Miskolc

A napi kétszázezres utasforgalmat lebonyolító miskolci Tiszai pályaudvar aluljárójának lépcsősorai kilenc sínpárhoz vezetik fel az utasokat. A tizedik feljárónál tábla figyelmeztet rá, ez már idegeneknek tilos terület. Itt a sínmező mögött irodák, üzemcsarnokok húzódnak meg, a valamikori MÁV Járműjavító munkahelyei. Aki tíz, vagy tizenöt évvel ezelőtt járt itt, emlékeiben a poros, olajos, súlyos kalapácsütésektől zengő vas és acéllemezek dobhártya romboló zaját őrizheti emlékeiben. Mi mást is, hiszen itt javították, hegesztették, szegecselték, csavarozták a javításra váró tehervagonokat. A szerszámok mérete kényszerű módon igazodott a hatalmas fémdarabokhoz, alkatrészekhez.

Párhuzamosan a sínekkel egyenes út vezet az irodákhoz, a műhelyekhez, mellettük az ipari vágányon végig elegáns, világosszürkére festett vagonok sorakoznak, amilyenek egyelőre még nem futnak a hazai vaspályákon.

Mi se fussunk előre mondanivalónkkal, hogy hogyan is kerülnek ide ezek a nálunk még szokatlanul szép, tiszta tehervagonok. A magyarázat messzebbre vezet, tudjuk meg Fülöp Pétertől, a MÁV Tiszavas Járműjavító Kft. igazgatójától.

– A rendszerváltás előtt nyolc járműjavító működött az országban, melyekre később különböző sors várt, egyet megszüntettek, kettőt eladtak, egyet leépítettek. Jelenleg négy tartozik a MÁV-hoz. Egy biztos, mindegyik új kihívásokkal kényszerült szembenézni. Számunkra is emlékezetesek maradnak az 1993–94–95-ös évek, amikor nem volt munka és a kevesebb javítás mellett a régi kocsik szétbontásával is foglalkoztunk. A kft. létrejöttét követő négy évet a társaság működési, jogi kereteinek kialakítása után a MÁV-társaságok szintjén így is eredményesen zártuk.

Az igazgató múltidéző szavai nyomán különös családi történet elevenedik meg. Fülöp Péter nagyapja jóval több, mint hetven évvel korábban, az első világháború előtti években itt dolgozott járműlakatosként az üzemben, ahová unokája került egy másik korban, minőségileg is más, értékesebb felkészültséggel mérnökként.

– Anyai nagyapám Sajószentpéterről járt be ide naponta dolgozni, s mint tudom, nagyon szerette a munkáját, a munkahelyét. Én ezerkilencszáznegyvenkettőben már Rozsnyón születtem, a város akkor újra Magyarországhoz tartozott. Gimnáziumba már Kiskunfélegyházán jártam és ezerkilencszázhatvanban költözött a család Miskolcra. Itt végeztem az egyetemet, gépészmérnök lettem. Egyetemi éveimre szívesen emlékszem, annak ellenére, hogy összességében sokkal szigorúbbak voltak a követelmények mint azután. Akkor persze ez nem tetszett nekünk, de ma már belátom, az akkori kemény feltételek a hallgatók érdekét szolgálták.

Fülöp Péter ezt követően az ifjúsági mozgalomban, majd gazdaságpolitikai területen dolgozott.

– Öt évet töltöttem a Digépben, majd ezerkilencszáznyolcvanötben a MÁV Járműjavító Üzem igazgatója lettem. A Tiszavas Járműjavító Kft. ügyvezető igazgatói tisztet ezerkilencszázkilencvenkettőtől töltöm be. A legnehezebb esztendőkben is ahhoz tartottuk magunkat, hogy munkánkat a MÁV javítási igényeinek változásához rugalmasan alkalmazkodva mindig jó minőségben, a határidőket betartva végezzük. Sajnos a piaci lehetőségek nem tették lehetővé még a meglévő kapacitások kihasználását sem, ezért átmenetileg magasak voltak a ráfordítási költségek, s az eredményesség megőrzése érdekében folyamatosan szigorú kölcsöncsökkentő intézkedésekre volt szükség, több alkalommal létszámcsökkentésre is.

– Napjainkra jelentősen beszűkült a hagyományos kocsijavítás, helyét új termelői struktúra vette át, korszerű technológiákkal, a nyugati piacon is kelendő termékkel. Megkezdtük a korszerű, számítógépes termelésirányítási rendszer bevezetését, amely átfogja a társaság egészét, a gazdálkodás, a termelés minden területét.

– Az átalakítás, a tervezés, a prototípus gyártás lett az uralkodó tevékenységünk, amit kibocsátunk a kezünk alól az megfelel az EU-szabványoknak. Miután ebben a szakmában a németek állnak az élen, nekünk fontos az is, hogy megfeleljünk az ottani minőségi garanciáknak is. Ez a váltás, amely nagyon sok energiát emészt föl, évekbe került, és most a mű befejezésének háromnegyed részénél tartunk, következik a véghajrá.

– Ami kevés szabad időm marad, azt szívesen fordítom a sportra, diák koromban is sportoltam egyetemi szinten. Az MVSC társadalmi elnökeként is mint sportvezető a fiatalok és a felnőtt generáció egészséges életfeltételeinek megteremtését tartom egyik fontos célomnak. Ehhez stabil családi háttérrel rendelkezem, feleségem már nyugdíjas, a lányom jogász, a fiam autószerelő egy kft.-nél. Érzelmileg feltöltődöm a családi körben, amit aztán komoly energia tartalékként hasznosíthatok egész életemben – zárta a beszélgetést Fülöp Péter.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)