Balkány

A választékos eleganciával öltözött fiatalember a ma tipikus menedzsere. Sötét ruha, fekete cipő, az ing, nyakkendő, zokni árnyalata is passzol. Akár fogadásra is indulhatna, ő azonban ügyfélhez megy. Mint mondja, az üzleti világban a másik megbecsülése, tisztelete nemcsak a stílusban, hanem a megjelenésben is tükröződik.

Hosszú utat tett meg a miskolci Farkas Zsolt, amíg a gépjavító üzemmérnökből egy osztrák pénzügyi tanácsadó cég vezető menedzsere lett. De a mai harmincas generáció tagjai már a saját bőrükön érezhetik a rendszerváltozást. Akik nem tudtak az újfajta szemléletmóddal megbarátkozni, az elvesztett munkahelyet, a biztos jövedelmet pótolni, azokat hátára kapta a forgószél. Akik viszont nem estek kétségbe a kényszerű állás- és életmódváltás miatt, tág horizont nyílt előttük. Közéjük tartozik Farkas Zsolt is.

Miskolcon született 1958. január 25-én. Édesapja Farkas Vince, a Borsodi Élelmiszer-kereskedelmi Vállalat osztályvezetőjeként vonult nyugdíjba. Édesanyja Kiss Emma, a hernádnémeti iskola élelmezésvezetője. Bátyja, Béla rendőr százados a miskolci tiszthelyettesi kiképző iskolán. Zsolt az általánost Hernádnémetiben, a középiskolát a miskolci Zrínyi Ilona Gimnáziumban járta ki. 1976-ban érettségizett, majd egy év katonaságra hívták be, mint előfelvételis egyetemistát Kalocsára. Elit alakulatnál szolgált.

Az angyalbőr levetése után végre azzal foglalkozhatott, amit apró gyerekkorától imádott. A műszaki kérdések, a forgó, mozgó alkatrészek mindig is vonzották, érdekelték. Ezért jelentkezett a miskolci egyetem gépészmérnöki karára. Másfél év után azonban a nyíregyházi mezőgazdasági főiskolán folytatta tanulmányait, s végül gépjavító üzemmérnökként vehette át diplomáját 1982-ben.

− Belevetettem magam a munka sűrűjébe. Barátaimmal olyan munkahelyet kerestünk, ahol mindhárman kapunk állást. A Balkányi Állami Gazdaság fogadott bennünket. Én a takarmánykeverő üzemvezetője lettem, rögtön az indulásnál − idézi fel a kezdetet Farkas Zsolt.

Az állattenyésztéssel komolyan foglalkozó gazdaságban a takarmánykeverő is fontos volt, de legalább ilyen lényeges az energiafelhasználás. A nyolcvanas évek közepén már jobban kellett figyelni a költségek alakulására. Ezért Zsolt elvégezte a felsőfokú energetikusi tanfolyamot és utána a gazdaság energetikusa lett két évig. A változtatás szükségszerűsége egyre nyilvánvalóbbá vált, felajánlották neki: a takarmánykeverőt kft. formában működtesse. A privatizálás azonban darabjaira szedte szét a közös gazdaságot és 1994 januárjában Zsoltnak is felmondtak.

Tizenkét év szakmai gyakorlattal, és élénk műszaki érdeklődéssel mit tehet a fiatal, ha elveszti a biztos állást? Sok mindent. Zsolt másodállásban néhány éve kapcsolatban állt egy osztrák pénzügyi tanácsadó céggel, s úgy döntött: vállalkozóként főállásban folytatja ezt a tevékenységet. Nem egészen egy év alatt egy csoportot bízott az ambiciózus fiatalemberre a cég, a teljesítmény alapján vezető menedzserré küzdötte fel magát. Biztosításközvetítés és marketing-tanácsadás a cég profilja.

− Évtizedek szemléletét kell megváltoztatnunk, hiszen eddig a hazai piacon a biztosításra fordított kiadás kútba dobott pénznek számított, ha nem történt semmi. Érthető, hogy az emberek szeretnék az így befektetett pénzüket tőkeként működtetni. Legyen meg a biztonság, de anyagilag se járjanak rosszul. Az eddigi gyakorlat szerint a biztosítási formákat tukmálták rá az ügyfélre, a mai felfogás szerint az állampolgár igényeinek megfelelő biztosítási, befektetési formát keressük meg és azt közvetítjük számára a cégünkkel kapcsolatban álló biztosítók ajánlatai közül. A segítés szándéka vezet bennünket, mert az elégedett ügyfél a legfontosabb a számunkra.

Zsolt annak örül, ha a személyes siker a szűkebb környezet elismerésével párosul. Tervei közt szerepel a menedzserdoktori diploma megszerzése. Eddigi munkáját aranytollal ismeri el a cég.

A felesége röntgen és műtős szakasszisztens a megyei kórházban, Réka lánya 9, Ákos 6 éves. A család akkor elégedett, ha kirándulnak a természetbe, imádják az erdőt, a hegyet, a vizet. A szabad idő egy részében almát termeszt a barátaival, mert úgy érzi: fogadott hazája, Szabolcs az itt megszokott életformát, nevezetesen a gazdálkodást is elvárja tőle.

A közügyek iránt nemcsak érdeklődik, hanem Balkányban a helyi és a környékbeli vállalkozókkal többször szervezett majálist gyermek- és felnőtt programokkal, kerékpárversenyt az iskolásoknak. Mint mondja: ő már a szabolcsi homokdombok közt tudja elképzelni a családja boldogulását. A lehetőség itt is megvan, de a gondjaira bízott emberek iránti felelőssége talán nagyobb, mint másutt lenne. Az otthon biztonságát ez adja.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)