Nyíregyháza

Vass Béláné, született Gebei Ilona az idén jubilál: éppen három évtizede dolgozik a Városüzemeltetési Kht.-nál és jogelődjeinél. A kht. üzemi tanácsának elnöke jelenleg a kommunális osztályt vezeti nagy hozzáértéssel és humánummal, megbecsüléstől övezve. Pedig a sokak által Ilikének becézett csoportvezető pályája nem indult könnyen.

Ezerkilencszázötvenötben született Vaján. Édesapja kétkezi munkás volt, édesanyja háztartásbeli, s a hat testvér közül egyedül ő volt leány. Mindig arról álmodott, hogy egyszer egy nagyáruház igazgatója lesz, de nem vették föl a kereskedelmi szakközépiskolába, s másként alakult a pályája.

A baktalórántházi gimnáziumban bejáróként tanult egy évig, de mivel sokat kellett segítenie otthon, abbahagyta. Így került a nyíregyházi mezőgazdasági szakmunkásképzőbe kertészeti szakirányra, amit nem bánt meg. Iskolatitkár is lett a jó tanulóból, aki három szép évet töltött itt kollégistaként. Még országos versenyt is nyert szakmájában, így nem meglepő, hogy vörös diplomával végzett, majd egy évig az iskola tangazdaságában dolgozott. Az érettségit később a mezőgazdasági szakközépiskolában pótolta, ahol megszerezte a technikusi minősítőt is.

Ezerkilencszázhetvennégyben került jelenlegi munkahelyére, amit akkor még Kertészeti Vállalatnak hívtak. Ekkor ment férjhez is, akivel ma is boldogan élnek gyönyörű sóstói családi házukban. Ma már nyugdíjas, többdiplomás mérnök párja szintén a kht.-nál dolgozott bő másfél évtizedig, s mivel parképítés-vezető volt, az ő nevéhez fűződik Nyíregyháza parkjainak a megtervezése, megvalósítása. Vass Béláné kereskedelmi áruelosztóként kezdett, és szívesen emlékszik vissza a virágházban eltöltött évekre és a jó kollektívára.

Ezerkilencszázhetvenhatban elment szülni. Ekkor látta meg a napvilágot Mariann, aki ma építészmérnök Budapesten, majd két év múlva született Béla nevű fiuk, aki most diplomázik a Nyíregyházi Főiskolán, gazdálkodás szakon. 1981-ben, a gyes évei után az időbeosztás miatt nem térhetett vissza kedvenc dísznövényeihez, így a jelenlegi kommunális ágazathoz került. Itt akkoriban a hulladékszállítás mellett a parkok, zöldfelületek kezelésével is foglalkozott termelési előkészítőként. Közben többször változott a tevékenység, amiből mára a hulladékszállítás és -kezelés, valamint a szelektív gyűjtés maradt. Ezt a munkát irányítja csoportvezetőként, igazi jóságos „családfőként”. Ahogy Ilike fogalmaz: igazi család az ő közösségük, együtt kávéznak, névnapoznak, s így jó bejönni dolgozni, hiszen egyformán szereti a közvetlen munkatársait és a hozzá beosztott gépkocsivezetőket, rakodókat egyaránt. Naponta hetven ember biztonságos munkába állását biztosítja, emellett húsz autóra szervezi a konténeres szállítást.

Igazgatója, Soltész József mondja róla: úgy bánik velük, mint a gyermekeivel. Pedig nem egyszerű munka az övék. Mikor beszélgetünk, már hat hete nem ismerik a hétvége fogalmát a lomtalanítási akció miatt, s bizony az emberek sem egyformán együttműködők. Sokszor indokolatlanul csörög náluk a telefon, s a panaszkodók nem igazán értékelik a hulladékszállítás nehéz fizikai munkáját végzőket.

Persze jutott, jut idő a vállalati szintű kikapcsolódásra is, melyben neki jelentős érdemei vannak. Vass Béláné igazi közösségi ember. Nem szégyelli, sőt büszke rá, hogy évtizedekkel ezelőtt szervezőként tagja volt a szakszervezeti bizottságnak és a pártalapszervezetnek is. Mindig egy célja volt: tenni valamit az emberekért.

Ha kellett, énekelt, szavalt az ünnepségeken és szívesen emlékszik vissza a pezsgő életre: az irodalmi színpadokra, a vetélkedőkre, a kiállításokra, az előadásokra. Azért ma is vannak programjai a közösségnek. Ilike fárasztó, de szeretett munkája mellett ma is aktív: amellett, hogy a felügyelő bizottság tagja, hat éve elnöke az üzemi tanácsnak. Boldogan sorolja az elért vívmányokat: az üdülési pénzt, a húsvéti és karácsonyi ajándékokat, a nyári védőitalt, az ágazati szakmai összejöveteleket és a jubileumi jutalmat a hosszú ideje ott dolgozóknak.

Vass Béláné is a törzsgárda tagja: harminc esztendeje dolgozik a kht.-nál. Bár a rendszerváltozás idején kapott ajánlatot maszek szállítócégektől, a hulladékkal foglalkozó csoport szállításszervezője mindig itt kamatoztatta tehetségét.Talán kereshetett volna jobban is, de a pénz számára nem volt domináns. Legalább kilenc főnököt szolgált ki, s ma már azt sem bánja, hogy akkor ment el szülni, amikor lehetősége lett volna az előrelépésre.

Mindig jó kedélyűnek látszik és ma is tervez: legutóbb egy belföldi árufuvarozási tanfolyamot végzett el, hogy lépést tartson a korral. Arra a kérdésre pedig, hogy mi a célja, határozottan válaszol: minőségi munka a fogyasztók érdekében, lakásvásárlás a lányának Pesten és egy kicsit nyugodtabb tíz év a nyugdíjig – mert az nem kérdés, a negyedik évtizedet is meg akarja ünnepelni a Városüzemeltetési Kht. munkatársaként.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 18. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)