Nyíregyháza

Üdülőnegyednek érzi, aki ez utcába betéved. A házak egyformának tűnnek, de csak ránézésre, mert piciny változásokkal, de eltérnek egymástól. Így egyéniséget hordoznak magukban a pincétől a padlásig. Kiss Lajos néprajzkutatóról elnevezett utcában lakik az igazgató.

Nagyapja anyai ága juhászdinasztia volt Kárpátalján. A tizenhárom gyerek közül a fiukból mind juhász lett, a lányok többsége pedig juhászfeleség. Ez alól édesanyja Kondráth Anna kivétel. Kell-e indokolni a szakmaszeretetet?

Apai ágon dr. Radóczi János mezőgazdasági mérnökként ment nyugdíjba. Az ő családfája talán Árpádig visszamenőleg szintén a mezőgazdaságból élt. A pályához hű maradt ifj. Radóczi János is 1951-ben született Mándokon. Egy leánytestvére, Erzsébet, jelenleg a nyíregyházi Munkaügyi Központban dolgozik.

Hogyan is alakult mozgalmas élete? Édesapját Kisvárdáról a nagykállói járási pártbizottságra helyezték, ahol titkár is volt. A család és így a gyerekkori élmények inkább Nagykállóhoz kötődnek. Elemi és középiskoláit is itt végezte.

A tanulás mellett dolgos napokat élt meg, mert a ház körüli és a veteményes kertben fizikai munkát is el kellett végezni. Pl.: nevetség tárgya volt a szomszédoknál, hogy a kis Radóczinak a legelőről szalmamentes szikkadt trágyát kellett hozni a földieper tövek alá − mert apja ezt így követelte meg −, hogy a pajor kisebb kárt tegyen. Sikeres érettségi után felvételt nyert a Debreceni Agrártudományi Egyetemre, ahol 1975-ben diplomázott.

Hetvennégyben nősült, és csoporttársát, Nagy Katalint vette feleségül. Fiatal házasként kerültek egy év múlva a Nyírmadai Állami Gazdaság laposhadi üzemegységébe. Egy év különbséggel János és Gábor ott születtek.

Hétszáz darab húshasznosítású Hereford fajtájú szarvasmarha, négyezer-ötszáz anyajuh tenyésztése irányítójának lenni a szépsége mellett tekintély is volt.

Napfeljöttekor Pálffi Sándor főnökével a juhász brigádvezető jelenlétében nyitották ki a juhászok az akol ajtaját, falkánként mindet, mindig juhásza kíséretében lemustrálták, ahogy elvonultak előttük.

Volt időszak, mikor a juhok lába büdössántaságba esett, de ez a juhász szégyene volt.

Sok gyepgazdálkodási és betakarítási bemutatót szervezett e tájon. Pont egy ilyen szakmai tanácskozás alkalmával Leitner Istvánnak, a Nyíregyházi Ságvári Tsz elnökének megtetszett a gazdászos viselkedése, és így lett munkatársa, mint főagronómus.

Hogy vált el Laposhadtól? Nagyon szomorúan. Aki felismeri a természetben a rendet, tisztaságot, harmóniát, az szerelmes lesz belé. A halászatot is itt szerette meg. Annyi törpeharcsát foghatott a Csarondából bárki, amennyit nem szégyellt. Egyszer egy fűzfaág kampójára annyit fűzött fel, hogy a horogja leszakad.

Vagy például egy gyerekkori olvasmánya alapján követhette a hal viselkedését. Egy nagy tököt ketté vágott, a közepét kifúrta, hogy egy gumicső passzentosan kiálljon belőle, a víz feletti domborulatából. A víz alá bukva szájában a cső alsó végén tudta szívni a levegőt. Nem is egyszer sikerült megközelíteni egy-egy nagy halat, és nézhette közelben mozgását, viselkedését. Lakatos Jóska barátjával pedig ruhájuk épsége árán is bemásztak a vízbe egy-egy jó fogásért. Lehet ezeket elfeledni?

A Ságvári Tsz után ezerkilencszázhetvenkilenc végén a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályára főállattenyésztőnek nevezték ki. Öt év után halászati szakmérnöki diplomával előbb a nyíregyházi Alkotmány Halászati Tsz-be elnöknek, azután a Szabolcsi Halászati Kft. ügyvezető igazgatójának nevezték ki.

Munkaköre során a hal és a víz tanulmányozása sokfelé elvitte az országba, de külföldre is. Izraelbe a tókultúra, Dániába, Portugáliába a halfeldolgozás tanulmányozására, Németországba és Olaszországba pedig a piacteremtésért utazott. Több elismerése közül a Szövetkezeti Halászatért kitüntetésére a legbüszkébb. Kevesen tudják, hogy a halgazdálkodás mennyire környezetbarát. Egy hektár vízfelületen élő algatömeg, mint haltáplálék annyi oxigént termel, mint egy hektár erdő. A „hajnali betegségek” ellenőrzése nap mint nap e szakmában a legfontosabb. Radóczi János tehát a hajnallal ébred és az első napsugarak már a vízparton találják. Gyönyörű ilyenkor a természet. Ébred a víz, neszez a levegő, ám az ő figyelme a prózai dolgokra irányul.

Ekkor látszik meg az, hogy a halak egészségesek-e, vagy szenvednek. Ez időigényes munka, amit a család meg is érez.

Boldog ember, mert két fia a mezőgazdaságot választja, másrészt azért is szerencsés, mert olyan a munkaköre, hogy azt csinálja, amit szeret.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)