Geszteréd

A gyermekek sokoldalú nevelését és harmonikus fejlesztését tűzte célul a geszterédi óvoda a helyi nevelési program megfogalmazásakor. Plósz Ferencné, született Kirimi Jolán megbízott vezető óvónő a program eddigi eredményeiről, céljairól, és a további tervekről beszél. Az öt gyerekes édesanya nemcsak megbecsült óvodapedagógus, hanem családi élete az elvek és a gyakorlat összehangolása okán őt bízták meg a közelmúltban az óvoda vezetésével, amíg pályázat útján ki nem nevezik a végleges irányítót.

Geszteréden született 1962. május 18-án. Édesanyja, Nagy Mária háztartásbeliként tartotta össze a családját. Édesapja, Kirimi József, sajnos már nem él. Testvérbátyja, József szintén meghalt.

Férje, Plósz Ferenc Géza, a mezőgazdaságban szerzett iskolai végzettséget, jelenleg őstermelő. Házasságukból öt gyermek született: Balázs húszéves, határrendészetet tanul, Rita Szolnokon külgazdasági szakra jár, Kinga elsős a görög katolikus középiskolában Hajdúdorogon, Jolán hatodikos és Ferenc elsős.

Plószné Újfehértón érettségizett 1980-ban, rövid ideig Tégláson, majd 1986-tól a geszterédi óvodában foglalkozik a kicsikkel. Jelenleg 68 óvodás jár a 75 személyes intézménybe. Velük 4 óvodapedagógus foglalkozik. A Nyírségi Óvodaszövetség tagjaiként a geszterédi óvodapedagógusok örömmel veszik a képzési lehetőségeket, a rendeletmagyarázatokat, az előadásokat, a szaktanácsadást. Plószné arról beszél, hogy rendszerszemléletet tanulhatnak az óvodaszövetség révén. A tanulás egyébként is az egyik legfontosabb elhatározásuk: Plószné Jolika például a hajdúböszörményi főiskolán végezte el az óvónői szakot. A legutóbbi időben a minőségbiztosítás elméletével és gyakorlatával ismerkednek.

Az óvoda nevelési programjában nagy hangsúlyt helyeznek az érzelmi nevelésre. Szeretetteljes, közvetlen, nyugodt légkört akarnak megteremteni az óvodában, amelyben sok a közös élmény, a tevékenység, és az együttesen végzett munka. Mindezek öröme olyan erkölcsi tulajdonságot erősít, mint az együttérzés, önfegyelem, pontosság, figyelmesség, segítőkészség, szorgalom, szabálytartás. Az óvodapedagógusok azt szeretnék elérni, hogy a gyermekek a környezetükben lévő emberi kapcsolatokban vegyék észre a jót és a rosszat. Fontos, hogy önmaguk és mások szeretetére, tiszteletére, megbecsülésére neveljék őket. Már ebben az életkorban érdemes kialakítani a kicsikben a szociális érzékenységet és a másság elfogadását.

Az érzelmi nevelés céljaként fogalmazták meg a programban, hogy a gyermekek biztonságérzetének megalapozásával segítsék a szocializálódást, és az önbizalom kifejlődését. Minden csoportnak van hagyománya, szokásvilága, játékrendszere. A beilleszkedést segítik elő az óvodához történő kötődés kialakításával. Ebben segítenek a fent említett hagyományok és szokások. A geszterédi óvodában osztott csoportok működnek, ezért több programot szerveznek a kicsik és a nagyok együttműködtetésére.

A társas kapcsolatoknak az irányítói természetesen az óvónők. Az óvónő, mint modell, személyes értékével hat a csoportszerveződés folyamatára, serkentője az egyéni fejlődésnek. Fontosnak tartják, hogy az óvónők a szülőkkel is jó kapcsolatot teremtsenek. A gyerekeket pedig abban segítik, hogy elfogadják eltérő képességű és tulajdonságú társaikat. Az óvodai tevékenységekhez nagy szabadságot biztosítanak, természetesen a pontos határok megjelölésével. Kialakítják a közösségi élet szabályait, segítik a gyermekbarátságok létrejöttét. Az óvodapedagógusok minden gyerek számára biztosítanak személyes perceket. Arra törekednek, hogy ezekben a beszélgetésekben megfogalmazódjanak a kicsik saját érzései, és társaik feltételezett érzési.

Úgy tapasztalják, hogy az igényes türelem, a követelés, a bizalom és az elismerés nemcsak az egyes gyermeket formálja, hanem az egész csoportot is. A kapcsolatok erősítését szolgálja a beszélőtárs megbecsülése, értékelése, a kölcsönös engedmény. Mellőzik a hibáztatást, bírálgatást, megbántást. Az óvodai program kiemeli: az az elvárás, hogy a pedagógiai munkát hassa át az odafigyelés, meghallgatás, saját és mások érzéseinek elmondása, elfogadása, és jelenjen meg a humor, amely oldja a feszültséget, a görcsösséget.

Az érzelmi nevelés mellett az értelmi fejlesztésre az érzékszervi és mozgásos tapasztalatok megszerzésére is nagy gondot fordítanak. Az anyanyelvi nevelés céljaként fogalmazták meg a kommunikáció formáinak alakítását, mégpedig helyes mintaadással. Alapoznak a gyermek természetes közlési vágyára. Ez és a kapcsolatteremtő képesség, a beszédkészség az oldott, derűs légkörben fejleszthető.

Plószné Jolika nevetve mondja, hogy ő már saját családjában megvalósította a minőségbiztosítást, minden gyereke tudja a dolgát, kiveszik a részüket az otthoni munkákból.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 15. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)