Szakoly

Humánus, emberközpontú volt a munkája az elmúlt bő három évtized alatt. Most, hogy túl van már a hatvanon, nyugdíjba készül, de nem nyugalomba. Továbbra is istápolni akarja az arra rászorulókat, nyugdíjasként is gyakorolni akarja szakmáját, hivatását.

Beszélgetésünk előtt pár nappal kapta a jó hírt: a Népjóléti Minisztérium tizenegymillió forint támogatást ad a káeftéjének. E pénz felhasználásával harminc, később kétszáz családon segít. A neve Kopócs Zoltán. Szakoly közepén él, egy szép, barátságos házban.

Eldugottnak is nevezhető ez a szép település. Azért, mert kiesik a főközlekedési utak forgalmából, mondhatni, az Isten háta mögött találjuk Szakolyt. Azt a települést, ahol jó pár évvel a második világháború után hazánkban elsőként hozták létre az értelmi fogyatékosok, a megváltozott munkaképességűek szociális otthonát, illetve foglalkoztatási központját.

Megyei intézmény ez, de a szomszédos megyékből, sőt Budapestről is jöttek és jönnek ide beutaltak. Kilencszázhatvankettő óta ebben az intézetben igazgatóként dolgozott, tavasszal betöltötte a hatvanadik születésnapját, nyugdíjba készül. Lassan-lassan átadja a stafétát egy mozgékony, dinamikus fiatalembernek. Ő maga is fiatalos, mozgékony, akár tíz évet is letagadhatna a korából. Rövid nadrágban, sportosan jött el a beszélgetésre és oly könnyedén vette a lépcsőfokokat, mintha nem is hatvan év nyomná a vállát. Zömök, erőteljes férfi Kopócs Zoltán.

Jellegzetes akácos környezetben, a nyíri homokon él 1962 óta. Ha a magánélete kerül szóba, hangsúlyozza: ő beregi embernek született és az is marad. Büszke tarpaiságára. Mert hogy Tarpán született és ott is nőtt fel. Népes családban nevelkedett. Apja cipész kisiparos volt.

E családban szapora volt a gyermekáldás. Nyolcan voltak testvérek. Lehetett volna cipész ő is, ám az emberekkel, az emberi lélekkel jobban szeretett foglalkozni.

Vallja, hogy az ő élete nem éppen regénybe illő, de az általa vezetett intézmény lakóiról, az itt élő emberek sorsáról megrázó, felemelő regényt lehetne írni.

Hogy is került ebbe a szabolcsi faluba, illetve ebbe az egyedinek mondható intézménybe? A nyíregyházi Kossuth Gimnáziumban tanult, Vásárosnaményban érettségizett, aztán a katonaság következett. Leszerelés után alig pihent, a tarpai szociális intézményben vállalt munkát.

Könyvelőként kezdte, majd elvégezte az otthonvezetői tanfolyamot, és kinevezték az intézmény igazgatójává. A naptár 1962-t mutatott, amikor a nagyobb, a fontosabbnak tartott szakolyi intézményben megüresedett az igazgatói állás.

A megyei tanács akkori illetékesei őt nevezték ki erre a posztra. Áttelepült a megye egyik végéből a másikba és elhatározta, hogy szociális munkásként, otthonvezetőként, a testi-lelki bajokban szenvedők megsegítőjeként éli le az életét. Eddig sikerült neki. S az ide vonatkozó tervei is biztatóak. Mind az ő elképzeléseit, mind a közösség érdekeit figyelembe véve.

Van mire visszatekintenie. Amikor átvette az intézmény irányítását, egy épületből és egy átalakított kis cselédlakásból állt. Hetven idős embert gondoztak itt három-négy, majd később hét-nyolc fős személyzettel. Most kétszáztíz lakója, illetve beutaltja van az intézetnek és hetvenketten alkotják a személyzetet.

Idejövetele után egy évvel a volt urasági kastélyból 40 személyes szálláshelyet alakítottak ki. Gazdasági épület és szálló épült 1964-ben. 1976-ban kicserélték a beutaltakat, az idősek helyére többnyire fiatal és középkorú, munkaképes emberek jöttek. Meg kellett őket tanítani együtt élni, dolgozni. Megyei intézményről van szó, de a község sokat köszönhet az intézménynek és az intézmény a községnek. A kölcsönös segítés sok szép példáját lehetne sorolni.

Szakolyban önálló kis világ az intézmény. Mivel a község belterületén van, így elnevezték „Szakolyi Vatikán”-nak. A százados fák, ritka szép virágok között patakocska is van itt tavirózsával, és jól érzik itt magukat a teknősbékák. Különleges madarak színesítik a környezetet, ahol az ipari és a mezőgazdasági termék is megtalálható. Az intézmény majdnem teljesen önellátó lett. Lesz mit átadni az utódnak.

Kopócs Zoltán a Pro Humana Alapítvánnyal létrehozta a RE-FORSZ Kft.-t. E kft. vállalta a csökkent munkaképességűek foglalkoztatását. A pályázatra kapott 11 millió forint felhasználásával Szakoly ipari negyedében létrehoznak még idén egy foglalkoztató csarnokot. Seprűt kötnek, vályogot vetnek az említett emberek. Szó van arról, hogy később német megrendelésre művirágokat készítenek, bedolgozó rendszerben is. Szép, humánus elképzelések…

Kopócs úr udvarát nádfedeles épület, kis úszómedence és a komondor kutya teszi jellegzetessé. Itt él feleségével és lányával, szívesen látogat ide a két fia és az öt unoka is.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)