Szakoly

Nyíregyházán született, 1958-ban. Számára a Hímes volt a gyermekkor boldog szigete. Ott nőtt fel, ott gyűjtötte a felnőttet alapjaiban meghatározó élményeit. Az emberek segítettek egymásnak, bensőséges viszony alakult ki, olyan, amilyenre másutt nem nagyon van példa.

Nagyon szereti a szüleit. Amikor róluk beszél, azonnal érezni, hogy ragaszkodása egyáltalán nem formális, hanem mélyen átélt, őszinte érzés. Édesanyját rajongásig szerette, de a fiúgyermek igazán az apjáé.

Tőle tanulta a szakmaszeretet fontosságát, az emberség értékteremtő jelentőségét.

Édesapja vízvezeték- és központifűtésszerelő mester volt. Kisiparosként huszonkét tanulót nevelt igazi szakmunkássá. Volt olyan tanítványa, aki végzés után még tizenkét évig nála maradt.

A Zrínyi Gimnáziumban érettségizett. Utána egy évig képesítés nélküli nevelőként Kéken dolgozott, majd jelentkezett a Bessenyei György Tanárképző Főiskola magyar-történelem szakára. Végzés után Nyírszőlősre, a tanyai diákotthonba került nevelőnek.

Tomasovszki János volt akkoriban az igazgató, aki rendkívül sokat tett a diákokért. Egy véletlen folytán jegyezte el magát a gyógypedagógiával. Szerette volna, ha a felesége, akivel még a főiskolai tanulmányok alatt kötöttek házasságot, az iskolába kerül dolgozni.

Akkor azt mondták: szívesen alkalmazzák Ákosi Erikát, de akkor Turcsik Lászlónak összevont osztályban enyhe fokban sérült értelmi fogyatékos gyerekeket kell tanítani.

Nem volt mit tenni. Beiratkozott a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola oligofrén pedagógia szakára. Közben persze építkeztek is Nyírszőlősön. Látták az emberek, hogy minden idejét az építkezésen tölti, látták, hogy dolgos ember a jövevény, és gyakran megálltak beszélgetni, meg segítettek is. Amikor felidézzük a képviselő-választás körülményeit, azt mondja, minden bizonnyal ezeknek a tapasztalatoknak is nagy szerepük volt a megválasztásában.

Elkészült a ház, s az oligofrén pedagógiai szak mellé megszerezte a logopédusi végzettséget is. 1985-ben megszületett Réka nevű lányuk, három évvel később László. Elmondhatatlanul boldogok voltak mind a ketten, mert várták, akarták őket. László hisz abban, hogy ettől a gyerekek még szebbek, még nagyszerűbbek lettek.

Sokat dolgoztak mind a ketten. A felesége elvégezte a német szakot is. Jelenleg szakvezető tanár a 2. számú gyakorló iskolában. László szívesen mondja, hogy boldogan élnek. Fiatal korában a következő tanácsot kapta: Sohase feküdjetek le haraggal! Ma is meggyőződése, hogy mindig ki kell beszélni a feszültségeket, fel kell őket oldani, mert egyébként nem lehet igazán sikeres az ember.

1990 és ’94 között a Gyiviben dolgozott. Utógondozó, pártfogó, majd örökbe fogadó főelőadó volt. A szakolyi értelmi fogyatékosok szociális foglalkoztató és rehabilitációs intézetében − nyugdíjba menetel miatt − üresedés történt, így most ennek az intézménynek nincs vezetője.

Turcsik László igazgató helyettesként irányítja, de megpályázta az igazgatói megbízatást. Ez az egyik legjobb ilyen jellegű intézmény az országban. Az előző igazgató harminchat éven át fejlesztette, alakította, formálta.

Szóba kerül az is, hogy nem vagyunk még eléggé felkészültek a fogyatékos emberekkel való kapcsolatra. Pedig a fogyatékosság olyan állapot, amelybe bárki bármikor belekerülhet. Nem úgy épül a járda, keskenyek a bejárati ajtók, nincsenek megfelelő mosdók és más közösségi helyiségek.

Turcsik Lászlót ezerkilencszázkilencvenben megkereste a Fiatal Demokraták Szövetsége azzal, hogy önkormányzati képviselő-jelöltnek szeretnék. − Akkor azt mondtam, ha nem kell párttagnak lenni, ha megőrizhetem a szellemi szuverenitásomat, akkor elvállalom − emlékezik a kezdetekre. Az első ciklusban szép sikereket ért el: rendszeres gyermekorvosi rendelés, fogászat lett a településen. Több kilométer hosszú járda, út, szennyvízcsatorna és ravatalozó is épült. Bevezették a gázt, helyben van a telefon.

Bizonyára ennek is köszönhető, hogy másodszor is megválasztották. A kulturális és a városfejlesztési bizottság tagja.

Igazából nem szívesen beszél önmagáról, inkább arról, mit csinál a többiekért. − Az én életem arról szól, hogy másokkal élek együtt. Nagy a lelkem, szívesen segítek mindenkinek. Nehezen élem meg a konfliktusokat, a rosszindulatot. Ezért is törekszem arra, hogy mindig kibeszéljük a problémákat a testületi üléseken is − mondja önmagáról.

Kíváncsi, szereti megismerni és átélni a világot. Az utazáson kívül a legfőbb kikapcsolódás az irodalom, az olvasás. A társasági élet, a főzés szenvedélye már csak ráadás. Szereti a jókedvű embereket, de a legfontosabb számára, ami mindenek felett van, az együvé tartozás érzése. Ezt egyedül a család biztosítja a számára. Ehhez pedig a legnagyszerűbb embert találta meg, a feleségét.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)