Balkány

Különleges dokumentumot őriz Ficskovszky Ilona, a balkányi nagyközségi könyvtár nyugalmazott vezetője. Harminchárom esztendőn át vezette az intézményt, amely az elmúlt évtizedekben a nők és a gyerekek művelődési és közéletének a központjává vált. Rengeteg előadást tartottak a legkülönbözőbb témákról – ma ezeket a népfőiskolák dolgozzák fel. A vetélkedőknek is jobbára a könyvtár adott otthont. Érdekességként említi, hogy a szocialista brigádmozgalom virágzása idején épp nagypéntekre esett egy vetélkedő: busz hozta a munkásokat a könyvtárba. Előre felkészülhettek a megadott témákból, ám amikor „élesben” ment a verseny, a szokatlan időpont ellenére is jól elhúzódott, és nagyon izgalmas helyzeteket hozott a vetélkedés. Még ma is őrzi Ilike nemcsak ennek, hanem valamennyi versenynek az anyagát, a kérdéseket. Történészek, szociológusok elemezhetnék, hogy pár évtizede mit tartott fontosnak megkérdezni a verseny összeállítója a szocialista brigádok tagjaitól.

Ilike balkányi születésű, ezerkilencszáznegyvenkettes. Édesanyja, lánykori nevén Hegedüs Mária, az egyik ÁFÉSZ-boltot vezette. Előfordult, hogy csak úgy vehetett ki két hét szabadságot, ha állított maga helyett valakit. Ez a valaki éppen a tizennyolc éves Ilike volt, aki két hétig boltvezetőként ismerkedett meg a majdani vállalkozói világgal. Az édesapja, Ficskovszky László, hentes és mészáros volt. Sajnos, a Don-kanyarban odaveszett a kétszázezer magyarral együtt. A három gyermekkel megözvegyült mamára maradt a két fiú és Ilike felnevelése. László pénzügyőr lett, ma már nyugdíjas, Pesten él. Lajos villanyszerelő, Debrecenben lakik és ő is nyugdíjas.

Ha a sors úgy alakítja a fiatal lány életét, lehet, hogy Sopronban marad. Egy nagynéninél ugyanis vigyázott egy ideig a gyerekekre – mai nyelven szólva bébiszitterkedett – de mégis visszakerült Balkányba. A nagykállói Budai Nagy Antal Gimnáziumban érettségizett. Közben dolgozott a termelőszövetkezetben, az irodán. Úgynevezett normásként tevékenykedett 1961 és ’64 között. Öt hónapot a közeli Hajdúsági Iparművekben töltött, amikor hazahívták Balkányba könyvtárvezetőnek. 1964-től 1997. december 27-ig, nyugdíjba vonulásáig töltötte be ezt a posztot.

Amikor átvette a könyvtárat, abban alig három–négyezer kötet volt, s nemrégiben pedig 30 ezer kötetes könyvtárat adott át az utódjának. Azt látta, hogy korábban sokan beugrottak egy adatért egy rejtvényhez, ma már ezért kevesebben járnak könyvtárba. Régebben pezsgő közélet alakult ki, hiszen a nők klubjától a rejtvényfejtők klubjáig számos program várta az érdeklődőket. Akit a lakberendezés vonzott ide, az sem csalódott, mert hallhatott a témáról előadást. Akit a népművészet érdekelt, maga is kipróbálhatta a szövést. Meghívták ugyanis Kiss Júlia ifjú népművészt, szereztek egy szövőszéket, és már a gyakorlatban is készíthettek szebbnél szebb darabokat az asszonyok. Nagyon sok gyermek, a látogatóknak több mint a fele, kereste fel rendszeresen a könyvtárat. Ma pedig sok helyen összevonják az iskolai és a községi könyvtárat takarékosság címén. Ilike még jól emlékszik arra, amikor a balkányi tanyavilágban kilenc fiókkönyvtárat működtettek, például Abapusztán, Béketelepen.

Ilike a könyvek világában otthonosan mozgott és igyekezett minél többet megtanulni. A debreceni tanítóképzőben elvégezte a könyvtár–népművelői szakot, majd a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán a könyvtár szakot. Amennyire lehetett modernizálni a könyvtári tevékenységet, igyekeztek azt megtenni az elmúlt években is. Akkoriban raktári, betűrendes, sorozat és tárgyszó katalógus alapján dolgoztak. Mára a legtöbb helyen a számítógép vette át a főszerepet. Ilike szerint az emberi lét, a törődés, a hozzáállás, az olvasók lelkiismeretes kiszolgálása nem lehet a komputer dolga.

Nem lehet egyik pillanatról a másikra ott hagyni harminchárom év után a szeretett munkahelyet. Hetente egyszer besétál a könyvtárba, és elbeszélget az idősebb kollégákkal.

Otthon igen értékes könyvtárat állított össze. Üveges vitrin óvja a portól a legbecsesebb, legrégibb darabokat. Több szobát zsúfolásig megtöltenek a könyvek. S mintha könyvtárban járnánk, minden kötet precízen sorakozik a polcon, a rendetlenség itt ismeretlen vendég. Rejtvényfejtéshez szinte külön könyvtárat halmozott fel: nincs az a kvízjáték a televízióban, amire ne találná meg a választ ezekben a kötetekben.

Mostanában újabb feladat elé állítja az élet. Korábban, amíg élt az édesanyja, Ilike csak hírből ismerte a háztartási munkákat. Most főz, mos, vasal, egyedül látja el a kertet. Már november közepén készül a karácsonyra, hisz a testvéreinek összesen hat dédunokája van, és mindnek egyedi ajándékot tervez. Éppen csigatésztát készít, valószínűtlenül könnyű, apró csigát, amelyet csak nagy gonddal és szeretettel lehet előállítani. Ilikét mindkét tulajdonsággal megáldotta az élet.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 11. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)