Szakoly

Bába segítette a világra, s rá bő négy évtized múlva megkapta a Magyar Köztársasági Érdemkereszt ezüst fokozata kitüntetést. A településfejlesztésben elért kiemelkedő tevékenységéért vehette át e magas elismerést.

Egységes volt a visszhang: megérdemelte. Rászolgált, mert az utóbbi tíz évben valóban sokat fejlődött Szakoly, ez az Isten háta mögöttinek mondott, de vonzó település. Polgármesterként ő irányítja ezt a több szempontból is érdekes és fontos települést. A neve: Rényai János.

A polgármesteri hivatalban szerény, szimpatikus férfi benyomását tette rám. Dicsekvés nélkül beszélt, magáról kevesebbet, a községről többet.

Érdekességként megemlítette, hogy a születése nem volt mindennapi. A naptár 1952. december 27-ét mutatott, amikor a helyi bába (hivatalos nevén szülésznő) a világra segítette. Nagy volt az öröm, hogy fiú, s a szülők, a rokonok elhatározták, hogy a neve legyen János. Így aztán egyszerre ünnepli a karácsonyt, a születésnapját és a névnapját.

Szóval született, serdült, kitanulta az akkor éppen divatossá vált autószerelő szakmát. Aztán tovább tanult, technikus lett, még tovább bújta a könyveket és felsőfokú energetikus képesítést szerzett. Ezerkilencszázhetvenkilenc előtt hazánk egyik legnagyobb építőipari vállalatánál, a SZÁÉV-nél dolgozott.

Ebben az esztendőben hazajött falujába és a helyi téeszben gépirányítóként, majd energetikusként tevékenykedett. Bekapcsolódott a közéleti munkába, tenni akart másokért is.

Ezerkilencszáznyolcvanötben tanácselnöknek választották. Immár tíz éve áll a település élén. Bár nem igen szereti ezt a kifejezést, jobb, ha azt mondjuk: tanácselnökként, majd polgármesterként szolgálta, illetve szolgálja a közösséget.

Az elmúlt évtized alatt volt rendszerváltás, kormányok és megyei önkormányzatok váltották egymást, ő maradt a helyén.

1975-ben nősült, a felesége pedagógus. Három fiúk van. Egyik tizenkilenc, a másik tizennégy, a harmadik hároméves.

A legidősebb vegyipari technikumban érettségizett, a tizennégy éves erdésznek készül, a kicsi, az még kicsi. A család virágtermesztéssel is foglalkozik. A polgármester kedvence a hófehér kála és a formás gerbera.

Rényai János nem csak helyben végez közéleti munkát. A TÖOSZ országos küldötteként a nyírbátori térséget képviseli. 11 környékbeli település hozta létre a Dél-nyírségi Önkormányzatok Kistérségi Fejlesztési Társulását, és ebben a közösségben (amelynek Szakoly a székhelye) ő a társelnök. Ő is sokat tesz azért, hogy pályázat útján pénzt kapjanak és nyolc településnek létrejöjjön a regionális hulladéklerakó telepe. Nem kevesebb, mint négyszáznégymillió forintos beruházásról van szó.

Maradjunk a jelenben. Hogyan mutatná be Szakolyt röviden? Válaszaiból kiderült, hogy a lélekszám 3086. Tíz évvel korábban csak négyszáz méter szilárd burkolatú út volt a településen, most több mint húsz kilométernyi van.

Vízvezeték- és gázhálózatot, no meg telefont is kapott a község. A szennyvízhálózat kiépítéséről is gondoskodtak.

A nyíregyházi Start Vállalat olcsó boltot nyitott a település közepén. Jó lehet itt az emberek komfortérzete. Persze hogy hiányérzetről is beszélhetünk, s feltehető, hogy itt sem elégedett mindenki mindennel. Ez természetes.

1994-től helyi lapja, pontosabban kiadványa is van az önkormányzatnak. Az első évfolyam első számában természetesen a polgármester köszöntötte az olvasókat, ismertette a település múltját, jelenét, felvázolta a jövőt is.

A polgármester kérte: a bemutatkozásnál idézzünk a beköszöntő cikkből, mert abban nagyon sok érdekes adat van. Íme az idézet:

„A napi munkák végzéseihez egy technikailag jól felszerelt polgármesteri hivatalt tudok magam mögött és Győri András jegyző személyében olyan munkatársra találtam, hogy első hallásra lehetetlennek tűnő feladatokat is sikerül megvalósítanunk.

Nagy előrelépés az 1991-ben átadott Arany János Általános Iskola. Az 1992-ben átadott fogorvosi rendelővel és fizikoterápiás kezelővel a lakosság régi igényét elégítettük ki. 1994. január 3-tól fiókgyógyszertár működik. Pályázat alapján beállításra került a falugondnok és a családsegítő. Nagyon feszítő gond a munkanélküliek és a hátrányos helyzetű gyermekek számának növekedése. A művelődési ház és a könyvtár épületét felújítottuk. A labdarúgó szakosztályon kívül megalakult a kosárlabda és az asztalitenisz szakosztály.”

E település bemutatása nem lenne teljes, ha nem említenénk, hogy a helység kastélyparkjában egy körülkerített részen van a megyei jellegű foglalkoztató és rehabilitációs központ. Az intézet lakói által készített futball-labdák Hollandiába is elkerültek.

Szakoly hallat magáról!

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)