Nagykálló

Megyénk egyik legrégibb és legérdekesebb települése Nagykálló. Ennek a kisvárosnak nemcsak múltja, és jelene, jövője is van. Ismerik ezt a települést széles e hazában, sőt határainkon túl is. Kereken másfél évtizede Fodor János vezeti a települést. Közmegelégedésre. A tanácsi rendszerben Biri volt a társközség, így osztoznia kellett az ottaniak gondjaiban és örömeiben. 1989-ben ismét város lett a nagyközségből, s azóta városi polgármesterként végzi nehéz, de szép közéleti munkáját. Figyelmet érdemel, hogy a tizenöt év alatt négyszer szavaztak neki bizalmat az itt élő emberek. Legutóbb a sok versenytárs ellenére kétharmados szavazati többséget kapott…

Szép ez a város, de főleg a környéke. A városközponttól kőhajításnyira lévő Harangod a tiszta tavával, az akácot cipelő homokdombjaival, a földből ki-kibúvó ürgéivel, a fából művészien felépített tánccsűrrel vonzza a turistákat, a pihenni vágyókat. A belváros műemlékei, történelmet idéző építményei ugyancsak turistacsalogatók.

Ám ennek az írásnak az elején ne a régmúlttal, s a turizmussal foglalkozzunk, hanem azzal: mivel gyarapodott ez a település a röpke másfél évtized alatt. A teljesség igénye nélkül soroljuk, hogy harminchárommillió forintos költséggel környezetvédelmi beruházást hajtottak végre, bevezették a szervezett szemétszállítást, kiépült a korszerű szennyvízhálózat. Megépült a két tannyelvű gimnázium a kollégiummal együtt.

A polgármesternek meg kellett ezért harcolnia. Ugyanis három település akart magának ilyen iskolát. Jó ez az iskola a városnak és a megyének egyaránt. Volt olyan év, hogy kilencvennyolc településről jöttek ide tanulni a diákok. Két nyelven is tanultak, közben vitték, öregbítették Nagykálló jó hírét. Épült aztán általános iskola és óvoda. Telefonnal jól ellátott a település. Jelen írás megszületésének évében, ’95 végén befejezik a „telefonosítást”, ekkorra várhatóan minden igényt ki tudnak elégíteni. Az útviszonyok javultak, de az úthálózattal nem teljesen elégedett a polgármester. (Bizonyára a lakosság sem.) Ami a jövőt illeti: most épül az újabb tizenkét tantermes általános iskola, 1996-ban várható az átadása.

A közelmúltban, pontosabban 1995 őszén egy pályázaton 50 ezer Ecu-t kapott Nagykálló és környéke. Ebből a nemzetközi pénzből a volt bíróság épületében kezdte meg működését egy szolgáltató központ. Fodor János mint a Dél-Nyírségi Területi Fejlesztési Társulás elnöke nyilatkozott e témáról. Így: „A nagykállói Kállfo Jóléti Szolgálat Alapítvány a Dél-Nyírségi Fejlesztési Társulás (nyolc település önkormányzata) támogatásával, valamint a térségben működő egészségügyi és szociális intézmények, karitatív, civil szervezetek együttműködésével létre kívánt hozni nagykállói központtal egy Szociális Rehabilitációs Módszertani Tanácsadó és Szolgáltató Központot. Az intézmény egy hálózat központja, amely a térségben működik. E térség lakosságának huszonöt százaléka valamilyen fokon egészségkárosodott, fogyatékos. Az új humánintézmény ezeken a rászoruló embereken kíván segíteni.”

Vázlatosan jegyezzük fel az utókor számára ennek az aktív polgármesternek az életútját. Huszonegy évig banktisztviselőként dolgozott, ért a pénzügyekhez, és ennek hasznát veszi a polgármesteri székben is. A végzettségét illetően tanító, agrármérnök és közgazda. A felesége pedagógus. Az egyik fiuk a nyíregyházi főiskolán német-orosz szakos hallgató, köztársasági ösztöndíjas! A másik fiuk Németországban egy textilgyárban dolgozik, ő német lányt vett el feleségül.

Itt említjük Nagykálló német testvérvárosát, Metzingent. Egy magyar és német nyelven íródott prospektusban ez olvasható: „1992. október 3-án Metzingen és Nagykálló közt testvérvárosi szerződést írtak alá. Magyar részről Fodor János polgármester írta alá a szerződést. A barátság, az együttműködés jegyében egy fiatal metzingeni textilmérnök egy évre átvette a nagykállói könnyűipari üzem technikai vezetését.”

Külön kis bekezdésben hozzuk az utánunk jövők tudomására, hogy most két híres díszpolgára van a városnak: Kállay Kristóf és dr. Misky László.

Saját újságja is van a településnek, amely 1995 szeptemberében arról tudósított, hogy százéves az egykori megyeháza szép épületében lévő elme- és ideggyógyintézet, az egykori Magyar Királyi Országos Tébolyda.

A gondosan szerkesztett Nagykállói Útikalauz bemutatja fényképen az Ínségdombot, Simonyi óbester emléktábláját, a Korányi-emlékházat, a Rákóczi-tornyot, a művelődési központot, ahol Ratkó József költő is dolgozott.

Az egyik kép alatt pedig ez a szöveg olvasható: „Görömbei Péter református lelkész kertjében bemutatják Kodály Zoltánnak a Kállai kettőst.” (A híres táncot.) 1985 óta a zenei élet is része Nagykállónak. Annak a városnak, amelynek méltán van jó híre.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1996.)