnőiesedett pedagógustársadalomban azért rendre megjelennek a férfi tanítók, tanárok, akik példájukkal nevelési mintát, követendő utat mutatnak az útkeresés gondjaival bajlódó fiataloknak.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 10. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)