Nagykálló

Évszázadok helyett évmilliókról is beszélhetnénk, amikor az elmebetegségek kialakulásáról és az azokat elszenvedő betegek gyógyításáról és társadalmi megítéléséről elevenítjük fel a szakirodalomban található információkat és a gyakorlatban megélt tapasztalatokat. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Pszichiátriai Szakkórházának pár hónapja kinevezett főigazgatója, dr. Móré E. Csaba (38) a világot gyökeresen, ám emberien átalakítani szándékozó fiatal szakember nemcsak pszichiáter, hanem egészségügyi közgazdász és menedzser diplomákkal a zsebében vághat neki egy igen izgalmas felfedezőútnak. Szemlélettel, előítélettel hadakozni nehezebb, mint egy új gyógymódot bevezetni. A patinás intézmény 1895-ben Magyar Királyi Állami Tébolyda néven 340 ággyal működött. Önállóságát 1926-ban nyerte el Magyar Királyi Állami Gyógyintézet néven. 1953-tól Szabolcs-Szatmár Megyei Elme- és Ideggyógyintézet, ma Pszichiátriai Szakkórház. Az 560 ezer lakost számláló megye teljes körű pszichiátriai ellátását (Nyíregyháza kivételével) oldja meg, és esetenként a régió, valamint a határokon túlról érkező betegeket is kezelik itt.

Ezt az alaphelyzetet figyelembe véve fogalmazta meg főigazgatói pályázatában dr. Móré E. Csaba, hogy alapkoncepciója szerint az intézet a megyei pszichiátria felelőseként nemcsak a fekvőbeteg-, hanem az ambuláns-ellátás, -gondozás és a rehabilitáció erősítésével, az oktatásban való aktív részvétellel, valamint a megelőzés szellemiségének hangsúlyozásával egy újabb szemléletű, a piacgazdaságban is versenyképes, a hagyományokat és az elért eredményeket tiszteletben tartó centrummá, Regionális Pszichiátriai Modellkórházzá váljon. Emberibbé kívánja tenni – kollégáival szorosan együttműködve – az intézet légkörét. Utal arra, hogy a minőség iránti igény még dr. Vágvölgyi János főigazgató idején öltött hangot és testet.

Az eltelt tíz év alatt több hazai és nemzetközi minőségbiztosítási díjat nyertek el. Erre azért is büszke a jelenlegi főigazgató, mert 1998 óta a kontrollingcsoport vezetőjeként már sokat tehetett a későbbi eredményekért. Stratégiai tervet dolgozott ki a nagy ívű terv megvalósítása érdekében. Mindenekelőtt a betegek, a társadalom és a többi orvosi szakma gyakorlói előtt szeretné, hogy a pszichiátriai betegség ne tapadjon lemoshatatlan stigmaként az itt kezeltekre. Jó lenne, ha a betegnek nem kellene titkolni, hogy idejön gyógyulni vagy a szenvedélybetegségétől megszabadulni. Ha ugyanúgy visszafogadná a család, a munkahely, a társadalom az elme megbetegedéseivel küzdőket, mint például az úgynevezett szervi betegeket. Egyébként is a beteg embert és nem pusztán az elváltozást akarják kezelni, hisz így érhető el, hogy a betegség nyelvén érkező üzenetet „fogja” ne csak a páciens, hanem a környezete is.

A szemléletváltást minden bizonnyal elősegíti a stratégiai terv, amely racionálisan egybegyűjti a megőrzendő és megújítandó értékeket. A gazdaságosság megőrzése nem kérdés, az ellátás magas szintű biztosítása keretében ifjúsági pszichiátriai osztályt hoznának létre. Fejlesztenék az ambuláns járóbeteg-ellátást, Pszichiátriai Mozgó Szakorvosi Szolgálatot hoznának létre. A főigazgató programjában szerepel egy nálunk is jogos igényt kielégítő Pszichiátriai Nappali Klinika, valamint Demencia Központok létrehozása. A Pszichiátriai Szakmai Kollégium megkeresésére ez utóbbi feladatot az intézet menedzsmentje elvállalta. A gerontológiai szerepvállalás felismerése azért is megkerülhetetlen, mert európai és hazai trend a lakosság elöregedése, az egyre kevesebb szülés, és a várható élettartam meghosszabbodása. Ez fokozott teher az egészségügyre.

A szenvedélybetegségek gyógyítása korábban csupán az alkoholelvonó kúrákra korlátozódott, ma pedig a szakemberek beszélnek még nemcsak a drog, hanem az internet, a vásárlási láz, a kényszerevés, a munkamánia, a túlzásba vitt testedzés, de még a tévésorozatok beteges imádatáról is, mint függőségről. A modern társadalmakban a szenvedélybetegségek egész új családja fejlődik ki, hisz az emberek életéből hiányzik valami, ami erőt, értéket és távlatot kölcsönözne az életének. A Regionális Szenvedélybetegeket Ellátó Központra hárulna e feladatsor. A versenyképesség fejlesztése mellett a pszichiátriai betegek zenével, koncerttel, filmmel, olvasással történő gyógyításáról is szó lesz.

Dr. Móré E. Csaba dolgozott klinikai kutatásszervezőként Bécsben, Londonban, volt termékmenedzser a Richter Gedeon Vegyészeti Gyárban, üzleti angolt tanult Londonban, a Magyar Neuro-pszicho-farmakológiai Egyesület titkára, németül, angolul beszél. Emberi és szakmai hitvallása Goethé-től származik:

„Ha úgy bánsz emberekkel, amilyenek, akkor olyanok is maradnak. De ha úgy bánsz velük, amilyeneknek lenniük kellene, akkor jobb és nagyobb ember válik belőlük.”

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 20. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)