Érpatak

Egy érpataki cigány fiú szakmát tanult, majd ingázott a híres vagy hírhedt feketevonaton. Tanult és dolgozott, szorgalmasan gyűjtögette a forintokat. A rendszerváltás után merész vállalkozásokba kezdett, most a község határában övé az erdő és a mező figyelemre méltó része.

Dolgozik és munkát ad, megélhetést biztosít romáknak és magyaroknak egyaránt. Kiemelkedett társai, sorstársai közül, tenni akart és tenni akar értük. S nemcsak értük, hanem általában a rászorultakért. A közéleti munkából is kiveszi a részét a cigány kisebbségi önkormányzat elnökeként. Ősszel, ha felkérik rá, indul a helyi önkormányzati választásokon. Ő Orgován Zoltán vállalkozó.

Azért is érdemel figyelmet, a könyvben pedig megörökítést az életútja, a mostani törekvése, mert több magyar parasztember is megkereste, hogy induljon a választásokon, még pedig a polgármesteri poszt megszerzéséért. Az eredeti terve „csak” az volt, hogy próbál bekerülni a „nagy” önkormányzatba önkormányzati képviselőnek. (Maradt az eredeti tervénél, a községi önkormányzat képviselője akar lenni.) Nem volt ez túlzott önbizalom, sőt. Hívei, támogatói emlékeztették arra, hogy négy évvel ezelőtt, az ezerkilencszázkilencvennégyes helyi választásokon négyen indultak polgármesterjelöltként. Három magyar és egy roma, vagyis ő. Akkor sokan rá szavaztak, nem sok különbséggel maradt le, a második legtöbb szavazatot kapta. Abban az erős mezőnyben szépen csillogott a második hely.

Milyen község az, ahol a magyarok egy figyelemre méltó része is a romára szavaz? Mi tagadás, a Szabolcs és Hajdú megye határán fekvő Érpatak nem tartozik a csendes települések közé. A majdnem kétezer lelkes település lakóinak mintegy huszonöt százaléka roma. Viszonylag sok az engedély nélkül betelepült, be nem jelentett, kétes hírű, kétes múltú roma. A rendőrségnek az elmúlt pár évtizedben gyakran akadt itt dolga. A községben nem jó a közbiztonság és a vagyonbiztonság. A termelők a határban és a kiskertekben nem érezhetik biztonságban a termésüket. Munkahely nincs, kivéve a pár embert foglalkoztató varrodát. A község felélte, kimerítette pénzügyi tartalékait, a jelenlegi vezetésnek nem nagyon van lehetősége a fejlesztésre. A „nagy” önkormányzat sajnos nem élt a szociális földprogram adta előnyök kihasználásával.

Nos, ilyen körülmények között akar a helyzeten javítani ez a negyvennégy éves roma férfi. Ki is valójában Orgován Zoltán? Hullámos hajú, szimpatikus külsejű férfi. Nem kreol bőrű, csak barna, alig látszik rajta, hogy cigány. Le is tagadhatná. Ám nem tagadja, sőt szerényen propagálja, hogy a romák is elérhetnek sok mindent tanulással, munkával és persze némi szerencsével.

Orgován Zoltán tősgyökeres érpataki, itt született, az apja már nyugdíjas. Hatan voltak testvérek. Itt járta ki a nyolc osztályt, aztán felkerekedett és elment Budapestre, ahol kitanulta a szobafestő-mázoló-tapétázó szakmát. Szakmunkásként dolgozott a Fővárosi 3. Sz. Építőipari Vállalatnál. Ő is otthont épített a pestieknek, a Pesten letelepedőknek. Hétvégeken hazajött, s másnap az eldugott kis faluból már indult is vissza a világvárosba. Érdekességként említi, hogy a vonaton „fülkés rendszer” volt, vagyis egy fülkében utaztak az újfehértóiak és az érpatakiak, s külön fülkében a téglásiak, a hajdúhadháziak. Megunta az ingázást, és egyéb megfontolások is vezérelték, amikor hazatért a fővárosból. Itt, a falujában is gyakorolta a szakmáját, barátságosabbá varázsolta a szobákat, az otthonokat. Mindemellett földet bérelt a téesztől és dohányt termelt. Túrta, művelte a földet. Egy ideig két saját dohányszárítót is működtetett. A Nagykálló és Vidéke ÁFÉSZ-től bérli és üzemelteti a község presszóját. Működteti a helyi iskolabüfét. Nyíregyházán elvégezte a pincériskolát, majd letette az üzletvezetői vizsgát. Annak idején legálisan, törvényesen felvásárolt egy sor kárpótlási jegyet, vagyis a megtakarított pénzét kárpótlási jegyekbe fektette. Megalakította a helyi vadásztársaságot, amelynek négy debreceni tagja is van. Ezerkilencszázhetvenötben Bökönybe nősült, felesége vonzó külsejű roma asszony. Van egy fiuk és egy lányuk.

Orgován Zoltánnak van húsz hektár szántóföldje, kukoricát, gabonát, napraforgót termel, jövőre talán ismét dohány is lesz. Van huszonhárom hold legelője. Bő háromszáz hektárnyi erdőt is a magáénak mondhat.

Programja közt első helyen szerepel a köz- és vagyonbiztonság megszilárdítása. Korábban az ő parancsnoksága alatt volt itt roma polgárőrség, most újra akarja alakítani. Mezőőrséget akar létrehozni, bár mint mondja, ez a mostani vezetésnél akadályokba ütközik. Sokan tartanak itt állatot, ezért szeretne létrehozni egy húsfeldolgozó üzemet. Egy fafeldolgozó üzem beindítása is a programjában szerepel. A romáknak és a hátrányos helyzetű magyaroknak szeretné bevezetni a szociális földprogramot. Kemény munkával, segítséggel megvalósíthatók ezek a célkitűzések.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 7. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1998.)