Balkány

Harminc éve igazgatója a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Balkányi Gyermekotthonának Hetey Vilma. Ha kell, szerető édesanya, ha kell, szigorú igazgató, ha kell, istenáldotta szervezőkészséggel megáldott vezető. Élete már évtizedek óta elválaszthatatlan a gyermekotthontól, nélküle szegényebb lenne a megyei gyermekvédelem.

Otthont és oázist teremtett a Gencsy-kastélyban, az évszázados fák árnyékában. Az itt felnövő gyermekek generációi nem cipelik hátukon az állami gondozás puttonyát, hanem stigmától mentesen, egyenrangúnak érzett állampolgárként kezdik felnőtt életüket a szabad világban.

Hetey Vilma Balkányban született 1942. november 4-én. Édesanyja, Tóth Vilma, Nyírbogátról került a faluba. A nyolc gyermek felnevelése mellett természetesen eszébe sem jutott volna állást vállalni. A dédmamáig visszamenően a Vilma nevet kapták örökségül a lányok. Édesapja, Hetey Ferenc, gépész, cséplő, a saját földjén kereste meg a nagycsalád kenyerét.

Az általános iskolát Balkányban, a gimnáziumot Nagykállóban fejezte be Hetey Vilma. A Budai Nagy Antal Gimnáziumban 1960-ban tett érettségi után élete első munkahelyén ebben az otthonban képesítés nélküli óvónőként helyezkedett el. Szarvason levelezőn végezte a felsőfokú óvónői tanfolyamot. Második oklevelét a Bárczy Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskola pszichopedagógiai szakán vehette át. Ezerkilencszázhetvenkettőben nevezték ki a gyermekotthon igazgatójának, immár harminc éve…

Soha nem tudta íróasztalnál elképzelni az életét, imádja, amit csinál. 1951-ig szinte romhalmaz volt ez a kastély. Balkány 1/3-a a Gencsy-család birtokának számított. Nagy szeretettel gondol Barna Lajosra, aki az ötvenes évek elején összeszedte az árva, csavargó gyerekeket, és a felső tagozatos fiúknak otthont teremtett a balkányi kastélyban.

Ahogy itt elvégezte a munkát, Berkeszre ment hasonló céllal, majd Fóton folytatta a missziót, ma is ott él. 1956–58 között csak alsós lányok kerültek ide, a szakosodás következtében 1958-tól csak óvodásotthonként működött a balkányi intézmény. 1988-ig ebben a struktúrában nevelték a gyerekeket, akkor már nagy változás előjeleit tapasztalták.

Tíz évvel megelőzték a gyermekvédelmi törvényt, és megnyitották kapuikat. Attól az időtől kezdve széles korhatárú, koedukált intézménynek számított a gyermekotthon. Mint arról az igazgatónő beszél: társadalmi és pszichés érettségük lényegesen magasabb volt az új típusú intézményben a gyerekeknek. Főként testvérek jöttek, és lassan leépült az óvodás létszám. Jelenleg négyéves a legkisebb, és huszonegy éves a legidősebb.

Ezerkilencszázkilencvennyolcban hozták létre az első lakásotthont tizenkét gyermek számára, majd 2002. szeptember elsején – minisztériumi támogatással – vettek egy újabb családi házat, szintén tizenkét gyereknek. Jelenleg összesen ötvenhatan tartoznak a gyermekotthonhoz. A dolgozói létszámot nyolc pedagógus, öt adminisztrátor és gazdasági szakember, tizennégy gyermekfelügyelő, valamint kilenc kisegítő alkotja.

Általános és középfokú végzettséget szereznek a gyerekek itt, még senki nem hagyta el az intézményt szakmai képesítés nélkül. Orvosi értelemben egészségesek, ám mentálisan valamennyi kis lakó sérült. Az itt élő gyermekek egyharmada már legalább egy-két helyen megfordult.

Noha a nevelőszülői hálózat jól szervezett a megyében, az a tapasztalat, hogy a kisebb gyerekeket keresik. Amikor kamaszodnak a nebulók, és sokasodnak a problémák, jó néhány nevelőszülő visszaviszi az intézetbe a gyereket. Az igazgatónő úgy látja, hogy speciális otthont kellene létrehozni a mentálisan súlyos károkat szenvedett gyermekeknek. Megdöbbentő ugyanis, hogy mindössze 10–12 kis lakó mögött áll viszonylag rendezett családi háttér. Karácsonyra ennyien utaznak haza. A többieknek nincs hová hazamenni.

Látványos-e az itteni nevelési eredmény? Talán retorikai a kérdés, mindenesetre Hetey Vilma tények tucatját sorolja, amelyek megválaszolják ezt. Sokat változnak itt a bentlakók, elfelejtik a durva beszédet, természetes a tolerancia, nem szöknek meg, nem dohányoznak. Sokat segít egy holland alapítvány, a megyéből 58-an utaznak a karácsonyi és az újévi ünnepekre a tulipánok földjére – köztük tizenhatan Balkányból.

Az előző önkormányzati ciklusban Hetey Vilma a megyei közgyűlés tagjaként tevékenykedett, a helyi önkormányzatban képviselő, előtte tanácstag volt. Az életet jobbnak csak így tudja elképzelni. Sajnos úgy érzi, befejezetlen az alkotás, mert innen kilépve a gyerekek nem kapnak ilyen teljes szintű gondoskodást. Hiányzik a köldökzsinór, amely a sokszoros hátrányt szenvedő gyerekeket a társadalomhoz, egy szerető családhoz kötné. Van még tennivaló bőven. Hetey Vilma egész életét a méltatlanul megkülönböztetett gyermekek védelmének szentelte. Úgy látja, a rászorulók száma nem csökken.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 15. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)