Szakoly

Elképzelhetetlennek tűnt negyedszázaddal ezelőtt, hogy az óvónő készüljön a napi foglalkozásokra. Akkoriban csupán gyermekmegőrzést vártak az intézménytől a szülők, ma pedig egyre nagyobb igényeket támasztanak az óvodával szemben. Már meg sem lepődnek az óvodapedagógusok, ha a gyerekek a Naprendszerről, a számítógépről vagy a mobiltelefonról kérdezik őket. Káplár Jánosné, született Kerecsen Mária, a szakolyi óvoda vezetője arról beszél, hogy gyakran előveszik a lexikonokat, az útikönyveket, hogy válaszolni tudjanak az érdeklődő kérdésekre.

Mindig is ezt a pályát tartotta érdekesnek, izgalmasnak és vonzónak. Ma, három évtized óvónői múlttal a háta mögött még mindig naponta érzi a felfedezés örömét, a gyermekek szeretetét, és ennek a sajátos mikrovilágnak az izgalmát.

Szakolyban született 1951. október 3-án. Édesanyja, Kovács Borbála, ma is él, 75 éves. Az öregek napközi otthonában gondozónőként dolgozott. Édesapja, néhai Kerecsen Miklós, hivatalsegédként kereste a kenyerüket. Két testvére van: Miklós lakatos, József ápoló a rehabilitációs intézetben, közben szociális munkásnak tanul az egészségügyi főiskolán. Férje, Káplár János gépkocsivezető. Gyermekeik közül Edit már férjhez ment, férje Barnucz Gábor, ápoló a nyíregyházi kórházban. Két kisfiuk született, Gábor hét, Bence ötéves. Babett lányuk aljegyző a szakolyi polgármesteri hivatalban. Fiuk, Dávid János, tizenhét éves, karosszérialakatosnak tanul Nyíregyházán. A kamaszodó fiú nagyon szereti a mezőgazdaságot, az állatokat, és örömmel dolgozik.

A nagykállói Korányi-gimnáziumban 1970-ben érettségizett, majd a hajdúböszörményi óvónőképzőben szerzett diplomát levelezőn. 1978 óta kötődik élete a szakolyi óvodához. Előbb beosztott óvónő, majd 1997-ben nevezték ki vezető óvónőnek.

Káplárné örömmel magyarázza, hogy a soproni óvodai programot adaptálták, amelynek az a lényege: az óvodai nevelést játékkal, mesével oldják meg. Nyírbátorban ezzel a programmal a Harcsa Ferencné által vezetett óvodában már szép sikereket értek el. A szakolyiak gyakran vendégeskedtek Nyírbátorban, amíg tanulták a program alkalmazását. Ma pedig a nyolc óvodapedagógus egyhangúan állítja: ez a program a gyerekek életkori sajátosságához igazodik. A 3–7 évesek ugyanis a cselekedtető játékkal és a fantáziát megmozgató mesével hamarabb és eredményesebben bevésik a természeti és társadalmi környezet jelenségeit és eseményeit.

Régebben Szakolyban is kísérleteztek a vegyes csoportok működtetésével, de arra a következtetésre jutottak, hogy az iskola előkészítés eredményesebb, ha azonos életkorú gyerekekből homogén csoportokat szerveznek. A helyi önkormányzat is kérte ezt a döntést, és többször megállapították, mind a hatékony iskola előkészítés terén, mind a játék, a tanulás, a biztonság terén ügyesebbek, okosabbak lesznek az óvodások.

A régi típusú épületben négy hatalmas csoportszobát rendeztek be. A falakon mesefigurák, az óvónők és a gyermekek alkotásai, a játékok dobozokba rendezve a polcokon várják kis gazdáikat. A vízkeresztig megőrzött nagy méretű karácsonyfától kezdve az óvoda szinte minden zugát az ügyes kezű óvodapedagógusok által készített díszek varázsolják hangulatossá. Sok pénzt takarítanak meg azzal, hogy helyben készítik a szemléltető tárgyak zömét. Egyelőre nem tagjai egyetlen óvodaszövetségnek sem, de már keresik a kapcsolatot a Nyírségi Óvodaszövetséghez.

Káplárné aláhúzza, hogy az óvodapedagógusok kitekintését, és szakmai képzését jelentősen segíthetné ez a kötődés. Szinte lehetetlen napra készen ismerni a rájuk vonatkozó jogszabályokat és rendeleteket, éppen ezért komoly reményeket fűznek a majdani szövetségi tagsághoz. Csatlakoztak a Comenius-programhoz, az egyik továbbképzésen Tamás Csabáné vezető helyettessel együtt részt vett Káplárné is. Az újdonságokról a kollégák is értesülnek, ha átnézik a Comenius Híradót a vezetői szoba falán.

A szülők egyre komolyabb igényeket fogalmaznak meg az óvodával szemben. Az ő kérésük alapján szervezték meg és indították el a népitánc-foglalkozást, a mini színjátszó kört, a majorettcsoportot, és a kézimunka foglalkozást. Az óvoda szolgáltató szerepet tölt be. Ennek jele, hogy a szülők nemcsak kérnek, hanem tevékenyen részt vesznek az óvodai programok megvalósításában.

Káplárné meggyőződése szerint az óvónők és a szülők igen jó kapcsolat alapján számíthatnak egymásra. Így a 126 gyerek ellátása mind a technikai, mind a tartalmi feltételeket illetően ideálisnak mondható. Szakolyból minden jelentkezőt felvesznek az óvodába, bár az utóbbi években csökken a gyereklétszám. A négy csoportban nyolc óvónő foglalkozik a kicsikkel. Az óvodai nevelési program keretében pótolják a szülők leterheltségéből fakadó, általában a családra háruló kötelezettségeket, például a mesemondást. Káplárné szabadidejében olvas, a fiával és az unokáival foglalkozik.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 15. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)