Nyíregyháza

Sokféle térképet rajzolhatunk. Például a japánok híres cseresznyevirág-térképei a cseresznyevirágzást követik nyomon. Nálunk is alkalmazzák az öröm- és bánattérképet, de létezik a tudásról és még ezernyi másról. A nagyobb cégek is előszeretettel rajzolják meg birodalmuk határát. E példát, ha követné, a nyíregyházi Tempó-Loki Kft. is jókora területet kanyaríthatna körül, hiszen működésük ugyancsak túlér az ország határain.

– Az ország 18 városában vagyunk jelen márkaszervizünkkel, kirendeltségünk, illetve képviseletünk van Salgótarjánban, Felső-Gödön és Bakonyszombathelyen. Nemzetközi kapcsolattal rendelkezünk Örös, Székelyudvarhely és Szabadka területén. Működési területünk a Kárpát-medence, mintegy 2500 szerződött ügyféllel, az energia-feldolgozó, vegyipari és gyógyszeripari üzemektől kezdve az egyszemélyes kisboltig terjed a skála – mondta Wermeser Károly, a Tempó-Loki Kft. tulajdonosa.

A tűzoltó készülékek javításával és forgalmazásával foglalkozó céget 1989-ben vásárolta ki a Tempó Szövetkezettől, amely 1996-tól működik kft.-ként. A tízfős létszám, a cég izmosodásával, mára 23 főre gyarapodott. Tevékenységük a tűzvédelem teljes vertikumát felöleli, a hagyományos profil mellett a tűzjelző és -oltó rendszerek kiépítését és karbantartását végzik. Az időközben megalakult MA-WE Bt. keretében, pedig érintés- és villámvédelemmel, szabványossági felülvizsgálattal foglalkoznak.

– Amire külön büszke vagyok: egyetlen régi kollégám sem jutott a munkanélküliség sanyarú helyzetébe. Ma is egy nagycsaládot alkotunk! – sorjázta a cégvezető.

Wermeser Károly a megye egyik legparányibb településén, a beregi Hetén született 1950. szeptember 10-én. Mint mondta, igen szegény családba, annak harmadik gyermekeként. Az öt gyerek ma már népes családot: kilenc unokát és hét dédunokát jelent a ma is jó egészségnek örvendő szülőknek. Édesapja 84, édesanyja 82 éves, s Nyíregyházán a Táncsics utcán laknak, immár több mint fél évszázada.

– Készülünk a gyémántlakodalomra! Varázsa van annak, amikor a családi ünnepségeken 35-en körbeüljük az asztalokat – mondta Wermeser Károly, az efféle családi ünnepségek fő szervezője.

 – De visszatérve a szüleinkre, a háború után édesapám a Hangya Szövetkezet hivatásos sóbeszerzőjeként kereste a kenyeret, ami a valóságban azt jelentette, hogy Máramarosból a zöldhatáron át éjszakánként szállította a sót. Később, a szakmáját gyakorolva, hentes és mészárosként dolgozott. Nyíregyházára 1952-ben költözött a család. A négy testvérem: Zoltán kutató vegyész, Margit már nyugdíjas, István öcsém üvegműves, majd Havaria-raktáros, Marika húgom középiskolai tanár, de a néptánc és a kórusmuzsika elkötelezett oktatója is.

– A nyíregyházi Evangélikus Általános Iskolába jártam, majd a Zrínyi Ilona Gimnázium orosz–német nyelvi tagozatára. Mindkét helyen kiváló tanárokra és diáktársakra leltem. Az idén lesz a 35. éves érettségi találkozónk. Az érettségi után a nyíregyházi erőműhöz kerültem, ahol végigjártam a szamárlétrát a pakuralefejtő munkástól a turbinagépészig. Közben számos járulékos szakmában tettem jártasságra és képesítésre szert, mint például víz-, gáz-, központifűtés-szerelő, ív-, láng-, minősített hegesztő. Közben bevonultam katonának Szolnokra, ahol mint mélységi felderítő, diverziós kiképzést kaptunk. Nem sokon múlott, hogy megúsztuk az akkor zajló vietnami háborúba való bevetést. Sokan nem bírták ezt a kemény próbát, 53-an követtek el öngyilkossági kísérletet.

A mai napig pontosan tudom ejtőernyős ugrásaim számát, amely 73 volt. A katonaság summázata: kétszer lefokoztak, de így is szakaszvezetőként szereltem le.

– Hazatérve 1972-ben, a Kemévhez kerültem fűtőnek, majd csoportvezető, végül telepi gépész lettem. A Tempó Szövetkezethez 1980-ban mentem, a Jég utcai telephelyen akkor indult a saját energiatermelésen alapuló beüzemelés. Telente 300 órát dolgoztunk, a nyár viszont hosszú szabadsággal kárpótolt, amelyet családommal a hegyekben és a víz partján töltöttem. Azóta is szeretek természetközelben lenni, indulása óta szervezem a Nemzetközi Tisza túrát és a különböző vízi és hegyi túrákat. E szenvedélyt sikerült átplántálni mindkét gyermekemre, Anitára és Gáborra, de már az unokáim, Zsanett, Lívia és Bálint is megfertőződtek.

– A feleségemet, Kovács Ilonát 23 évi boldog házasság után vesztettem el 1996-ban. Az ő emlékére rendezem meg évente június utolsó hétvégéjén az immár nemzetközi Tempó-Loki Viadalt, amely a maga nemében, egyedüli Európában. Alapító és elnökségi tagja vagyok a TSZVSZ-nek, és a megyei tűzoltószövetségnek. Ha tehetem, felkerekedem Erdélybe, ahol a lobogó pásztortűz mellett hallgatom Tamási Áron és Benedek Elek gyönyörűséges történeteit.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 18. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)