Szakoly

Az életét a szakolyi otthon mint második család jelenti Takács Jánosné, született Onofer Máriának. A gazdasági vezető – egy év híján – három évtizede tölti be ezt a beosztást. A megyében is igen ritka ez a teljesítmény. Nem véletlen, hisz a szakmai tudás és a rátermettség mellett olyan asszonyi, anyai kvalitásokkal is bír, amelyek a gondozottak szemében vonzó vezetővé varázsolják Marikát.

Balkányban született 1949. április 6-án. Nagy örömére, szülei még élnek, édesanyja Gál Borbála könyvelőként dolgozott, jelenleg nyugdíjas. Édesapja Onofer Sándor főkönyvelő, a járási hivatal munkatársaként élvezi a megérdemelt pihenést. Hárman osztoznak a szülők szeretetén. Testvére, Borbála védőnő, Sándor agrármérnök. Férje, Takács János, nyugdíjas, a balkányi gyermekotthon gazdasági vezetőjeként tevékenykedett. Gyermekük, Marica, személyügyi gazdálkodó. Már családot alapított, férje, Albert János, egy kft.-ben dolgozik, telepvezető. Két gyermekük: János kilenc-, Fruzsina ötéves.

Marika a nagykállói Korányi Frigyes Gimnáziumban érettségizett 1967-ben. Édesapja ismertette és szerettette meg vele a számok, a könyvelés világát. Az érettségizett ifjú hölgy a nagykállói Zöld Mező Termelőszövetkezetbe ment dolgozni. Szülői és munkahelyi szigor mellett tanulta meg a rendszerességet, a pontosságot, az egyeztetést és mindent, amit egy profi könyvelőnek tudnia kell. Az ott töltött évek alatt – 1967 és ’74 között – megszerezte a mezőgazdasági középfokú könyvelői, majd a mérlegképes könyvelői képesítést.

Munkáját egyre színvonalasabban látta el, nem véletlen, hogy igen fiatalon megbízást kapott a szakolyi otthon gazdaságvezetői posztjának betöltésére. 1975. februártól látja el a tisztséget. Akkor még 110 gondozottat látott el a 62 dolgozó, ma már 150-en élnek az otthonban és 94 alkalmazott viseli gondjukat. Marika irányítása alá tartozik a gazdasági részleg, a konyha, a mosoda, a karbantartás.

Hogy jól csinálják, ami a feladatuk, bizonyíték rá az ISO 2001 minősítés megszerzése. Marika azonban soha nem egyéni teljesítménynek tulajdonítja az eredményeket, hanem kiemeli munkatársai hozzáállását. Sinka Ferencné vezető ápoló, Löwné Szarka Judit vezető pedagógus és Cserbán Józsefné, a minőségi rendszer felelőse nagyon sokat tettek és tesznek azért, hogy a szakolyi ápoló-gondozó otthon a kor színvonalán működjön. Mi több, megfeleljen az európai uniós kihívásoknak és elvárásoknak, mert a szociális szférában különösen sok szabálynak kell egyidejűleg megfelelni.

A törvények és rendeletek sűrűjében nem könnyű eligazodni. Éppen ezért is értékelhető Takácsnéék sikere, hogy naprakészek az adminisztrációval, figyelik a jogszabályok változásait. S mindenekelőtt nyitottak a pályázati felhívásokra. Nem túlzás, hogy a gazdasági vezető igazi mozgástere manapság abban mutatkozik meg, hány pályázati kiírásról szerez tudomást, készíti vagy készítteti el a benyújtandó anyagot, és ebből mennyit kasszírozhatnak be ténylegesen. Szakolyban nem panaszkodnak, mert a hasznos ötletet jól tudják eladni és érvényesíteni az egyre szigorodó marketingpiacon. Szakmai munkáját az Egészségügy Kiváló Dolgozója kitüntetéssel ismerték el 1985-ben.

Nagyon örülnének annak a rehabilitációs részlegnek, amely 30 személynek adhatna korszerű életfeltételeket. Az 1981-ben épült létesítmény modernizációja révén a gondozottak színvonalasabb ellátást élvezhetnek. Új jelenség lesz, hogy a családban élő fogyatékos embereknek átmeneti hotelszolgáltatást nyújthatnak itt. Ha például a családjuk üdülni megy, vagy más ok miatt nem tudják biztosítani otthon a fogyatékos családtag gondozását, akkor van segítség, mert a szakolyi ápoló-gondozó otthonban felkészültek erre is.

Takácsné Marika szakmai tudása, munkaadója iránti hűsége feltűnt más cégeknek, intézményeknek is. Hívták több helyre, szerénységből nem említi ezeket, hisz úgysem fontos a döntés szempontjából. Ő a Dél-Nyírség szülötte, itt érzi magát biztonságban, szülei, saját családja, gyermeke és unokái is szeretetbéklyóval láncolják ide. Meg aztán imádja a munkáját, amely számára nem egyszerűen a megélhetés forrása, hanem szeretettel, törődéssel beszél az otthon minden lakójáról.

Amikor kikísér, az egyik felnőtt gondozott szegődik mellénk: már útközben panaszolja, hogy ma sírt és milyen megbántás érte. Semmi baj, mindjárt jövök és megbeszéljük! – vigasztalja Marika, nem azzal a kincstári optimizmussal, ami lekezelővé teszi a bent élőkkel a kapcsolatot, hanem valódi odafigyeléssel. S ezt megérzi bárki, legyen az orvosi szempontból másként minősítve, mint az egészségesnek mondottak…

Marika otthon a háztartással foglalkozik, örül az unokái jelenlétének, ápolja kertet. Férjével pedig – érdekes hobbi – szenvedélyesen méhészkednek. Nem véletlen a párhuzam, a szorgalom mintaképe a derűs, mosolygós asszony. Erőt az ad neki, hogy pozitívan szemléli a világot és a vele történő eseményeket.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 18. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)