Nyíregyháza

A kéményseprők népszerű, szerencsehozó emberek, még ma is sokan a gombjaik után nyúlnak, ha az utcán szembetalálkoznak velük. Feketeruhás alakjukhoz hozzátartozik a vállra akasztott, körbehajtott hatméteres tolókefe, a kaparóvas, a kéménykulcs, a hordtáska, a speciális, vakító fehérségű szájkendő és miegyéb. Ám ebben a szakmában is fordult az idő kereke! Meglehet, a gázkémények, a gázfűtés elterjedésével manapság a kéményseprők már kevésbé kormozzák be ruhájukat, a felelősségük méginkább megnőtt, mint annak előtte. Megnőtt, hiszen a gáz veszélyes üzem, az országos híradásokból gyakorta hallani családi tragédiákról, amely a dugulások és a szakszerűtlen bekötések miatt következnek be. A kéményseprők eszköztára éppen ezért bővült a modern kor igénye szerint a gázvisszaáramlás-jelző készülékkel.

– A koromhoz képest jól nézek ki! – mondhatná, mintegy magamagával élcelődve Valkó László, a Nyíregyházi Kéményseprőipari Kft. ügyvezető igazgatója, aki jó humorral megáldott emberként megengedheti magának az efféle élcelődést, öniróniát. A cégvezető ugyanis kéményseprőmester, mi több, kőművesmester is. Az már csak hab a tortán, hogy mindemellett mélyépítő mérnöki és közgazdászi diplomával is rendelkezik. Az IPOSZ a közelmúltban, egészen pontosan 2003. április 11-én „Aranykoszorús Mester” kitüntetéssel ismerte el Valkó László eddigi tevékenységét, így a kétszeres mester immáron háromszoros mesterré vált. A költészet napján a további négy kitüntetett társaságában valóban lírainak érezhette az ünnepélyes ceremóniát, merthogy a lelkük mélyén kellően meghatódtak az elismeréstől.

A negyvenhetedik életévében járó cégvezető Nyírtelek–Bedőbokorban született, a nyíregyházi ÉVISZ-be járt középiskolába, majd a KEMÉV ösztöndíjasaként a pécsi Pollach Mihály Műszaki Főiskolán folytatta tanulmányait. Nyíregyházi diákként ők húzták fel a Kelet Áruház Product felőli falát a jó öreg B-30-as téglákból. Az áruház épülete kiállta az idők próbáját, vagyis jó munkát végeztek az ÉVISZ egykori tanulói. Főiskolás éveiből emlékezetes képként él benne az akkoriban omladozó pécsi pincerendszer megmentése.

A diploma után a KEMÉV-hez került. Az akkortájt igen jó nevű építési vállalatnál dolgozott például a mátészalkai Túró Rudi-üzem, a debreceni Domus Áruház építésénél. Budapesten is több komoly munkánál tevékenykedett, ám egy idő után fárasztóvá vált a „tíz nap munka – négy nap pihenő” munkarend, és Mudri János hívó szavára szívesen jött haza, a megyei tanács építési osztályára. Ott módja volt a mestervizsgára jelentkezetteket oktatni, ám erős késztetést érzett arra, hogy maga is kőművesmester lehessen. De a tanultaknak az otthonuk építésénél is hasznát vette, merthogy a négylakásos sorházat három keméves mérnök barátjával együtt emelték munkaidő után, mondhatni: szinte csak a saját kezükre hagyatkozva. – A szakmát igazán ekkor sajátítottam el – állítja így, több évtized távlatából Valkó László.

A megyei tanácsról a Kommunális Szolgáltató Vállalat igazgatói székébe került, ám a vállalat az új struktúra miatt, mint egykor az ország, három részre szakadt. A Valkó László által vezetett cég, a Kéményseprőipari Kft. Nyíregyháza és Tiszalök vonzáskörzetében végzi szolgáltatását. A cégvezető közte volt a között a tíz ember között, akik az új követelmények szerint az országban elsőként tettek Győrött kéményseprőmester-vizsgát 1994-ben. 1948-tól a „kormos szakmában” egyáltalán nem volt mestervizsga. Sokak számára érdekes lehet az a megkötés, hogy minden 25 ezer lakosra kell egy kéményseprőmester. Nyíregyházán így kettő, a megyében további tíz mester szükségeltetik. Összesen mintegy 86 ezer kémény tartozik cégünkhöz.

– Mint mester, én is abban vagyok érdekelt, hogy a kollégáim is mesterek legyenek. A megyében elsőként szereztem meg a mesteri címet kéményseprésből, velem együtt a kft.-nél összesen hét mester dolgozik. A minőség fontos a cég életében is, ezt támasztja alá, hogy a Kéményseprőipari Kft. a közelmúltban megszerezte az ISO 9001–2001 minősítést. – Mindig úgy tartottam, hogy az iskolában tanulni kell, mert az mindig fontos lehet, elvégeztem hát a debreceni egyetem közgazdasági szakát is. Mindkét diplomám kitűnő minősítésű – mondta Valkó László.

– Két fiam van, az idősebbik Tatabányán a Modern Üzleti Tudományok Főiskolájára jár, közgazdász lesz, míg a kisebbik az ÉVISZ ötödéves tanulója. Időközben a családi életemben változás történt, egy másik családban élek, ahol a társam ugyancsak mester, mégpedig a fodrász szakmában. A nagyobbik lány ugyancsak az ÉVISZ-ben tanul, míg a kisebbik még általános iskolás. Sok barátunk van: például Tállyán Takács Károly neves újfehértói kályhásmesterrel tartunk fenn egy valódi parasztházat, ahol a pincében jófajta borra is találni. Itt szoktam vendégül látni a szegedi és a tatai barátomat, családostól, akikhez mi is rendszeresen eljárunk. Tagja vagyok az IPOSZ megyei elnökségének, ahol megtanultam a nemes jelszót: „Isten éltesse a tisztes ipart!”

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 15. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)