Horváth Károly

Alpolgármester, vállalkozó,

Nagykálló

Horváth Károly szszb 27 tgy.jpgHorváth Károly Nagykálló utóbbi harminc évének egyik ismert szereplője, akár a vállalkozói szférát, akár a közéletet nézzük. Ő volt az első magánzók egyike még a nyolcvanas évek elején, és a rendszerváltás óta nélküle nem zajlott kampány sem. Derülátó és tevékeny polgárként éberen figyeli a mai napig is, hogy ne történjenek olyan dolgok, amelyek szeretett szülővárosa, Kálló rovására mehetnének.

1953 februárjában hétgyermekes iparos családba érkezett. Édesapja a környék egyik legelismertebb kovácsmestere volt, mindennél többet mond, hogy a tizenhét fuvarosból kettő híján mindenki nála vasaltatott. Ugyanakkor nyíltan, vállaltan jobboldali ember is volt, akkori szavakkal „keményvonalas reakciós”, aki nem hajtotta igába a fejét. A jólét helyett inkább keményen megdolgozott a napi három kenyérért, amire a családnak szüksége volt, de nem lett sem tsz-tag, sem a párt embere. Innen az erős nemzeti érzület, ami Horváth Károlyt mai napig is elkíséri. S persze a munka szeretete, becsülete, hiszen már gyermekkorában is szorgalmasan dolgozott apja kovácsműhelyében. Az iparos vénát is örökölte: először géplakatosnak tanult, majd mezőgazdasági gépésztechnikus lett belőle. A gépek mellől egy érdekes szakmába irányította a sors: a magasfeszültségű távvezetékek építésében szerzett magának országos hírnevet. Először karbantartóként kezdte, majd az építő szekcióhoz került, később önálló technikus lett, és az ehhez kapcsolódó iskolában a diplomát is megszerezte levelező képzésben. Elismertségének jele, hogy a komolyabb, kiemelt projektekhez következetesen őt hívták: ő koordinálta a munkálatokat az alapozástól a vezetékhúzásig. Az egész országot bejárta, a technológia kiváló ismerője volt. Máig büszke rá, hogy a világon elsőként az ő felügyelete alatt húztak egyszerre hat vezetéket Vásárosnaménynál, nagy sajtóvisszhanggal.

Mivel párttag nem akart lenni, az Országos Villamos Távvezeték Vállalatnál nem gondolhatott kiteljesedő karrierre. Viszont kapott egy remek lehetőséget: a jordániai tender elnyerése kapcsán másfél évet dolgozhatott az arab országban. Mint mondja, élete legszebb időszaka volt. Megtanult angolul, és a helyi alvállalkozóktól arabul is. Emellett magába szívott egy más kultúrát, és a kemény munkából is ízelítőt kapott. Sokszor 47 fokban, úttalan, árnyéktalan helyeken kellett kiválóan teljesítenie. Nagy kihívás volt, ami a lelket is edzette távol a hazától. Jóleső érzéssel tölti el, hogy letette a névjegyét ott is. Itthon pedig az országban bárhol járva nagyfeszültségű vezetéket lát, szinte biztos, hogy őrzi a keze nyomát.

Hazajövetele után Balkányban, a Szabolcs Tsz-ben helyezkedett el mint anyagbeszerző, ahol hamar kiváló dolgozó lett, de közben már más járt a fejében. Szabad, független életre vágyott, s építette a saját büféjét. Ő volt 1981-ben Nagykállóban az első maszek „kocsmáros”. Az elmúlt harminc évben ezen a területen is kiteljesedett: vágóhíd és élelmiszerboltok fűződnek cége nevéhez. Fontos szerepet tölt be Nagykálló élelmiszer-kiskereskedelmében. A siker nem véletlen: ott jártamkor szinte minden vevőhöz volt egy kedves szava, s kérdései alapján is látszott, hogy „képben” van a helyeik életében. Emellett a mezőgazdaságra is jut még némi ideje. Sokkal többet áldoz azonban a közélet oltárán. 1990 óta minden kampányban aktívan részt vesz, és 1994 óta folyamatosan tagja a helyi képviselő-testületnek, számos tisztséggel és funkcióval.

Kétszer kérték fel polgármester-jelöltségre, jelenleg pedig alpolgármesterként is segíti Nagykálló fejlődését. Úgy érzi, ebben a városban szerencsére mindig győzött a józan ész, és létrejött a konszenzus. Ennek is köszönhető, hogy a település fejlődő pályán van. Büszke arra, hogy nagykállói polgár lehet, és az életét a továbbiakban is itt tervezi. Sőt, a családjáét is. 1983-ban nősült, felesége, Bereczki Irén szintén az OVIT-cégnél volt korábban irodavezető, a vállalkozásukat azonban már közösen építik. Két gyermekük született: Róbert történelmet és pszichológiát tanul, Tibor a szálloda- és vendéglátó-főiskolai szak elvégzése után most a közgazdaságtanhoz vonzódik.

A terve az, hogy az ő helyét egyre inkább gyermekei veszik át. De nemcsak gazdasági alapokat ad majd nekik, hanem követendő mintát és elvárásokat is. Az ő hitvallása gyermekkorából fakad, hiszen már tizennégy éves kora óta aktívan munkában van a folyamatos tanulás mellett. Azt mondja: „meg kell dolgozni a pénzért, akkor van értéke”. S bár korát tekintve lassan a nyugdíj felé közelít, ez egyáltalán nem látszik rajta. Derülátó, jó kedélyű, és folyamatosan tervezi a jövőt, a fejlesztéseken gondolkodva. Ezt a mentalitást vitte át a közéleti pályára is, ahol egyetlen cél vezérli: minél többet tenni Nagykállóért.

(Északkeleti Almanach 27. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2011.)
Szerző: 2018. 01. 17.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló