Kótaj

A családi ház a „keresztút” utcájában van. Ősei idejében Keresztútnak hívták Kótajt. Anekdotát is tudunk a faluról a sok átutazóval kapcsolatban. Jókai Mór is járt a tájon. A kúriája az Egy magyar nábob című regényében is szerepel, így irodalmi nevezetesség lett. Pál Elemér jól ismeri szülőfaluját. Sokféle dolgot tudna sorolni még, de most inkább a családról kérdezem.

Felkészülten válaszol. Nagyapja Pál Miklós szerényebb gazda lehetett. A házasságában hét gyermeke született. A nagy családra jellemzően az ilyen gyerekek igyekvőek. Gyermekkorban megismerik a nehézségeket, és ha tehetik, ettől többre vágynak. Ilyen ember volt a hét gyermek egyike, Pál József, az édesapa is. Mikor feleségül vette Fényeslitkéről Fekete Erzsébetet, alig volt 1 katasztrális hold földjük. A gyermekáldás itt is megvolt. Pál Elemérnek is öt testvére született. Kellett a kenyér.

Nyíregyháza közelsége lehetőséget nyújtott a kereskedésre. A szerencse is mellé szegődhetett, mert húsz esztendő múltán már nyolcvan katasztrális hold földön gazdálkodott. Az anyagi háttér biztonságossá tette a gyerekek taníttatását. Szerénke adminisztratív dolgozó, Imre mezőgazdasági akadémiát végzett, József pedagógus, Tibor pénzügyi szakember, a legfiatalabb agrármérnök, és számviteli, valamint pénzügyi végzettsége van.

A legnagyobb sikert közülük József testvérük érte el az életben, mert az Amerikai Egyesült Államokba került. Ma már „befutott ember”, ingatlanközvetítő. Előkerül a fényképe. Nem akármilyen nagyság, a legfiatalabb Kennedy társaságában látható a felvételen.

Ilyen élni akaró családban hogyan alakult Pál Elemér élete? Sok tanulással és munkával − szól tömören. A határozottsága láttán az az ember benyomása, kemény fából faragták, nem könnyen adja fel. Nyerő típus. Kótajban ezerkilencszáznegyvenháromban született. Mire ő iskolába került, már csak hat katasztrális hold földjük maradt, a többit ezerkilencszázötvenben fel kellett ajánlani. Meglehetősen szűkös körülmények között teltek gyermekévei.

Az általános iskola után a Kossuth gimnáziumban érettségizett. Az osztályidegen bélyeget sütötték rá, és nem tanulhatott tovább. A mai gyerekeknek ez a minősítés ismeretlen fogalom. A nyári szünet számára mindig fizikai munkával telt. Akkor kellett megkeresni a cipőre, ruhára valót. Szórakozásnak vasárnaponként a foci maradt.

Segítséggel, a Kelet-Magyarországi Vegyipari Nagykernél kapott munkát. Most már mint munkáskáder jelentkezett tanulni, de még ekkor is „utána nyúltak”. Tehetsége révén az akkori Nyíregyházi Munkásban focizott. Mivel ezt a megyei pártbizottság patronálta, több segítséget kaphatott a továbbtanulásához. Be is jutott a nyíregyházi Felsőfokú Kertészeti Technikumba, ahol az ezerkilencszázhatvannégyes esztendőben végzett.

A Kemecsei Állami Gazdaságában lett gyakornok, majd dupla fizetésért a Kótaj Új Erő Termelőszövetkezetbe hazahívták. Érezte, még van energiája, és levelező úton Debrecenben az agrárt, majd Gödöllőn a számviteli és pénzügyi szakmérnök diplomáját is megszerezte.

Egy lélegzetvételnyi szünet következett, mert aranyos unokája, Dávid, ölébe ült. Ő vezette vissza beszélgetésünk fonalát a családalapításhoz. Bujról nősült, ezerkilencszázhatvanban, Tóth Erzsébet lett a felesége. A házi munka és a gyerekek nevelése mellett mérlegképes könyvelő a kft.-ben. Két lányuk született. Az idősebb jogot végzett, Esze Istvánné dr. Pál Gabriella, a megyei Munkaügyi Hivatal jogásza. A másik lányuk Zsuzsanna még tanul.

A családon kívül mi adott még boldogságot? A munka, amelyet megbízható munkatársakkal végezhette. A megyében ezerkilencszázhetvenkettőben újdonságnak hatott, hogy a mezőgazdasági üzem melléktevékenységet folytasson. Ők elsőként vágtak bele. Jól döntöttek. Hamar megerősödtek, szilárd alapok képződtek.

Szép feladatnak tekintették a kemecsei téesszel való egyesülést. A tsz elnöke lett ezerkilencszáznyolcvanegyben, megcáfolva a mondást, „hogy senki sem lehet próféta a saját falujában””. Úgy érzi, erre rácáfolt. Nem tartja a három lépést senkivel. Talán éppen ezért lehet mindenkihez közvetlen. Sajnálja, hogy szellemi és fizikai erejét, amit a korszerű nagyüzemi gazdaságba beleölt, a politika mára szétzilálta.

Témát váltunk. Nehéz róla szólni, de mégis előkerül. Másodszor születtem, mondja egykedvűen. Szívproblémám miatt életveszélyes helyzet alakult ki. A család összefogott. Az Amerikai Egyesült Államokból József testvérétől repülőjegy jött gyorsan 1982. február 3-án, és február 5-re már elő volt készítve a kórházi ágy és az operáció. A szervezés kitűnő volt, minden úgy sikerült, ahogy terveztük. Ma már jól érzem magam. Mikor az operáció költségeiről esett szó, testvérem magához szorított és dobogó szívvel annyit tudott mondani: az életnek nincs pénzzel megváltható ára.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)