Nyíregyháza

Amikor először találkozik az ember Váradi Istvánnal, rögtön az az első benyomása, hogy nehezen lehetne kihozni a sodrából. Nyugalmat, megfontoltságot áraszt magából.

Ez nemcsak azért lehet így, mert − ahogy mondani szokták − szép szál ember, hanem azért is, mert nagyon fiatalon megtanulta, hogy türelemmel sokkal többet elér, mint izgága hadakozással.

Benne lehet ebben a magatartásban a dombrádi parasztcsaládban kapott neveltetés, a munkának a korai megtapasztalása. A szülők arra törekedtek, hogy a gyerekek többek legyenek, mint amit ők elértek.

A legidősebb testvérnek a példaadás jutott. A jó képességű tanuló a kisvárdai Bessenyei Gimnáziumba került. Hamar elrepült a négy esztendő, s megint dönteni kellett: merre tovább. A sok-sok variáció közül a kereskedelmi főiskola maradt.

Talán az ismeretlenség vonzotta Budapestre, a felfedezés vágya és kíváncsisága. Talán a kihívás, a megmérkőzés szándéka.

A sikeres felvételi után albérletet keresett Kispesten, mert ott volt a legolcsóbb. Naponta egy jó órát villamosozott, mert az nem került annyiba, mint a busz.

Alig volt az albérleti szobájában, az öregasszonnyal nem nagyon volt miről beszélgetni, meg aztán mindvégig nagyon komolyan vette a tanulást. Ha már ott van, nem lazíthat, meg kell tanulnia mindent, amit csak lehet.

A csendes fiatalembert először a falusi diáktársak fogadták be, de aztán végleg megtalálta a helyét. A tanulás mellett sok mindent csinált: újságot árult, statisztált a tévében és a filmgyárban.

Szabad idejében felfedezte Budapestet, a haverokkal testépítő edzésekre jártak, s a dombrádi legény, akinek a tekintete gyakran elidőzött a Tiszán, végre megtanult úszni!

A tanulmányok idejére esett az új gazdasági mechanizmus bevezetése. A hatvanas évek vége sok mindent megváltoztatott.

Most csak mosolyog rajta, de ott hallott először marketingről. Igaz, szocialista marketing volt ez, nem a piaci verseny, hanem az elosztás viszonyai között.

Pest nem vonzotta, végzés után hazatért, és ellenőr, majd üzemgazdász lett az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatnál. 1973-ban a megyei tanács kereskedelmi osztályára került.

Egy idő után a főelőadóból osztályvezető-helyettes lett. Sok haszonnal járt ez a munkakör, hiszen megismerte a megyét és rengeteg szakmai tapasztalatot szerzett.

Egy pályázat sikeres megnyerése az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat igazgatói székébe juttatta. Alig maradt ideje arra, hogy megismerje a vállalatot, amikor megkezdődött a privatizáció. A vállalat részvénytársasággá alakult, majd magáncég lett belőle. Ez a Renomé Rt.

Az eltelt évek alatt Váradi István arra törekedett, hogy a cég stabilan működjön. Mára a Renomé Rt. a megye egyik legjelentősebb kereskedelmi cége. Több mint másfél milliárd az árbevétele, több mint húsz szaküzlet és áruház tartozik hozzá.

A verseny meglehetősen nagy, most végre hasznosíthatja, amit a marketingről tud. A legfontosabbnak azt tartja, hogy a cég mindig tisztességes eszközökkel maradjon versenyben. A mai gazdaság gyakran kínálja a negatív tapasztalatokat. A versenyhez az is hozzátartozik, hogy nem lehet megállni az ismeretszerzésben.

Elvégzett egy adótanácsadói kurzust, most külkereskedelmi szakközgazdász végzettséget akar szerezni. Bár több nyelven nem lehetne eladni őt, azonban egy nyelvből legalább középfokig akar eljutni. Ez pedig az orosz. Elsősorban azért, mert meggyőződése szerint előbb-utóbb tágra nyílnak azok a kapuk is, és akkor nagy szükség lehet a nyelvismeretre.

A cég helyzete mostanra stabilizálódott. Éppen ezért a fejlődésre, a fejlesztésre is gondolhat. Cipőboltot nyitottak a sétálóutcában, s ezért alakítják át igazi áruházzá a Nyírfát. A város egyetlen McDonald’s étterme is itt kapott helyet, s minden bizonnyal az áruház forgalma is megnő majd.

Váradi István a lassú építkezők fajtájából való. Sohasem vállalt olyan kockázatot, amely a bukást is jelenthette volna. Bízik a jövőben, tehát optimista ember. Főleg azért, mert szereti, amit csinál. Talán ezért nincsenek különleges hobbijai, mert örömet szerez számára minden apró siker.

Konszolidált, jó anyagi körülmények között él. A felesége a Sipkay Barna Szakközépiskolában igazgatóhelyettes, a lánya a kereskedelmi főiskolán elsős, a fia pedig a Sipkayba készül kilencvenöt szeptemberétől. Az első generációs értelmiségiből könnyen lehet, hogy egy kereskedődinasztia megalapítója lesz.

Talán ez is átsuhan rajta, amikor kora reggelenként lassú tempóban ússza a hosszakat az uszodában. Mindenesetre valami nagy-nagy könnyűség keríti hatalmába, ami nélkül sokkal nehezebb lenne megoldani a napi feladatokat.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)