Szakoly

A feladat talált rá a maga emberére vagy az ember találta meg a feladatát? – ez a kérdés nem hagy nyugodni, míg hallgatom Turcsik Lászlót, a szakolyi Ápoló-gondozó és Módszertani Otthon igazgatóját. Olyan nagy ívű tervet vázol fel, amelynek kigondolása és véghez vitele nemcsak magas szakmai tudást, elkötelezettséget, pénzügyi jártasságot és közéleti fellépést is kíván. Turcsik László mindeme tulajdonságok birtokosa.

Ő az egyetlen a nyíregyházi városi önkormányzatban, akit négy ciklus óta megválasztottak lakótársai Nyírszőlős helyi képviselőjének. Ez utóbbiról mondja, milyen jó lenne a politikában is olyan, kézzel fogható eredményeket felmutatni, amelyeket itt, az intézményben „csupán” a szakmai tudásra és a források megkeresésére alapozva elérhetnek. Ám nem győzi hangsúlyozni, hogy saját sikereit nem tudta volna a meleg, támogató családi háttér nélkül elérni, és ezért külön is hálás a feleségének. Turcsikné, lánynevén Ákos Erika, szakvezető pedagógus az Apáczai Csere János Gyakorló Iskolában és rendszeresen tanít a főiskolán is. Két gyermekük született, Réka nemzetközi kapcsolatok szakos a Nyíregyházi Főiskolán – a szociális jog, annak intézményi háttere érdekli –, szabad idejében a szakolyi intézetben ismeri meg a szociális gondozás alapvető ismereteit. Fiuk, László, a Kölcsey-gimnáziumba jár.

Turcsik László a szervezésben érzi otthon magát igazán. Amikor másokat sokkol a feladatok sokasága, ő akkor elemez, tervez, és mire valaki hozzákezd, ő már végez is a tennivalókkal. Így történt ez a 2001-es árvíz idején, amikor a beregi falvakban személyesen irányította a mentést végzők, az elárasztott falvakban bennrekedt emberek ellátását. Vitte a segélyszállítmányokat, tájékoztatta a sajtót, és még gondoskodott a tarpai ápoló-gondozó otthon áttelepítéséről Szakolyba.

A 150 enyhe és középsúlyos értelmi sérült felnőtt ellátására szakosodott intézményben sikerült családias hangulatot teremteni. A gondozottak jól érzik magukat, a lakóhelyük ízléses, barátságos, virágok, saját emléktárgyak teszik hangulatossá a helyiségeket. Egy-,két ágyas, legfeljebb négyágyas szobákban helyezik el őket. S mint bármelyikünk életében eljön a párválasztás ideje, ők sem kivételek ez alól: az intézet megteremti számukra az intim szférát, nem ritkák az élettársi kapcsolatok. A bent élők 90 százaléka roma származású, de itt nem foglalkoznak a bőrszínnel, a születéssel. Az otthon vezetése azon fáradozik, hogy civilizált életet éljenek azok az emberek, akiknek döntően már nincs családja. Sokkal fontosabbnak ítéli a vezetés, hogy önálló munkavégzésre legyenek képesek, és bizonyos mértékben érezzék és vállalják a felelősséget az életük vezetéséért.

Elődje, Kopócs Zoltán, harminchat éven át irányította a szakolyi otthont, megteremtve az alapokat a mai, európai uniós elvárásoknak is megfelelő intézményi szervezethez. Amikor a szakolyi otthon maximálisan teljesítette a fenntartó megyei önkormányzat elvárásait, és mind a gondozottak, mind a dolgozók jól érezték magukat e keretek között, Turcsik László eldöntötte, hogy módszertani központot hoz létre. Egészséges lokálpatriotizmus fűti, be akarja bizonyítani ország-világ előtt, hogy Szabolcs megye semmivel nincs hátrább a megyék presztízsét tekintve – a versenyképességről nem is szólva –, mint az előnyösebb megítélésű dunántúli megyék vagy a főváros. Modellkísérlet kezdődött és 1996-tól folyamatosan javították a szakképzettségi arányt, többen szereztek magasabb iskolai végzettséget. A megyei közgyűlés anyagilag is támogatta a törekvésüket.

A módszertani feladatokra jutó évi 10 millió forintos költségvetésből nem futná mindenre, ám a sikeres pályázatok révén szinte mindent meg tudnak valósítani. Példaként említik az 50 millió forintnyi PHARE-pályázatot, amelynek révén hat intézmény (Kisléta, Mérk, Győrtelek, Gacsály, Tarpa, Szakoly) gesztorai a felnőtt fogyatékosok reintegrációjában. Több hivatalos és privát tanulmányúton nézett körül Turcsik László, mit lehetne nálunk is eredményesen megoldani. Hollandiai példa a foglalkoztatás magasabb szintjének megteremtésére. Ennek jegyében kertészetet hoznak létre, üvegházban primőr zöldséget termesztenek, kerámiaműhelyt nyitnak, gyertyát öntenek. Sokkal hatékonyabb lesz a gondozottak teljesítménye és nemcsak anyagilag, hanem egészségük, rehabilitációjuk is eredményesebb lehet a kreatív munka nyomán.

Helyi képviselőként is jól tudja Turcsik László, hogy a kis önkormányzatok nem képesek előteremteni az anyagiakat az alapfeladatuknak számító szociális ellátás minden terén. Ezért szükséges regionálisan gondolkodni: a források összevonása nagyobb eredményt hozhat. A szakreferensi rendszer ebben hatékony lehet.

Turcsik László örül, hogy alkothat, tisztességgel szolgálhatja választóit, életét a szakma és a politika hatja át. Ezernyi tervvel megáldott, elégedett ember.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 18. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)