Tiszacsege–Miskolc

Nem mondhatom, hogy unalmasan telt az életem, mindig történt velem valami. Sok jutott mindenből, jóból, rosszból egyaránt – összegez Jónás Sándor, a miskolci Mari-Jó Kft. ügyvezető igazgatója.

Élete első tíz évét Bánrévén töltötte – szeretett édesapja ott volt elhalálozásáig állomásvezető és vonali oktató –, majd egy évet Kőszegen, MÁV-nevelőotthonban, amíg apai nagyanyja hívó szavára Miskolcra, a Martintelepre nem került a család. Máig őrzi az ottani közösség emlékét a Bornemissza utcából és a Forgács utcai általános iskolából. Előbb úszásra adta a fejét, de a grundokon focizó srácok egyik legjobbjaként hamar az MVSC serdülőcsapatában találta magát, ahol Simonyi Gyula edző vette szárnyai alá. Aztán természetesen az ifi következett, majd a nagycsapat, ahol emlékezetes mérkőzéseket játszott az NB I. B-ben. Sportpályafutása közben leérettségizett, majd kétéves pénzügyi kiegészítőt is végzett, s előbb a MÁV alkalmazta. Amikor rájött, hogy az ígéretek ellenére sem mentik meg a katonai szolgálat alól, a Borsodi Volánhoz igazolt. Egyenruhásként a mezőkövesdi Trencsényi SE standard játékosa volt – az akkori TOTÓ-kupa miatt a leszerelését is „kitolták”, hogy a gólkirály utolsó szolgálatait még igénybe vehessék. Civilben ismét a Borsodi Volánban folytatta, amíg egy sportbaleset nagyon korán – 25 éves korában – végképp le nem zárta életének ezt az eredményes, emlékezetes korszakát.

Leszerelése után a Volán alkalmazta, és munka mellett az Autóközlekedési Főiskolát végezte el. Friss diplomája birtokában hiába reklamált a tanulmányi szerződésben foglalt magasabb beosztásért és a béremelésért, azokat pártba való belépéshez kötötték volna. Felmondott, s mivel mást nem talált, nutriatenyésztésbe fogott. Wartburgján hordta fel az építőanyagot a kölcsöntelekre, s mikor kész lett a farm, három nutriacsaláddal kezdte meg a tenyészetet. Közben egy kisiparos asszonynál kapott eleinte sofőri, majd árubeszerzői állást, amit később összekapcsolt másoknak történő szállítással is. Hajnalonta etetés, napközben irány a főváros és vissza, délután áruterítés, este újból a nutriák – ez lett a napi penzum, amíg saját kötőhurkoló kisipart nem váltott (sokat tanult az üzletről Gizi nénitől), s „angrózni” kezdett. A kemény időszak végére egyenesbe jött, s már arra is futotta, hogy csendestársként egy víz és fűtésszerelvényt forgalmazó üzletbe szálljon be. 1984-ben a Vörösmarty utcában már saját víz, gáz és fűtésszerelvény-üzletet nyitott, ahol kezdetben a legegyszerűbb és legolcsóbb cikkeket árusította – a kis üzlet is üzlet! –, de két évre rá már fürdőszoba-felszereléseket is. Innentől kezdve egyre bővült üzleti tevékenysége: 1991-ben Ózdon alapított új üzletet, 1993-ban a volt miskolci Zöldkereszt helyén előbb a földszinten, majd 1996-ban az egész házat megvásárolva és felújítva nyitották meg a Mari-Jó Fürdőszoba Üzletházat, amit 2004-ben festékáruház, 2006-ban pedig Kő-Kert Centrum követett. 1995-től az Alföld Porcelán Edénygyár képviseletét is ellátta, 2000-től Ajkán létesít új telephelyet a főváros és Dunántúl ellátására, 2002-ben Romániában nyit négy üzletet, még ez évben Szlovákiában alapít nagykereskedést, 2003-ban Bulgáriában, 2006-ban pedig Tiszacsegén kerül a cégtáblára a Mari-Jó név.

Ez a dinamikus bővülés természetesen szívós, körültekintő üzletpolitika és fejlesztés eredménye, sok-sok kemény üzleti tárgyalással hazai és külföldi gyártókkal, áruházláncokkal, harc a jó minőségért és a vevők kegyeiért, amelyet Jónás Sándor fáradhatatlanul végzett.

Mindeközben váratlan tragédiák is beleszóltak életébe, de mindig sikerült talpra állnia. Első gyereküket csak a csoda mentette meg, amikor a vasúti hídról egy teherautó babakocsival együtt a mélybe taszította. Első felesége egy ártalmatlannak tűnő kartörés következtében meghalt, s két gyermekével magára maradt. Előbb édesanyja segítsége, majd egy új házasság jelentett aztán megoldást a kilátástalan helyzetből. Testvére életveszélyes autóbalesetet szenvedett. 1999-ben emberrablók karmaiba került, s csak kalandos úton élte túl a megpróbáltatásokat.

1997-ben elvált, és Tiszacsegére költözött. Egyre inkább megszerette ezt a szép környezetet, a kis települést és az ott élő embereket. Egy hatalmas szeméttelep helyén egy gyönyörű kertet, mesterséges tavat és rajtuk egy vadasparkot létesített, amelyet szívesen mutat meg a helybelieknek és a turisták csoportjainak.

Cége ügyeivel ma már szinte csak stratégiai kérdésekben foglalkozik. Gyerekei közül ketten – Sándor és Róbert – tevőlegesen részt vesznek a cég munkájában, illetve az irányításban. Viktória fodrászmester Miskolcon, Ádám középfokú tanulmányait végzi. Legkisebb gyermekét, Mecuskát Tiszacsegén új párjával – Simon Melinda szépségszalon-vezetővel – óvják-féltik. Tiszacsegéért végzett tevékenységét 2005-ben Közszolgálati Díjjal ismerték el, majd 2006-ban a település polgármesterévé választották. Ezentúl egy újabb kihívásnak is igyekszik megfelelni.

 (Hajdú-Bihari Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2007.)