Szakoly

A Magyar Közigazgatási Kamara Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei elnökének életútja jól példázza azt, hogy nem szükséges feltétlenül a fővárosban, vagy az ország módosabb vidékein tevékenykedni, hogy figyelmet és elismerést érdemeljen, ki az arra rátermett.

Másfél évtizede, hogy a közigazgatási kamara a köztisztviselők és a közalkalmazottak szakmai pályájának egyengetésére létrejött, és a kezdetektől Szakoly jegyzője irányítja a kamara hétköznapi munkáját. Felsorolni is nehéz, hogy a napi küzdelmek eredményeként, mi mindent tarthat ma természetesnek egy fiatal pályakezdő közalkalmazott. Még nem is olyan rég, hogy július elseje a köztisztviselők napjává lépett elő, ma pedig már ünnepnek minősül: munkaszüneti nap illeti meg a közigazgatásban dolgozókat. A köztisztviselőkről szóló törvény kimunkálásához, majd a módosításához a kamara megyei szervezete sokféle javaslattal állt elő, amelyeket figyelembe is vett a döntéshozó fórum.

Nem véletlen, hogy a Győri András tevékenysége is egyre szélesebb szakmai kört érintett. Szorgalmával, hozzáállásával, átlag feletti munkabírásával nemcsak a kamarához tartozók megbecsülését vívta ki, hanem kiváló minősítést kapott az országos vezetőségtől is. 2004 júniusában pedig a Magyar Közigazgatásért díjat nyújtotta át neki a közigazgatási kamara országos elnöke.

Egy évvel ezelőtt pedig címzetes főjegyzői címet kapott. S ha már a megbízatásoknál járunk, ő a Magyar Közigazgatási Kar Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei tagozatának elnöke. A Dél-nyírségi Társulás titkára. Ebbeli minőségében kérdeztük: mit szól ahhoz, hogy a szomszédos nagyközség, Balkány, városi rangot kapott?

Mint Győri úr mondja: nagyon örül ennek a döntésnek, mert közel húszévi munkát ő is belefektetett a nagyközség fejlesztésébe. Alig néhány száz méterre állították fel a települések végét jelző táblákat, így egy rövid séta után a szomszédban találja magát az idegen. Győri András reméli, hogy a városi cím az egész kistérség dinamikus fejlődését vonja maga után, abban pedig titkon bízik: hamarosan Szakoly is városnak nevezheti magát…

A Magyar Tűzoltószövetség felügyelő bizottságának elnöke, valamint a Szakolyi Önkéntes Tűzoltó-köztestület elnöke is egy személyben. Fáradhatatlanul szervezi évek óta a tűzmegelőzéshez kapcsolódó rendezvényeket, tájékoztatókat. Külön gondot fordít a fiatalok ilyen irányú felelősségtudatának kialakítására. Meggyőződése, hogy gyermekkorban szükséges elsajátítani azokat az értékeket, jellembeli tulajdonságokat, amelyek segíthetnek a felnövekvő generációnak a hagyományőrző és értékmentő szemlélet létrejöttében. Különösen igaz ez most, az Európai Unió teljes jogú tagjaiként, hiszen a korábbival összehasonlítva még nagyobb felelősség hárul ránk ez ügyben is.

Tevékenysége mindig is túlmutatott a település határán. A térségben és a településen és a település érdekében kifejtett munkájáért a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszttel tüntették ki ezerkilencszázkilencvennégy december tizennegyedikén. Tűzoltói munkájáért kétezer-kettőben gróf Széchenyi Ödön-emlékplakettet kapott. Kétezer-háromban a belügyminiszter Szent Flórián-érdemjellel tüntette ki.

Szakmai körökben is nagyra értékelik szaktudását és a közéletben megszerzett tapasztalatait. Kétezer-négy júniusában kétnapos konferencián segíti a megye jegyzőinek tájékozódását.

A szakolyi születésű címzetes főjegyző a közigazgatásban teljesítette ki karrierjét. Azért is jó vezető, mert pontosan tudja, mit követelhet a beosztottaktól. Annak idején ő is betöltött előadói, később főelőadói posztot. Még kezdőként megfogalmazta céljait, amely ma már ars poeticának is nevezhető: az embert szolgálni a jog eszközeivel, a közigazgatás hivatalaiban és testületeiben. Ezért is vállalt el számos felkérést, amelyek révén szülőfaluja – úgy gondolta – gyarapodhat. Az ország legszegényebb vidékei közé sorolt Dél-Nyírség lényegesen többet fejlődhetett, hisz agilis vezetők másképp harcolnak a falu előbbre jutásáért, mint akinek kevéssé számít a helybeliek sorsa.

Győri András az az ember, akihez nyugodtan bekopoghatnak a községben élők, a hivatalban, munkaidőben és azon túl is, de nem egyszer előfordul, hogy otthon nyitják rá az ajtót közügyben.

Az általa irányított szervezetekben, testületekben és nem utolsósorban, a helyi önkormányzatban régóta meghatározó szerepet vívott ki magának. Nem az erőteljesebb hanggal – aki személyesen ismeri, tudja, hogy halk szavú ember –, hanem érveinek igazával kampányol bármely kérdésben.

Erre neveli feleségével a három gyermeküket, Brigittát, Szilárdot, Mariannt, és unokáit: a hároméves Alexet és a két és fél hónapos Vivient. Ők, útravalóul a tisztességet, az elvégzett munka fölött érzett elégedettséget csomagolhatják a képzeletbeli tarisznyába.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 19. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)