Nyíregyháza

Rausz Tibor fiatal ember. Korát és életútját tekintve is. 1957-ben született Nyíregyházán. Édesanyja gyors- és gépíróként dolgozott, majd a megyeszékhelyen, a Háziipari Szövetkezetben keresett magának állást. Itt végigjárta a ranglétrát, végül a kötőüzem vezetője lett. Édesapja fiatal katonatisztként részt vett az ötvenhatos eseményekben, ezért aztán megjárta a börtönt is. Szabadulása után nem volt könnyű elhelyezkednie: dolgozott Nagykállóban, Baktalórántházán, Kisvárdán. Tibornak egy testvére van, aki négy évvel fiatalabb nála. Az öccs Debrecenben végzett az Ybl Miklós főiskolán. Hivatalosan építész lett volna, de nem ment el a szakmájába. Először az Állami Biztosítónál, majd a Hungáriánál dolgozott. 1993-ban a két testvér közösen létrehozott egy műanyagfeldolgozó ipari céget, jelenleg annak ügyvezető igazgatója.

Tibor a 6. Számú Általános Iskolába járt, majd a Kossuth-szakközépiskolában gépgyártás-technológia szakon végzett, szerzett érettségi bizonyítványt. Rövid idő alatt több munkahelye is volt, de egyedül a Mezőgépnél dolgozott a szakmájában. Vonzotta a technológusi munka, egyúttal arra is lehetősége volt, hogy megismerkedjen a megyével. Innen az Elekterfémhez került. Itt is gépgyártó-technológusként dolgozott, fontos és érdekes feladatokat kapott, pedig mindössze 25 éves volt.

Mi vonzotta a kisdiákot a gépekhez? Az édesapjának volt egy motorkerékpárja, ha kellett maga javítgatta. Ilyenkor mellette állt a kisfiú is, nézte, mit kell csinálni. Valószínű, hogy láthatták a szülők, mennyire érdeklődik a gépek iránt, ezért helyette is eldöntötték a továbbtanulás irányát.

Az Elekterfémnek Kállósemjénben két üzeme is volt: a galvánüzem és a présüzem. Tibor az utóbbiban nagy sikereket ért el, felhozta a céget, ezért aztán nem véletlen, hogy mivel a galvánüzemmel sok gond volt, rábízták annak rendbetételét. Tmk-vezetőként egy év alatt sikerült eredményt elérnie. Sikeres ember volt, ezért kérték, menjen be a cég irodájába gyártás-előkészítőnek. Tibornak nem ízlett az irodai munka, nem tudta volna elképzelni, hogy ne legyen közvetlen kapcsolata a termeléssel. Szerette a gyors döntéseket, a kreativitást igénylő helyzeteket.

Egy kicsit a szerencse is közbeszólt, így aztán megoldódott ez a dilemma is. Az Elekterfém Baktán épített egy galvánüzemet, Rausz Tibor odakerült a tmk vezetőjének. Voltaképpen ez volt az utolsó „állami” munkahelye.

1975-ben ismerkedett meg leendő feleségével. Sokáig jártak együtt, nagy volt a szerelem, de a kislány Debrecenben tanult, így a távolság miatt a kapcsolat egy időre abbamaradt. A nagy érzéseket azonban nem lehet elfelejteni, így történt ez most is, mert újra összekerültek, s most már nem is engedték el egymást. 1978-ban összeházasodtak. A következő évben megszületett Attila, aki ebben az évben érettségizik a nagykállói Budai-szakközépiskolában, majd két év múlva Gábor, aki jelenleg Nyíregyházán, a Sipkay Barna Kereskedelmi Szakközépiskolában másodéves. Attila inkább a pénzügyek iránt vonzódik, Gáborból valószínűleg jó kereskedő válik.

A feleség zöldségesboltot vezetett az Északi körúton, de állandóan zaklatták, mindenért belekötöttek, megbüntették. Így aztán úgy döntöttek, hogy mindketten önállósítják magukat, és belekezdenek valamilyen vállalkozásba. Műanyag zacskókat, reklámszatyrokat kezdtek el gyártani. Tibor édesanyja óvta őket a magánvállalkozástól, de minden nehézség ellenére megérte, nem bánja most sem.

A bevételt visszaforgatták, újabb termékeket dobtak a piacra. Szép lassan fejlődtek. Mindennél fontosabbnak tartották, s tartják ma is, hogy a vevők, a beszállítók meg legyenek elégedve. Legyen a cég megbízható a minőséget, a fizetési fegyelmet tekintve egyaránt. Aki tartósan a piacon akar maradni, az nem tehet másként.

Amikor arról faggatom Tibort, hogy sikeresnek tartja-e magát, nem sokat töpreng, gyorsan igent mond. A sikerességhez jó és gyors döntések meg egy kis szerencse is kell. Azt tapasztalja, hogy a jó döntések mellé a szerencse is odaszegődik. Az igaz, hogy az üzletből nem lehet kiszállni, úgyszólván huszonnégy órás elfoglaltságot jelent. Az évek során sikerült jó munkatársi gárdát összeverbuválni, családias a hangulat a cégnél, mindenki tudja, hogy személyes érdeke is fűződik ahhoz, hogy sikeresek legyenek.

Az életvitelre nagyon keveset költenek, a legfontosabb az üzlet. Ebben sokat segít a felesége, akivel közismerten jó házasságban élnek, sokat számít a harmonikus családi légkör, mert anélkül nehéz lenni elképzelni az egészet.

Olykor jut idő egy kis kikapcsolódásra is. Igaz, ilyenkor előre kell dolgozni, mert a vállalkozás mások vállalkozásának is láncszeme, ezért a többieket nem lehet kellemetlen helyzetbe hozni. Ez rendkívül fontos szempont, mert e nélkül nem lehetne sikerről beszélni. Ezerkilencszázkilencvenhat októberében Miamiban töltöttek néhány napot. Szeretik a meleget, a tengert, az önfeledtséget. Lehet, hogy a ragyogó napsütésben a jövő is szebb fényben ragyogott.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1997.)