Tiszabecs

Nem nehéz egy fenékkel két lovat megülni? − ezt kérdeztem Balogh Sándor tiszabecsi polgármestertől, aki egyben a helyi új típusú mezőgazdasági szövetkezet elnöke is. Válaszának lényege: nehéz, de nem lehetetlen, nehéz, de megtisztelő másokért fáradozni. Pláne akkor, ha van eredmény, meg sikerélmény. Nos, hazánk és megyénk legkeletibb nagyközségében a gondok ellenére vannak eredmények, ahogy mondani szokták, csurran-cseppen egy kis segítség. Néha-néha a sikerélményért sem kell menni a szomszédba.

A másik teher − a szövetkezeti − különben sem súlyos, elviselhető. A szövetkezetnek ugyanis nincs földje. Nosza! A szövetkezet olyan föld nélkül, mint a katona fegyver nélkül − mondtam az elnöknek. Mire ő: nem egészen, mert gépeinkkel mindenféle szolgáltatásokat végzünk az ilyen-olyan tulajdonban lévő földeken, és hamarosan nekünk is lesz bérelt földünk.

Ez a község a csodaszép környezetével, az országhatár közelségével különlegesnek számít. Balogh Sándor az Úr 1949. esztendejében ebben a községben született. Tősgyökeres. Mindenkit ismer, mindenki ismeri. Ifjú korában Békésen végzett, mezőgazdasági szakérettségije van. Gyakorolta is szakmáját a helyi tsz-ben. Háztáji ágazatvezetőnek is kinevezték, ekkor került kapcsolatba igazán a helyi lakossággal.

E kapcsolatnak is köszönhetően ’85-ben megválasztották tanácselnöknek. Nem kevesebb, mint öt társközség tartozott ide igazgatásilag. A szatmári térség egy jókora részének gondját viselte a vállán. (Igaz, néha-néha az öröme is nagyobb lehetett.) A politikai változások sodrában, 1990-ben nem rá esett a választás. Egy orvos kapta a szavazatok többségét, akit azonban egy év múlva máshová szólított a jó sorsa. Az orvos távozása után megtartott választáson négy jelölt indult, ám ekkor a legtöbb szavazatot Balogh Sándor kapta.

Úgy látszik, nem hiába. Tanácselnökként és polgármesterként igazi, szemmel látható, kézzel fogható sikereket könyvelhet el. Új iskola épült a településen. Mellé egy napközi otthon 300 adagos konyhája. A belső utakat portalanították. Csapból folyik a jó víz, közművesítettek. A kereskedelmi hálózat szinte ugrásszerűen fejlődött, igen széles a bolthálózat és a vendéglátó hálózat.

Igaz, ez a határforgalomnak is köszönhető. (Ez persze mit sem csökkenti a polgármester érdemeit.) A telefon- és gázhálózat kiépítése hamarosan elkezdődhet. Igaz, a saját erő előteremtése sok családban nehéz lesz. Kevés polgármesteri hivatal dicsekedhet drága és sokat tudó MTZ traktorral.

Nos, Tiszabecsen van egy ilyen traktor. Mert a Népjóléti Minisztérium kísérleti jelleggel Tiszabecsen elindította az úgynevezett szociális és földprogramot.

E program ismertetése külön kis bekezdést érdemel. Becsen 1102 lelket számolnak. A cigányok létszáma 210, de négyszázan viselik a „hátrányos helyzetű” megjelöléssel járó nehézségeket.

Ők semmilyen címen nem kaptak földet, sem kárpótlási jegyet. Rajtuk segít − a polgármesteri hivatalon keresztül − a minisztérium. Alapgépesítésre 1,7 millió forintot kapott a hivatal a minisztériumtól, ebből vették a traktort a kisegítő gépekkel. A rászorulóknak ez a gép végez szolgáltatásokat. Sertéstartáshoz 20 ezer, szarvasmarha-tartáshoz 30 ezer forint támogatást kaptak a szegény családok a program keretében.

A minisztériumnak az öneltartás, a munkára nevelés a célja ezzel a programmal. A polgármester szerint közép-, illetve hosszú távon igen hasznos lehet ez a program. Azért is − indokolja −, mert megnőtt a turizmus a községben, és a termelők a fogyasztásukon felüli, fölösleges termékeiket el tudják adni.

Nemrég megnyitották a pompás Tisza éttermet, 25 helyi család egy alapítványból 100-100 ezer forintot kapott a falusi turizmus beindításához. A huszonöt ház bejáratához kitehették a Zimmer frei feliratú táblát. Jöttek is azóta német turisták, igaz, jöhetnének nagyobb létszámmal is. S jöhetnek a hazaiak is, megéri. Itt még olyan tiszta a Tisza, mint az ősidőkben. A Batár patak, amely a magyar- ukrán határt jelenti, szintén kedvez azoknak, akik a romantikát szeretik és a természetet. Jó tudni: a híres dióligetben három vállalkozó kempingtábor építését kezdte el a közelmúltban.

Még csak egy adalék a község életéből. Megszűnt a község határában a határőrség lőtere, az állattartók legnagyobb örömére községi legelő lett belőle. Cserébe a polgármesteri hivatal traktora annyi szénát kaszál és szállít a határőrs két lovának, amennyi kell. Úgy él ez a község, ahogy tud.

A becsi polgármester magánéletéről dióhéjban: feleségével és fiával él békességben. Tíz hektár saját földjük van, saját zetort is vásároltak, de így is temérdek munkájuk akad. A polgármester néha napkeltétől napnyugtáig dolgozik − nagyobbrészt a közösség javára.

(Szatmári Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1994.)