Kállósemjén

Az ősi magyar nemzetségek nevét viselő 4100 lakosú település mindenki által ismert gyógyszerésze egy barna hajú, törékeny asszony, Pappné Vass Anikó, aki a közeli megyeszékhelyen született 1966. szeptember 22-én. Édesanyja, Szántai Vilma, nyugdíjas konyhavezető, édesapja, Vass András, építésztechnikus, aki még ma is házakat tervez. Egyetlen testvére, Erika, közgazdász. A megyeszékhelyen él. A gyógyszertárvezető asszony férje, Papp Andor, tősgyökeres kállósemjéni lakos, kertész-üzemmérnök. Ma a családi gazdaság mindenoldalú vezetője és egyben irányítója is. Mindkét leánygyermekük, Zsófia és Orsolya, általános iskolába járnak, igaz alig öt év korkülönbséggel.

Vass Anikó 1984-ben tette le érettségi vizsgáit a nagykállói Korányi Frigyes Gimnáziumban, ahol még ekkor nem voltak külön tagozatok és fakultációk sem. Egy évet dolgozott Anikó Nyíregyházán az Ernyey-féle patikában, ami sokat segített neki a felvételire való felkészülésben. A Szegeden töltött egyetemi évek gyorsan elrepültek, s az 1990-es év meghozta számára az áhított diplomát, amit egy házasságkötés megelőzött. A két fiatal kapcsolata gyerekkori és családi is volt egyben, így senkit sem lepett meg a döntésük.

Anikó államvizsgás gyakornokként a tudásáról és emberségéről ismert, Kocsis Imre keze alatt dolgozott. Májustól már a kállósemjéni patika vezetőjeként üdvözölhettük volna, ha akkor találkozunk vele. Az első gyermekével letöltött gyes után 1994 novemberéig, Orsolya nevű leánya születéséig megállás nélkül dolgozott a gyógyszertárban. Nem számolta sem a hétköznapokat, sem az ünnepeket. 1995 szeptemberében már újra a pult mögött találjuk őt, miközben erősen készült szakvizsgájára, amit sikeresen tett le 1996 májusában gyógyszerügyi szervezésből. Még abban az évben magángyógyszerész lett.

Az akkori törvényi előírásoknak megfelelően, az önkormányzat kialakított – a gyógyszerészeti ellátás céljára – a régi iskolaépületben egy elkülönített szárnyat, ahol zavartalanul kiszolgálhatta a betegeket. Az Anikó vezette intézmény a bérelt épületben csak közel két évig működött, mivel saját erőből, ő 1998-ban már újat épített. A szeptemberi nyitás óta mindenki megismerte és szívesen is keresi fel, akár vásárlás, akár csak tanácskérés ügyében a patikát.

Anikót dicséri az, hogy közel hét éven át, józan belátásától vezérelten, minden szombaton nyitva tartott. S, ahogy mondani szokás, „Ami előbb szívesség, az később kötelesség” elvétől vezéreltek alapján, amikor egészségi állapota miatt erről lemondani kényszerült, majdhogy kérdőre nem vonták: „ugyan hogy, hogy?” Szerencsére a gondokat megoldotta az idő, így ma már ezek a dolgok fel sem merülnek…

A gyógyszertárvezető asszony kérdéseinkre válaszolva szól arról, hogy pályája kezdetén, a szegényes kínálatból kellett választani neki és a betegeknek egyaránt, hisz az orvosok által felírt készítményeken kívül nem volt más. A választékot akkor a magisztrális készítmények jelentették csupán, ami csak látszólagos lehetőség volt.

Anikó elmondja, hogy, ma egyre gyakrabban kérik ki a véleményét azok, aki az orvoshoz mennének a bajukkal. Ez nem jelenti azt, hogy neki kell „rendelnie”, hanem csupán azt: a falusi ember jobban bízik abban, akit régebben ismer… Szívesen említi meg Anikó a patikájában található gyógynövényeket, illetve az azokból készített teakeverékeket, krémeket, olajokat stb. Mindezek mellett híve a homeopátiás készítmények minél szélesebb körű elterjesztésének, mert azok szerinte is minden területen eredményesen alkalmazhatók. A reklámokkal nincs semmi baja, csak azokkal az emberekkel, akik úgy kezdik a vásárlásukat, hogy „Amit tegnap láttam a tv-ben, azt, tessék adni…”

A gyógyszertárvezető asszony naponta szembesül olyan gondokkal is, hogy nagyon sok embernek nincs miből kifizetnie a szükséges gyógyszerét, így neki kell meghiteleznie azt… A patika forgalmán érezhető, mikor volt a segélyosztás az önkormányzatnál, s mikor hozta meg a postás a nyugdíjat.

Elgondolkodtatónak tartja azt is, hogy egyre több a fiatal felnőttek száma ezek között a betegek között. Kérdésünkre itt szól arról, hogy kimutatható lenne az egykori fémipari ktsz működése eredményeként beszennyeződött talaj helyben maradása, és a sorozatos, az 50–60 éves korosztályt érintő daganatos halálesetek egyre emelkedő száma között…

Anikó terveiben szerepel a kisebb felújítás tavaszi lebonyolítása, és Zsófia pályára irányítása. Külön szól a faluban praktizáló orvosok és a közte lévő kölcsönös jó kapcsolatról, ami mindenképpen barátinak és emberinek mondható. Elmondja, hogy férje és mindkettőjük szülei közvetlen segítsége nélkül nem tudta volna végig vinni azt, amit eddig megtett. Ezért is köszönettel és hálával gondol rájuk. Büszkén említi meg azt, hogy ötödik éve lelkes tagja, mozgatója a szülői munkaközösségnek, s nem tud kimaradni a hagyományossá lett februári jótékonysági bálok fellépői közül sem…

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 17. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)