Balkány–Béketelep

Generációk óta nyomon követhető az az összetartozás, amely Oláh János családjának erejét jelentette a múltban. S vajon így lesz-e ez a jövőben? A Béketelepen működő iskola igazgatója ma már nem tud erre határozott igennel válaszolni. Ha vissza akarja pörgetni az idő kerekét, elmegy és megnézi a szülőházát, ahol az apja és az anyja tanították őt minden szépre, jóra. Eszébe sem jutott volna másutt keresni a boldogulás útját, mint Balkányban. De arról már nincs meggyőződve, hogy a három gyermeke is átéli ezt a fajta kohéziós erőt, ami biztonságot adna nekik az élet viharaiban. „Korjelenség” – magyarázza önmagának is az igazgató úr.

1959. február 7-én, még bába mellett született Balkányban. Édesanyja, lánykori nevén Dublinszki Zsófia, a háztartást, a gyermeknevelést választotta a munkakönyv helyett. Ma már felnőtt gyermekiben, unokáiban gyönyörködik. Édesapja, Oláh János, az építőiparban dolgozott, az ország számos városa, üzeme viseli magán a keze nyomát. Sajnos, ötvenkét évesen vitte el a gyógyíthatatlan kór. Testvére, Sándor, kulturális menedzsernek tanult, ám most vállalkozóként keresi a kenyerét. Állt a katedrán, imádott hangszeren játszani, mégsem a művészet vagy az oktatás kötötte le. Felesége, Rácz Tünde, óvodapedagógus. Három gyermekük született, Zoltán a legidősebb, tizennyolc éves, a Nyíregyházi Főiskolán idegenforgalmi menedzsernek tanul. Tünde Barbara tizennégy éves, elsős Tokajban, a kereskedelmi és idegenforgalmi szakközépiskolában. Dóra tízéves, a balkányi Szabolcs Vezér Általános Iskolába jár.

Oláh János a nagykállói Korányi-gimnáziumban érettségizett ezerkilencszázhetvenhétben. Előfelvételisként tizenegy hónapig angyalbőrben szolgálta a hazát, majd elkezdte tanulmányai a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán. Negyedéves korában már státuszt ajánlottak neki, hazahívták, és természetesen boldogan mondott igent szülőfaluja kérésének. Így 1981-től már a Béketelepen lévő iskolában neveli, oktatja a gyermekeket és 1982-ben veszi át oklevelét. 1998. augusztus 1-jétől pedig kinevezik a 2-es számú körzeti általános iskola igazgatójának.

Ha a Balkányt övező huszonhét tanya nagyságát nézzük, legalább tizenöt kilométer átmérőjű az a kör, amelyből érkeznek naponta a gyerekek az iskolába, vannak, akik még távolabb laknak. Az csak természetes, hogy az igazgató úr és a tantestület szeretne minden tanulónak olyan feltételeket teremteni, hogy bekerüljenek és megállják a helyüket a városi gimnáziumokban, szakközépiskolákban is. A pénz azonban gátat szab a legszebb elképzeléseknek is. Elég arra gondolni, hogy Béketelepen még mindig orosz nyelvet tanítanak, mert nincs nyelvtanár. Egy ideje szakköri keretek között ismerkedhetnek meg a német nyelvvel.

Oláh János szenvedélyesen beszél arról, hogy az egyre elöregedő tanyavilágban milyen nagy szerepe van az iskolának, amely az egyetlen kultúraközvetítő hely. Sorolja a bokrokat, Újhelyi-tanyát, Perkedpusztát, Abapusztát, amelyekben régebben működött iskola, de az összevonások eredményeként előbb a felső, majd az alsó tagozatot vitték be a tanyai központokba. Lassan, de biztosan sorvadásra ítélt az a lakott hely, ahol nincs a tudománynak, a kultúrának bármily csekélyke bázisa sem. Marad a kocsma, s a társadalom perifériáján egyensúlyozó családok a napi megélhetés gondjai mellett nem könyvre, színházjegyre költenek. Éppen ezért a szakmai és a pedagógiai programot úgy fogalmazták meg, hogy a pozitív értékek tiszteletben tartása és követése legyen a legfontosabb a száznegyvenegy tanuló számára. Erőn felül tesznek azért a tantestület tagjai, hogy a felzárkóztatás, a szociális hátrányok leküzdése egyenlővé tegye az esélyt a továbbtanulásra. Az itt tanító tizenhárom pedagógus igazi kollektívát, jó közösséget formált a tantestületből. Egy gazdaságvezető, iskolatitkár, karbantartó, konyhai kisegítő és két takarító gondoskodik az intézmény zavartalan működéséről.

Megdöbbentő adat, hogy a gyermekek egyharmad része tartozik a hátrányos helyzetű és a veszélyeztetett kategóriába. Szüleik elvárása természetesen az, hogy a legtöbbet hozzák ki gyerekeikből Béketelepen.

Ennek érdekében a világon mindent elkövet az igazgató. Országos gyermekszínjátszó-találkozóra vitték a hirtelenjében BBT Színpad (a Balkány-Béketelep utalva) névre keresztelt kis csoportot. Óriási sikernek könyvelték el, hogy dacára minden nehézségnek, bronz minősítéssel tértek haza.

Oláh János természetes módon kapcsolódott be a település közéletébe. 1994 és ’98 között igen magas szavazati aránnyal megválasztották a helyi önkormányzat képviselőjének. Egyúttal ő töltötte be a tizenhárom fős testület oktatási bizottságának elnöki tisztét. Hobbija az autó, Suzuki GLS kocsija csillog-villog. A Forma-1 versenyekről soha nem maradna le a képernyő előtt. Úgy érzi, számára Balkány adja meg a szülőföld biztonságát, a hazát ő itt szeretheti legjobban.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 11. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)