Balkány

Nyíregyházi munkahelyére minden nap beutazik lakóhelyéről Demendi László, az F.V.M. megyei hivatalának kinevezett vezetője. Megnyugtatja az autóvezetés, és útközben átgondolja aznapi tennivalóit. Határozott, higgadt egyéniség. Nyugodt, céltudatos beszédével fogalmazza meg azt a sok-sok feladatot, amely – új beosztásánál fogva – reá vár és szeretne megvalósítani. Ennek reális alapja van, hiszen – szakmai képzettsége mellett – az élet kellő rálátással ruházta fel ahhoz, hogy a mezőgazdaság problémáit, kemény feladatait saját példáján keresztül megtapasztalhatta.

Az 1955-ben, Nyíregyházán született fiú életútja Biri községből indult. Apja a helyi községi tanács vb-titkára volt, majd 1958-ban Balkányba költözött a család. Három évvel később apja meghalt, ekkor László hatéves volt. Anyja, hogy el tudja tartani apró gyermekeit, a helyi napközi otthon konyháján vállalt munkát.

Az általános iskola elvégzése után a nagykállói Korányi Frigyes Gimnáziumba került, ahol 1973-ban érettségizett. Ősztől már a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola Kertész Karának hallgatója volt. Itt ismerkedett meg Barnóczki Erzsébettel, a borsodi Szinben élő csoporttársával, akivel ’76 őszén, a diploma megszerzése után, házasságot kötöttek.

Így kerültek, mint kertész-üzemmérnök gyakornokok, a ceglédi Magyar– Szovjet Barátság téesz-be, ahol a teljes vertikumot felölelő üzemben lehetősége volt valamennyit megismerni. A sors véletlensége folytán találkozott össze dr. Bojtor Miklóssal, a Balkányi Állami Gazdaság igazgatójával, aki hívta haza őket falujába, szolgálati lakást is felkínálva. László 25 év távlatából is pontosan emlékezik vissza párbeszédük egy mondatára: „A kézfogás a becsületszó, fiam, hogy a lakást is megkapjátok” – mondta.

Így 1977-ben Balkányba kerültek. Mint az Ordastelep kertészeti vezetője, új feladatokkal kellet szembenéznie. Szakmai élményei, kihívásai, kudarcai, emberi, baráti kapcsolatok kialakulása erre az időszakra tehetők. Hálával gondol vissza Gondor István munkatársára és dr. Pethő Ferenc professzor úrra, aki egykor tanára is volt. Végigjárta a lehetséges szakmai ranglétrákat, így főkertészhelyettes, majd 1989-ben főkertész lett.

Közben elvégezte a Budapesti Pénzügyi és Számviteli Főiskolát, ahol mg. mérnök–üzemgazdász diplomát szerzett. A szakmai kihívások mellett mint családapa is helyt kellett állnia. 1980-ban megszületett Anita, majd 1984-ben Ágnes lányuk. Anita tanítónő, Balkányban tanít, Ágnes a Kölcsey Ferenc Gimnázium végzős tanulója, jogi pályára készül. A 90-es évek elejére téeszek és állami gazdaságok sorra mentek tönkre. Az kevés vigasz volt László számára, hogy 1992-ben ő volt a legutolsó főkertész. 1992-től 1996-ig a Balkányi Mg. Kereskedelmi Kft, ügyvezetője volt. Ez időben képviselte az Országos Baromfi Termék Tanácsban a megye baromfitenyésztő gazdáit.

Kemény legény volt mindig, erre megtanította a sport – a kosárlabda – aminek nemcsak testi edzettségét köszönhette, hanem a kudarcok elviselésére is megtanította. Tevékenységet váltott, és 1996-ban a kereskedelmi és iparkamara nyírbátori területi irodájának vezetője lett, ahol 27 település dolgait rendezte. A közigazgatás új, érdekes területével ismerkedett meg. Mint a megyei közgyűlés tagja, eljuthatott Kaliforniába is. Útja rádöbbentette, hogy másként is lehet élni, és szembesült a valósággal, hogy menyire el vagyunk maradva az „Újvilág”-tól.

1998-ban pályázat útján elnyerte a megyei agrárkamara titkári állását. Ezt a tisztséget töltötte be ez idáig, amikor is 2002 novemberében – szintén pályázat útján – jelenlegi felelős beosztásába került. Igaz, teendői megsokszorozódtak, de a családra mindig szakít időt. Felesége is felelős beosztásban, a Megyei TÁH-nál főtanácsosként dolgozik.

– Az elvesztett keleti piacok visszaszerzéséhez perspektivikusan idő kell. Az EU-csatlakozás jó lehetőség erre és a nyugat felé nyitáshoz is. Azonban a pénzkeretek nem féktelen és ellenőrizhetetlen pénzosztogatások, hanem a lehetőségek széles tárházát jelentik, ami tőlünk függ, hogyan tudunk vele élni. A helyi adottságok figyelembe vételével saját elgondolásainkat hozzá kell igazítani a lehetőségekhez. Új mezőgazdasági szervezeti keretek, művelési módok, technológiák adaptálása, megfelelő feltételrendszerek kidolgozása, de a tradicionális dolgaink fel nem adása mellett. Úgy, hogy a föld, a munkájából élő embert kiszolgálja, biztos megélhetést adjon. Szívügyem, a gyümölcstermesztés, vertikumának fejlesztésében is látok perspektívát. A tisztességes, kiszámítható, egyenes magatartás, ha rövid távon nem is, de hosszú távon kifizetődő. A szigorú, de következetes vezetői döntések meghozása nem mindenki szemszögéből hálás, de idővel meghozza eredményét. Nem eszközöm a köpönyegváltogatás, ha megint kezdhetném, még egyszer így kezdeném az életem – mondja befejezésül.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 14. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)