Gergely Zsolt

Osztályvezető-helyettes,

Nyíregyháza

Az anyafölddel, Szatmárral, a gépészettel és a kultúrával ápolt szoros kapcsolatot eddigi életpályája során, mely bizonyos pontokon összekapcsolódott. Most ez utóbbi erősödött föl, hiszen az elmúlt évtizedben tanárként dolgozó fiatal szakember a katedrát irányítói, felügyelői pozícióra cserélte fel. 2007 márciusa óta a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Intézményfenntartói és Humán Osztályának osztályvezető-helyetteseként dolgozik, főként a közoktatásra és a közművelődésre fókuszálva.

Gergely Zsolt 1969. február 4-én született Mátészalkán. Édesanyja a helyi termelőszövetkezet könyvelőjeként dolgozott, édesapja pedig a hajdani, jó hírű Szatmár Bútorgyár asztalosaként a prototípusok elkészítéséért felelős brigád vezetője volt.

A szülőkön kívül a nagyszülők is jelentős hatással voltak a fiúra, hisz nagyon sok időt töltött náluk, különösen a nyári szünetek időszakában, amikor beleszokott a mezőgazdasági munkákba is.

Így nem csoda, hogy a Baross László Mezőgazdasági Szakközépiskolában érettségizett gépészként. Szívesen emlékszik a széles érdeklődési körű osztályára, ahol barátaival olvasási „versenyt” is vívott. Továbbra is jó perspektívának tűnt az agrárium a nyolcvanas évek közepén, ezért a nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolán szerzett gépészdiplomát. A közösségi életre is jutott idő: a Kari Tanács tagjaként széles kapcsolatrendszert épített ki, amely ma is él, melyet ma is ápol.

Mire azonban végzett, a rendszerváltás és a termelőszövetkezetek szétesése átírta a földhöz kapcsolódó terveit, így egy év katonaság után az édesapjától tanultakat ültette át a gyakorlatba, amikor asztalos vállalkozásba kezdett.

Ezen az úton ment tovább is: a Szalka Kárpitos Kft.-nél kapott ajánlatot. Élvezettel tanult bele a félig új szakmába, és gyorsan haladt előre.

A garanciális ügyintézői poszttól a fejlesztőmérnökségig sok-sok területet megismert.

Három és fél év elteltével már gyakorlatilag három ember munkáját végezte, viszont igazi megbecsülés nélkül. Így újra a saját vállalkozását fejlesztette, közben pedig belekóstolt a direkt marketingbe is. 1997-ben egy régi tanárával való „véletlen” beszélgetés tett pecsétet változtatási igényére. Így került vissza pedagógusként hajdani alma materébe.

A Baross László Mezőgazdasági Szakközépiskolában tulajdonképpen másfél állásban dolgozott, két hét alatt 58 órát teljesítve. A gépészek mellett a mezőgazdaság iránt érdeklődőket is oktatta, sokszor úgy, hogy neki is tanulnia kellett (részben újra) az anyagot.

Büszke rá, hogy számos üzemlátogatást, gyakorlati képzést neki sikerült elsőként megszerveznie.

A szakma mellett itt is aktivizálódott: az egész iskola számára szervezett bérletes színházlátogatást, fővárosi utakat a Parlamentbe, múzeumokba, és saját osztályát is rendszeres kirándulásokkal kényeztette.

Ezzel párhuzamosan mérnök tanári diplomát szerzett Debrecenben, elvégzett egy úgynevezett TQM-képzést Nyíregyházán, tehát a minőségbiztosítás terén is szakember lett, és 2004-ben diplomázott az Államigazgatási Főiskola igazgatásszervező szakán.

Minden síkon küzdött az iskolájáért. Ennek máig is ható eredménye van, hiszen pályázatot írt a Szakiskolai Fejlesztési Program keretében, amely nyertes lett, s így rábízták a projekt levezénylését.

Ez még 2011-ig tart, s az iskola megmaradásának, jövőjének egyik záloga, ugyanis éves szinten több tízmilliós fejlesztést tesz lehetővé akár eszközök, akár továbbképzések terén.

Mindez azonban már nélküle zajlik, hiszen tavasszal a Megyeházára tette át a székhelyét.

A mostani, összevont osztály osztályvezető-helyetteseként főként a kulturális rész az övé. Így a közoktatás, tehát a Pedagógiai Intézet, a megyei fenntartású és alapítványi iskolák felügyelete, továbbá a közművelődés, így a múzeumok, a levéltár és a színház, valamint a sport, azaz a Bujtosi Szabadidő Csarnok és a szakági szövetségek.

Munkájának java részét sajnos szó szerint a szakmai műhelyek megmentéséért folytatott harc teszi ki, ám a silány finanszírozási viszonyok, az állami, központi megvonások miatt így sem kerülhető majd el a további racionalizálás.

Gergely Zsolt továbbra is Nyírcsaholyban lakik feleségével, Orosz Edittel, aki eredetileg óvónő, jelenleg pedig gyógypedagógusként dolgozik a helyi általános iskolában. Két fiúgyermeket nevelnek. A kisebbik, a sportkedvelő Áron még kisiskolás, a nagyobbik, Kristóf, aki jelenleg a debreceni Szent József Gimnáziumban tanul, már szinte felnőtt férfiként a pályaválasztás édes és nehéz kenyerét is ízlelgeti.

Kevés szabad idejét igyekszik a családjával tölteni, és próbál lehetőséget találni veterán oldalkocsis Pannónia motorjának és kabrióvá alakított Trabantjának csinosítására is.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 23. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2007.)

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése