Szakoly

Papnak készült, de részt vett a téeszek ma már erőszakosnak mondott szervezésében. Analfabéta felnőtt embereket tanított a betűvetésre és a vendége volt a világjárt humorista színházigazgató Verebes István. Latint, vallástörténetet és egy jó adag marxizmust is tanult. Ám igazán soha nem a politika, hanem az oktatás, a művelődés érdekelte. Élete kész regény.

Visszaemlékezései tükrözik az utóbbi évtizedek Magyarországát. Sőt, élete egy röpke szakaszát a szomszédban, Ungváron élte le. Olyan, mint egy élő történelemfa. Egyszerű, jól hangzó magyar neve van: Tamás Miklósnak hívják.

A helységnevek felsorolása hosszú. Sokfelé sodorta a jó vagy rossz sorsa. A vallási okokból méltán híres Máriapócson látta meg a napvilágot a világválság idején, 1932-ben. Szegény, földműves családban született. Ő volt az első gyermek, aztán a többiek jöttek egymás után, mint az orgonasíp.

Heten vannak testvérek. Ő bizonyára szántó-vető, állatokat legeltető fiúcskává cseperedett volna fel a családi indíttatás folytán.

Ám a szegény apja egyik unokatestvére művelt püspök volt. A püspök úr elhatározta, hogy kitaníttatja Mikit. E jó szándéka ha akadozva is, de valóra vált. Igaz, a fogékony fiú sorsát nemcsak a püspök úr, hanem a történelem is befolyásolta.

Történt pedig, hogy a háború idején, 1942-ben Ungvárra ment tanulni. Jött a nyugat felé tartó front, a kitelepítés,  el kellett hagynia az Ung partját. ’43-ban már a nyíregyházi Körte utcán lévő internátusban lakott és a nyíregyházi katolikus gimnáziumban tanult. Innen Hajdúdorogra ment tanulni, ekkor már nyíltan görög katolikus papnak készült. A sors közbeszólt, 1950-ben a magyar történelem egyik szégyenteljes évében durva módszerekkel feloszlatták a szerzetes rendeket, mennie kellett Hajdúdorogról. Miskolcon folytatta tanulmányait más módon, de mit adott Isten, Mátészalkán érettségizett. Mondhatni: fiatal kora ellenére sokat hánykolódott az élet tengerén. De, Hemingway szavai szerint, a megpróbáltatások nem megtörték, hanem megedzették.

Az érettségi után 1952-ben Nyírpilisen állt munkába képesítés nélküli tanítóként. (Megjegyzi, hangsúlyozza: az életrajzából soha, a legnehezebb időkben sem hagyta ki, hogy rokoni nyomásra papnak készült, de ott állt az életrajzokban, hogy szegény és népes családban született és egyik rendszernek sem volt az ellensége, használni akart, nem rombolni.) A másik szegény faluban, Encsencsen is tanított, majd behívták katonának. Egy kicsit hátat fordított a tanítói pályának, pénzügyi előadó lett a szakolyi tanácsházán, elvégezte a tanácsakadémiát, titkárt, elnököt is helyettesített.

A forradalom idején, 1956-ban, már a Balkányhoz tartozó Nagymogyorós tanyán tanította a nebulókat. Egyszerű, szegény emberek közt élt és dolgozott. Mindenes volt a tanyán. A gyakorlatban alkalmazta a népi író, Nagy Lajos szavait: „Azokon kell segíteni, akiket a legtöbben bántanak”.

Később egy másik tanyára, a Szakolyhoz tartozó Miklóstanyára ment tanítani. Itt szép sikerélményének számított, hogy felnőtt embereket tanított meg írni-olvasni. Később bejött a szakolyi iskolába, ahol nyugdíjazásáig tanított. A tanítóképzőt munka mellett Debrecenben végezte el. Szintén munka mellett a nyíregyházi tanárképző főiskolán magyar-történelem szakos diplomát szerzett. Furcsa módon, de ma már mondhatjuk: jól gondolkodott, amikor sem az úttörőmozgalmat, sem a vallásos nevelést nem tagadta. Mert ő tudta, hogy a kőtáblába vésett Tízparancsolat és az úttörő 12 pontja között sok a hasonlóság.

Becsületre és szerénységre nevelte a gyerekeket. Nosztalgiával beszél a régi szép időkről. Amikor még kitartóbbak, tenniakaróbbak voltak a fiatalok, nem akartak mindent készen kapni, nem hangoskodtak, követeltek, nemcsak kapni, adni is szerettek… Üzenete van a mai fiatalokhoz: legyenek kitartóbbak, szellemileg és fizikailag edzettebbek, optimistábbak. Az előbbi pár mondata nem üres beszéd, nem valamiféle papolásról van szó. Mindig igyekezett jó példával járni. A nyári szünidőkben elment kőműves mellé segédmunkásnak, dohányt és uborkát termelt. Mostanában is disznókat hizlal, gyümölcsöt termel.

Szakolyban 20 évig volt könyvtáros. Író-olvasó találkozóra ide hívta Nemes Nagy Ágnest, Váci Mihályt, Kalász Mártont… Tanárként ment nyugdíjba. A helyi kultúrházat most is ő igazgatja, a sportkörnek is elnöke. A kultúrház emlékkönyvébe beírhatják: fellépett itt nemrég Verebes István, Korda György és sok híresség. Neki is köszönhető, hogy élénk, aktív életet élnek a szakolyiak. Az elismerést elhárítja, s mondja: a polgármester és a jegyző közös jó munkájának köszönhető a község fejlődése.

A nyugdíjas feleségével él kettesben. Miklós fiúk iskolaigazgató Vácrátóton. Csaba fiúk itt, Szakolyban a Nyírzöld Kft. ügyvezető igazgatója, Kell-e mondani, hogy Tamás Miklós aktívan dolgozik a kft.-ben? Örök ifjúként teszi a dolgát.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)