Balkány

A sejtjeiben születése pillanatától ott lappangó, majd szülőföldje, a Nyírség embermeleg homokjában kicsírázó-kiteljesedő szakmaszeretet és elhivatottság az, ami leginkább jellemzi Bagoly Istvánt a Balkányban élő agrármérnököt.

De válhatott volna egyáltalán, másmilyenné az a gyermek, aki 1953. augusztus 16-án a burgonya hazájában, Kisvárdán született, méghozzá egy olyan családban, ahol az anyai nagyapa a valamikori nyírbaktai Dégenfeld- uradalom intézője volt? Választhatott valamilyen más életpályát magának az a felserdült ifjú, akit neves mezőgazdasági mérnök − csillagfürt-nemesítő, a nyírségi vetésforgót bevezető, a méhészkedést fejlesztő, s azt szűkebb pátriájában meghonosító − édesapja, id. Bagoly István nevelt, s tanítgatott? Aki már a szülői házban oly sokat hallott megyeszerte elismert apja hajdani atyai barátjáról a szabolcsi burgonyatermesztést megalapozó Teichmann Vilmosról, s kamaszként nem egyszer személyesen találkozott a Nyírség másik tudós gazdász-óriásával Westsik Vilmossal?

Aligha.

Bagoly István számára nagyon korán eldőlt: követi az elődök nyomdokait, ő is mezőgazdász lesz. Kisvárdáról így aztán egyenes út vezetett először a nyíregyházi kertészeti technikumba, majd onnan Mosonmagyaróvárra a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaság-tudományi Karára. Itt 1977-ben veszi át agrármérnöki oklevelét, s számára természetes, hogy hazatér dolgozni szülőföldjére. Első munkahelye a Nyírmadai Állami Gazdaság, ahol a gyakornoki idő letöltése után a burgonyatermesztésnél köt ki, s egy ideig a Solanum burgonyatermelési rendszer tájegységi munkáit irányítja, majd 1979-ben az állami gazdaság főagronómusa lesz.

A fiatalember időközben életre szóló elhatározásra jutott. ’78-ban úgy döntöttek szíve választottjával, akivel még az egyetemi évek alatt Óváron találtak egymásra, hogy összeházasodnak. A tanítónői hivatást választott, Rajkára való Gertrúd asszony nem sokára két gyermeküknek adott életet. A felcseperedve leginkább a természethez, az erdőkhöz vonzódó Balázs fiuk ’81. január 6-án, kislányuk Veronika pedig ’84. július 8-án látta meg a napvilágot, s hozott fényt a Bagoly család életébe. Első gyermekük születése évében költöznek Balkányba.

A családfő a helyi állami gazdaságban a szántóföldi növénytermesztési osztály vezetője lett, s végre alkalma nyílott megvalósítani mindazt, amit a nagy elődöktől magába szívott, iskoláiban pedig megtanult.

A Nyírség sajátos adottságaihoz alkalmazkodva bevezeti Balkányban a tájtermelést. A vetésforgó meghonosításával a sovány homoki körülmények között is tartósan jövedelmező gazdálkodást folytat. Az évek során mind a kalászos gabonafélék vetőmagtermesztésének, mind pedig a burgonya vetőgumó-előállításnak specialistájává válik, s figyelemre méltó eredményeivel, a termelés mellett végzett tudományos vizsgálatait közkinccsé tevő publikációival, egyszerre öregbíti jó hírét a gazdaságnak és a szakmai körökben jól csengő családi nevének. A szakterületein működő hazai tudományos műhelyekkel élő kapcsolatokat tart fenn.

A burgonyatermesztésben elért eredményei elismeréseként 1992 tavaszán első elnökének választja az akkor megalakult Országos Burgonya Terméktanács. A következő évben a Földművelésügy Minisztérium a „szántóföldi növénytermesztés” szakértőinek országos állományába jegyzi be a balkányi agármérnököt.

A mezőgazdaság átalakulásához alkalmazkodva a ’90-es évek elején a Balkányi Állami Gazdaság is részvénytársasággá alakult, termelési egységeiből pedig kft.-k jöttek létre. Bagoly István 1992-ben közvetlen kollégáival létrehozza a Balkányi Vetőburgonya és Vetőmag Termelő Kft.-t, amelynek ügyvezetője, az Agro-Summa Rt.-nek pedig résztulajdonos főagronómusa lesz. Ugyanakkor tagja a részvénytársaságot üzemeltető BÁG Kft.-nek, valamint a helyi Gyümölcstermelő Szövetkezetnek is, amelynek ellenőrző bizottságában vállal feladatot.

Energiatartalékai azonban úgy látszik végtelenek, különösen ha a nyírségi tájról, az abba illő gazdálkodásról van szó. Miközben bekapcsolódik a Magyar Agrárkamara munkájába, mint az országos közgyűlés egyik megyei küldötte, úgy dönt, hogy rangjához méltóan megőrzi, sőt továbbfejleszti az apai szakmai örökséget. A megöröklött nemesített keserű csillagfürt fajták fenntartására, szaporítására megalakítja a Vajai Csillagfürt Nemesítő Betéti Társaságot. E vállalkozásban azonban nem csupán kegyeleti szempontok vezérlik a széles látókörű szakembert. Jól tudja, a csillagfürt, mint a homoki vetésforgó része, reneszánsza előtt áll. Maga úgy érzi, a legkevesebb amit egy Bagoly István a Nyírség felemelkedéséért megtehet, hogy gondoskodik a szabolcsi tájban gazdaságosan termeszthető növények, módszerek gyakorlati elterjesztéséről. Erre teszi föl a koronát az a „Standard vetőburgonya előállítás” címmel beadott és az Országos Szabadalmi Hivatalban ’94-től vizsgált találmány, amely e kiváló agrár szakembernek köszönhetően ’96-tól új alapokra helyezi a vetőburgonyatermelés hazai gyakorlatát.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1996.)