Nyíregyháza, Mandabokor  

Ha elhagyod Nyíregyházát, és Kálmánháza felé tartasz, az egykor olyan híres Ságvári tsz központja után balra fordulsz és mindjárt Mandabokorba érsz. Faluképet mutat ez a település. Egyenesen végig mész rajta, majd jobbra, az Alsóbaduri úton szembe tűnik egy korszerű szárító üzem toronymagas vasszerkezete. A telep bejáratánál a cégtáblán ez olvasható: Szuro-Trade Kft. Látványos telepre érkeztél, modern gépek és gépkocsik sorakoznak egymás mellett. A kövesút a bejárat közelében véget ér. (Majd építik tovább.) A földút a jellegzetes nyíri akácok sorfala közt vezet tovább, egészen Rozsrétszőlőig.

A magtárban a szemes kukorica 3–4 méter magasságig tornyosul. A beton placcon álló speciális gépjárművek szállítottak már innen kukoricát a csepeli kikötőbe és a záhonyi, pontosabban az eperjeskei szárazföldi kikötőbe is. Az előbbi helyen hajóra, az utóbbin széles nyomtávolságú vagonokba rakták a tanyabokrokban és a nyírségi falvakban termelt kukoricát.

Most hallom a friss hírt, hogy éppen látogatásom napján érkezik egy újabb speciális tehergépkocsi, amelyet a Széchenyi-terv pályázatán nyert pénz felhasználásával vásárolt a kft. Ez a gépkocsi is alkalmas lesz ömlesztett termények szállítására. A magtár bejáratánál viszont zsákos kukoricát raknak egy terepjáró utánfutójára. A zsákokban vetőmag van. A gazda, pontosabban a vásárló viszi haza, mert ébred a határ. Lassan már vetni kell. Vetésre és bő termésre gondolva eladó, vevő és tollforgató együtt örül a tavaszi zsongásnak.

Az emeletes iroda a telep szélén húzódik. Itt kínál hellyel és kávéval egy magas, szimpatikus fiatalember: Szurovcsák András. Ő a kft. ügyvezető igazgatója. Jól menő, sokaknak hasznos családi vállalkozást igazgat.

Örömmel hallom, hogy a korlátolt felelősségű társaság integrátor a tanyavilágban, valamint az ibrányi és a besztereci határban. S nem(csak) kukoricáznak, a napraforgó és a repce termesztésének is integrátora a kft. Szinte mellesleg említi az ügyvezető, hogy szállítottak már búzát is Romániába.

Az integrátori szerepkör pedig azt jelenti, hogy vetőmagot, növényvédő szert, gépi szolgáltatást és ha kell, szaktanácsot adnak a termelőknek. Szurovcsák András hangsúlyozza, hogy főleg a kistermelők igénylik ezeket a szolgáltatásokat. Itt, a tanyavilágban ők vannak többségben, mert a rendszerváltás után sokan visszakaptak néhány hektár földet, kis parcellák, régi szóhasználattal élve nadrágszíj parcellák alakultak ki. Ha az udvaron szabadjára engedjük tekintetünket, körös körül láthatjuk a kis parcellák határvonalait, tarkaságát.

A kft. tulajdonosainak viszont 250 hektár saját szántóföldjük van. Ugyancsak 250 hektárnyi területet bérelnek. Az ügyvezető sorolja, hogy a rendszerváltás után ő is, meg a felesége is szülői pontosabban nagyszülői ágon jutottak hozzá az említett területhez. Tíz évvel ezelőtt mezőgazdasági vállalkozásba fogtak a szülőkkel közösen. Pályázati pénzeket is nyertek, ezek felhasználásával gépesítettek, létrehoztak egy kis gépjavító műhelyt is. A szárító üzem mindössze három éve épült, megfelel az uniós elvárásoknak is. A kombájnok is korszerűek. Így lehetséges a farmerszerű gazdálkodás. S nemcsak a technikai háttér jó a kft.-ben, a személyi feltételek is jók. Mezőgazdasági főiskolát végzett és pénzügyi képesítéssel rendelkező dolgozója is van a társaságnak.

A magyar mezőgazdaság a jelenleginél is nagyobb támogatásra szorul – állapítja meg az ügyvezető. A csatlakozásnál az uniós elvárásoknak csak akkor tudnak eleget tenni, ha kellő támogatást kapnak. Ami a rövid távú terveket illeti, a kft. újabb műszaki fejlesztésre gondol és szeretnék bevezetni a mesterséges öntözést. Vásárolnak majd egy öntözőfürtöt, mély fúrású kutakra csatlakoztatva. A fiatalember megjegyzi, hogy Ibrány és Beszterec környékén csatornából is lehet öntözni.

A derék fiatalember részönkormányzati tag, vagyis a Nyíregyháza környéki tanyavilág részönkormányzatának tagja. Részt vesz a megyei jogú város közéleti munkájában. Mandabokor, Lóczibokor, Bálintbokor és Alsóbadur lakóinak érdekeit képviseli a városi testületben. Évente kétszer tartanak lakossági fórumot. Jó hírként hallom, hogy az ellátatlan kis területeken idén folytatják az ivóvízhálózat kiépítését. A fiatalember a fasor felé mutat és közli, hogy már megkezdték a nem kívánatos fák kivágását, a tereprendezést, hamarosan elkezdik a kövesút kiépítését Rozsrétszőlőig. Ez az út majd egészen az amerikai gyárig vezet…

Szurovcsák András gépésztechnikus. Beszélgetésünk végén egy kis terepjáró érkezik, csinos fiatalasszony száll ki belőle. „Ő a feleségem. Szintén a vállalkozásban dolgozik” – mondja, majd hozzáteszi, hogy mindketten a motoros sportnak, kirándulásoknak hódolnak. Derűsen közli, hogy az egyszem fiúk éppen ma kilenc éves. Szeretnék, ha a fiú idegen nyelvet tanulna, és európai ember válna belőle. Én kívánom, hogy legyen európai, de úgy szeresse és művelje a földet, mint a tirpák és a magyar felmenői, a szülei, a nagyszülei és a dédszülei.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 13. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)