Érpatak

Generációk óta Érpatakhoz kötődik Ladik Sándorné, született Orosz Veronika, családjának élete. Édesanyja, lánynevén Dévai Margit, ma a felnőtt gyermekeiben, unokáiban látja viszont hétköznapi küzdelmeinek eredményét. Édesapja, néhai Orosz Miklós, az építőiparban kereste meg a család kenyerét. Két fivérrel, Miklóssal és Lászlóval osztozott Veronika a szülők szeretetén. A férje is tősgyökeres érpataki családban született. Ladik Sándor villanyszerelő szakma birtokában a Hajdúsági Iparművekben dolgozott. Éveken keresztül a helyi képviselő-testület tagjaként emelt szót közügyekben. Két gyermekük született, Krisztina tanító Hajdúsámsonban, Sándor a nyíregyházi ÉVISZ-ben tanul.

Ladikné 1972-ben az újfehértói gimnáziumban érettségizett, majd sikerrel vette a felvételi akadályát a Bessenyei György Tanárképző Főiskola tanítói-orosz szakára. 1976-ban vette át oklevelét. Nagy örömmel vette a szíves invitálást szülőfalujába. Első pillanattól kezdve itt neveli, oktatja a gyermekeket. Ma már tanítványai hozzák ide a csemetéiket. 1988 és 1992 között megbízták az igazgatóhelyettesi tennivalókkal, majd 1992-től, sikeres pályázat után, Ladik Sándornét nevezték ki az iskola igazgatójának.

Szemet gyönyörködtető aulán kalauzol végig az igazgató asszony. Virág mindenütt, igazi ritkaságok pompáznak a későőszi napfényben. A négy éve átadott létesítmény küllemében és tartalmában egyaránt kifogástalan feltételeket teremt az oktató, nevelő munkához. 1996 májusában költöztek ide, s egyúttal névadójuknak Móricz Zsigmondot választották. Május második felében Móricz Napokat tartanak. Az első nap rendezik meg a vers- és prózamondó versenyt, ahová vendégként ellátogat az író unokája, Kolos Virág, legutóbb a dédunoka, Rindt Kata is eljött. A második napon bonyolítják le a fociderby küzdelmeit. A meccseket hivatásos bírók vezetik, és díszes serleg a győztes jutalma.

Sok településen megirigyelnék az itteni körülményeket. Tornaterem, számítógépterem – az iskolában 15 komputer található –, könyvtár és olvasóterem tartozik az intézményhez. Az ötezer kötetes könyvtár nemcsak a tanulóké, hanem községi feladatokat is ellát. Szaktantermek segítik a gyermekek alaposabb tájékozódását, rajz, matematika, fizika–kémia, földrajz és biológia tantárgyak kaphattak ilyen oktatás-módszertani lehetőséget. Emellett négy hagyományos tanterem található itt.

A gyermeklétszám jelenleg százhetven. Mint a megye több településén, Érpatakon is egyre nagyobb arányt képviselnek a cigány tanulók. Most minden negyedik gyermek tartozik az etnikumhoz, az alsóbb osztályokban ez az arány magasabb. Érdekes jelenségre hívja fel a figyelmet Ladikné: a cigány tanulók egy része a társadalom perifériájáról érkezett, sokszoros hátránnyal küzdenek. Mellettük megjelent a korábban ismeretlen réteg, azok az anyagilag is jól menő cigány szülők, akik hasonló értékeket közvetítenek gyermekeiknek, mint a falubeliek. Ők alkotják például a kisebbségi önkormányzatot.

Ennek ellenére felzárkóztató csoportot szerveznek számukra, hogy a felsőbb osztályokban sikerrel vegyék az akadályokat. Szeptembertől elindították a tanulószobát, az alsóban egy, a felsőben két csoport működik. Azzal a céllal hozták létre, hogy az alsóban felzárkóztatják a különböző képességek terén botladozó gyermekeket, valamint a hátrányos helyzetből fakadó gondokat is igyekeznek velük mihamarabb leküzdetni. A felső tagozatban a pályaválasztás előkészítése a legfontosabb.

Büszkék az iskolában a képzőművészeti magániskolára: tánc, furulya és iparművészet terén bontakoztathatja ki szunnyadó képességeit ötven gyerek. Szerveztek két sportszakkört fiúknak, kosárlabdázhatnak és focizhatnak az érdeklődők. Nagy örömmel említi az igazgatónő, hogy a továbbtanulási arány száz százalékos, és jó eredményt érnek el tanulóik nemcsak a középiskolákban, hanem pedagógusként, orvosként jönnek vissza, vagy telepednek le másutt.

Senki nem lehet próféta a saját hazájában – tartja a régi mondás. Vajon igaz-e ez Érpatakon? Ladik Sándorné szerint igenis meg kell küzdeni a tekintélyért. De ő ezt egyáltalán nem bánja, hisz annak idején gyermekfejjel tapasztalhatta meg a helyi sajátosságokat, most viszont iskolaigazgatóként tehet nagyon sok mindent az érpataki gyermekekért. Egyikőjük se érezze annak hátrányát, hogy nem városi iskolából visz bizonyítványt valamelyik gimnáziumba vagy szakközépiskolába.

Ladikné igazgatóként is tanult, elvégezte a BME közoktatás-vezetői tanfolyamát, a Dél-nyírségi Iskolaszövetség intéző bizottságának a tagja. Azon fáradozik, hogy pedagógus kollégái is naprakész információkkal rendelkezzenek a legfrissebb közoktatási kérdésekről, a várható változásokról.

Bizonyára nagyobb darab kenyeret talált volna a fővárosban vagy a Dunántúl valamelyik iskolájában, de Ladiknéban soha fel sem merült az elköltözés gondolata. Itt született, úgy érzi, neki itt a helye, és ezt megtalálta.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 11. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)