Kállósemjén

Generációk óta Kállósemjénhez kötődik Tóth Miklósné, született Mócsán Ilona óvodavezető élete. Nemcsak szülei, nagyszülei, dédszülei származnak ebből a községből, hanem férje családjának ősei is itt telepedtek le. Az 1955. január 28-án Kállósemjénben született óvodavezető édesanyja Pálovics Erzsébet, a háztartással és a földműveléssel foglalkozott, mára szép kort ért meg, 85 esztendős. Édesapja, Mócsán György szintén a földművelést választotta élethivatásának, sajnos már nem élvezheti családja boldogulását. Nagycsaládot nevelt a Mócsán házaspár: György gépkocsivezető Kállósemjénben, Péter szíjgyártó szintén a faluban, László pék volt, sajnos meghalt, Erzsébet dajka és Jolán előadó a délegyházai önkormányzatnál. A férj, Tóth Miklós lakatos, két gyerekük született: Miklós szobafestő, neje Dajka Enikő gyermekápoló, Kinga kislányuk másfél éves. Erika lányuk fodrásznak tanult, a férje Magyar Zsolt kőfaragó, Szabolcs fiuk másfél esztendős.

Tóth Miklósné a nyíregyházi Vasvári Pál Gimnáziumban érettségizett 1973-ban. Levelezőn végezte el a nyíregyházi főiskola óvónői szakát. 1973 augusztusában lépte át a kállósemjéni óvoda kapuját. 1976-ban megtartották az esküvőt Tóth Miklóssal, és ezzel megteremtették az ötödik generáció tagjainak megjelenését Kállósemjénben.

Érdekes jelenségről beszél az óvodavezető Tóthné: az 1970-es évek elején 3 csoportban a 90 gyerekre 3 óvónő vigyázott. A társadalom lényegében a gyermekek megőrzését várta el az óvodától, oktatási kérdések még nem játszottak fontos szerepet. A kastélykertben rendezkedtek be, ahol a kicsik napestig rúghatták a labdát, és játszhattak.

A rendes foglalkozásokat 1977–78-ban vezették be, de lényegesen nehezítette a munkaszervezésüket, hogy nem volt ágy, nem volt edény, és a jelenlegi egy épületben szerényebb felszerelés várta a kicsiket. Érdekes az összehasonlítás a jelenlegi intézménnyel, hiszen a bezárás után a két régi épület maradt. 1995-ben átköltözött a kastélykerti óvoda. Ritka az a helyzet, hogy 134 gyereket helyeztek el a 111 helyen. Velük 11 óvodapedagógus foglalkozik.

 A mozgásra építették a helyi nevelési programot, az udvari fajátékokat az egyik helyi erdész apuka állította fel. A testmozgást különböző tornabemutatókkal szeretnék megjeleníteni, például szerveztek bemutatót gyermeknapon is. Bár az a gyakorlat, hogy a mai gyerekek szeretnek mozogni, a tévé, a videó, a számítógép elé ültetett kicsik másnap eljátsszák a képernyőn látott programokat. Az óvoda természetesen a mozgásra épülő játékokat szorgalmazza, de sajnos a tömegkommunikációval, a médiával nem tudnak konkurálni.

Ma a társadalom igényként igen magas elvárást fogalmaz meg: a szülő annak örül, ha szinte minden feladatot átháríthat a fontos tevékenységet végző óvodára. Mint a vezetőnő elmondja: a negyedszázaddal ezelőtti gyerekek tisztelettudóbbak voltak, jobban eljátszottak együtt, mozgékonyabbak voltak. Általános tapasztalat a kállósemjéni óvodában, hogy régebben több közösségi játékban vettek részt, ma nehezebb őket lekötni.

Négy éve csatlakoztak a Nyírségi Óvodaszövetséghez. Mint Tóth Miklósné óvodavezetőtől hallottuk: igen sokat segít ez a szövetség nekik. Havonta szerveznek összejöveteleket, a vezetők megbeszélik a törvények értelmezését, esetleg elkészítik a költségvetést. Az előadásokat követő konzultációkon az óvodapedagógusok naprakészen megismerhetik a fenntartói rendelkezések hátterét, és a kollégák hozzáállását. Törekednek arra, hogy az idén folyósított 130 ezer forintos állami normatívából minden fontos dolgot ki tudjanak hozni, az önkormányzat ugyanennyivel pótolja ki.

Örömmel állapítja meg Tóthné, hogy minden jelentkező kisgyereket fel tudnak venni az óvodába Kállósemjénben. Korábban több intézményben szervezték a kicsik mindennapjait, a mai szerkezeti jelleg 1995-re alakult ki. Rég túljutottak a gyermekmegőrzői jellegen, hiszen már a kastélykerti óvodában is messzemenően figyelembe vették az oktatási szempontokat. Régen két, most egy közös udvaron 2 épületben található az óvoda, s hol van már az az idő, amikor alig találtak egy edényt, egy ágyat az óvodában.

Tóthék első generációs értelmiséginek számítanak, ugyanis minden testvér szakmát szerzett, a gyerekek pedig felsőfokú végzettséget.

Bár a gyerekek juthatnak itt több óraszámban testmozgáshoz, szeretnék egy picit a szülőket is nevelni lakáskultúrára, higiénére, az iskoláztatás fontosságára, a gyerekek pályára irányítására. A Nyírségi Óvodaszövetség számos elfoglaltsága mellett szabadidejében Tóth Miklósné kötni szeret: a karácsonyfa alá valószínűleg sok szép darab kerül ajándékba. A már függetlenedő gyerekeik mellett egyre több ideje jut a szülőknek az unokákra. Náluk a családban a kapcsolattartás napi találkozást feltételez.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 14. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)